Sobri Jóska Kalandpark

Tegnap egy váratlan, ugyanakkor kalandokkal és meglepetésekkel teli napunk volt. Történt ugyanis, hogy a férjem készül egy erőemelő versenyre, amivel így 40 tájt kicsit megméretheti magát. Ez a verseny május 1-én lesz Fehérváron. De tegnap reggel az egyik edzője, ráírt, hogy nem-e megy el a Masters Strongman OB-ra? Körülbelül 10 percünk volt eldönteni, mert oda is kellett érni ugyebár... Eldöntöttük. Megyünk. Gyerekeket felöltöztetni, kocsi, GO! A Sobri Jóska Kalandparkban rendezték meg a versenyt, amit mi (a gyerekek és én) meglehetősen díjaztunk, ugyanis szuper hely!

Az egész park mesés. Szinte harapni lehet az életet. Akármihez is van kedved, itt megtalálod. Elképesztő választékkal rendelkezik. Habár az elején ezt sajnos csak távolról figyeltük, hiszen szurkolni jöttünk Apának. Mondjuk a gyerekeket ez sem akadályozta meg, feltalálták magukat két bot és a föld közreműködésével. Nem is lettek piszkosak... eléggé! :)
Mikor vége volt a versenynek, kiderült, hogy Apa a dobogós 3. helyet zsebelhette be! Igen! Elképesztő!!!!! Irtó büszkék vagyunk rá! ♥︎

Ezután megindulhatott a móka, minden mennyiségben! "Kétrészt" ünnepeltünk. Egyrészt, mert Apa nyert. Másrészt pedig, magukhoz képest igen jól tűrték a várakozást a gyerekek. :)
Mila lepett meg a legjobban. Egy nagyon magasról indított hajós, vízi csúszdával szánkázott a vízbe. Nem hittem, hogy ilyen bátor! De végre kipróbálhatta a rögzített trambulint is, amit eddig csak a nagyok. Lövöldöztünk, Gokartoztunk, ugráló váraztunk, boboztunk, tutajoztunk és a felét ki se próbáltuk. Úgyhogy ide még mindenképp vissza fogunk térni ♥︎

Mila, szeret

Az én drága nagylányom minden áldott nap szán rá pár percet, vagy többet is, hogy valamivel megpróbáljon nekem kedveskedni. Naponta kapom a rajzokat, vagy a kivágásokat, festéseket, ragasztásokat. Mindet nekem készíti. ♥︎ Elképesztően nagy szeretet, kedvesség és simulékonyság van Milában. Ha lehetne szuper ereje, biztosan ebben rejlene. Az őszinte és hatalmas szívében. A kedvességében.

Pár napja ezt a halom kis kivágott szívet szórta az asztalomra, hogy "így szeretlek". Hihetetlen aranyos volt. Ezért, ezt a kedves, simulékony jellemvonását, ezeknek a szívecskéknek a felhasználásával igyekszem az alábbi oldalban nyakon csípni. A további részletfotókat a Scrapfellow galériámban nézhetitek meg.

••• Felhasználtam // Products •••  

Édes hetes

Mila, idén betöltötte a hetedik életévét, és a hétvégén meg is tartottuk a szülinapi buliját, ami a Candyland téma köré épült. Szerintem szuperül sikerült és mindenki jól érezte magát. ♥︎

Bevallom számomra nagyon fontosak a gyerekek szülinapjai, és nem azért mert ajándékot kapnak, vagy mert az Ő szülinapjuk. Nem. Hanem azért, mert ez az egyetlen olyan alkalom amikor a barátaival együtt lehet, úgy, hogy tényleg értük és róluk szól a nap. Tele játékkal és szórakozással. Ennek a napnak az a küldetése, hogy a közös élmények kapcsán, elmélyüljenek a barátságok és a közösség is megerősödjön. Továbbá az, hogy mindenki vidám élményekkel gazdagodjon. Reményeim szerint olyanokkal, amikre talán felnőttként is szívesen emlékeznek majd vissza. De ezt csak azért mondom, mert nekem is van egy ilyen emlékem. Volt egy osztálytársnőm (Általános Isk.) akiknél mindig versenyek és feladatok voltak a szülinapokon. Nyereményként pedig a kiselejtezett apróságok, kinder figurák vagy egyéb csip-csup dolgok voltak. A gyerekeknek mindegy, hogy mit kapnak. Mindennek örülnek ami számukra új. :) Azokon a bulikon nem azt éreztem, hogy a szülinaposról szól csak a fáma. Hanem a játékról. A nevetésről. Mindannyiunkról.
Ma, anyaként nekem is ez a célom. Olyan élményeket teremteni nekik, amiben lubickolhatnak. Ez nem a pompáról, meg a "menőségről" szól. Hanem arról, hogy időt és energiát szánok arra, hogy tényleg jól érezzék magukat. Egyszerűen nincs szebb hang a gyereknevetésnél és nincs szívderítőbb kép egy gyerek őszinte, felhőtlen mosolyánál. Nem csak az én gyerekeim arcán, hanem mindegyikén. Ezért, legalább két hónappal a szülinap előtt elkezdem a kutatómunkát, hogy kényelmesen tudjak készülni rá. Ötleteket gyűjtök a dekorációkra, a játékokra és az ajándékokra is. Majd időben megkezdem a beszerzést, ha kell valami (de leginkább igyekszem abból főzni, ami van már itthon.).
Az idei téma azért lett a Candyland, mert drága Milámat születése óta korlátozzuk az édesség evésben. Olyannyira, hogy naponta egyetlen kocka csokit ehet maximum... Nos, ezzel a hozzáállással sikerült kinevelnem, egy extrém édességimádó gyereket. :D Úgyhogy, egyszer meg kellett neki adni a "kánaánt".

Fedősztori: "Mila gonosz szülei, nem engedik szegény lánynak, hogy édességet egyen. Ezért a barátait kéri meg, hogy segítsenek neki összegyűjteni a Candyland pályán, a szüleit legyőzve az édességeket. Persze a gonosz szülők nem adják olyan könnyen az édességeket, úgyhogy különböző feladatokkal nehezítik a pályát"

Dekoráció: 

• Lufikat celofánba tekertem és cukrokat formáltam belőlük.
• Színes origamipapírokat ragasztottam le, mint játékmezők a pályán. Ezen kellett végig menni.
• Tejfölös vödröket gyűjtöttem, amiket színes papírral vontam be. Ebbe gyűjtötték az édességet. Mindenkinek a jelével, vagy valamilyen figurával ellátva. Jelentem teli vödörrel ment mindenki haza. ;)
• Kártyákat  (nyomtattam, volna ha működik a nyomtató, ezért végül) rajzoltam. Elég csak a nevüket, vagy a jelüket  felírni néhány kártyára, és erre, vagy lyukaszásos módszerrel, vagy pecsételéssel pontokat gyűjteni a feladatok után. 

Játékos feladatok: 

1. Csokifolyó átugrás (leterítettem egy barna pokrócot a pályára)
2. Meggyet tenni a süti tetejére, bekötött szemmel (egy nagy papírra - ami ráadásul gyűrött is volt, ráfestettem egy sütit és körlyukasztóval, piros papírból lyukasztottam párat.)
3. Lufigombócot tölcsérben egyensúlyozni (egy barna papírt, tölcsér formájúra tűztem, barna filccel behálóztam, majd egy felfújt lufi tetejét megszórtam pár papírmaradékkal, hogy gombócnak nézzen ki. Igazán nem volt nehéz :))
4. Cukor twister (4x4 színes pohár kell hozzá, ebből 8 pohárba cukrokat rejtettem. A 4 kivételbe azonban csokipudingot. Az volt a feladat, hogy a twister pörgettyűvel pörgessenek egy színt és nyúljanak bele. A poharak tetejét viszont selyempapírral vontam be, hogy ne lássák mi van benne. A papírt ragasztópisztollyal sütöttem rá a poharakra. Ezzel elbíbelődtem egy ideig.) 
5. Muffin díszítő szépségverseny (kisütöttem pár muffint itthon és mindenféle díszítőeszközzel "szabad kezet" kaptak.) Nagyon élvezték, és persze a legtöbben befalták a végén. :) 
6. Fánk evés, hátra tett kezekkel (vettem pár színes, cukros fánkot és fellógattuk egy lécre. Gyerekkoromban egy buliban ugyanilyen játék volt, csak lekváros kenyerekkel. :))
7. Pinata ! Ez volt a pálya végén a "trófea", hiszen ha édesség, akkor a Pinata nem hiányozhat. (Ez egy kicsit időigényesebb volt. Nagy barna kartondobozokból szabtam ki a formát. Aminek elemeit maszkolószalaggal illesztettem egymáshoz. Szerencsére volt itthon néhány tekercs krepp papírom, úgyhogy a borításra se kellett költeni. A krepp-papírokat csíkokra vágtam és rojtosra vágtam őket, majd egymást fedve felragasztottam.)
8. + bónusz feladat, extra édességért: Bátorságpróba a "habot az arcba" társasjátékkal. :) 

Ami még szükséges:
Nyitott szívű, játékos, kalandra vágyó gyerekek. Egy kedves barát, aki segít levezetni, amíg te fotózol és videózol (köszi Orsi! :)). Egy szép torta, és a végén egy kis táncos buli... Végül mindenkinek egy fogkefe. Komolyan! ;)
Kész is a minden, egy szuper szülinaphoz!

Azért írtam mindezt le, mert szeretnék segíteni az ötletekkel az anyukáknak, és szeretném bátorítani őket, hogy fantasztikus szülinapokat rendezzenek a csemetéiknek. A végére garantálom, hogy az anyák ki fognak purcanni. De ha valami, akkor ez bizony megéri. Meggyőződésem! ♥︎

Életképek - Lifeimages

A Jobb fotókat akarok! cikksorozatomban is ecseteltem, hogy engem akkor kezdett érdekelni a fotózás, amikor anya lettem. Ettől kezdve kezdtem vágyni az ízléses fotókra. Viszont érdekes, hogy nem a beállított mai divatos fotókra vágytam (bár ilyenből is lett itthon :)), hanem azokra a képekre, amit csak én láthatok. A megbújó mosolyokat, az elmélyült játékokat, a felhőtlen kacajokat, a fürdetést, az első bringázást... Egyszóval az életképeket. Nyilván nálam összefügg ez a scrapbookkal, hiszen ezek az elkapott pillanatok nem csak kép formájában, hanem scrapbook oldalakon is visszaköszönnek itthon. Szeretem az életünk momentumait és igyekszem piedesztálra is helyezni őket. Az anyai szív, mondhatnám... ♥︎
Így, egyre fontosabbá váltak a "jobb fotók". A környezetem mindig is biztatott, hogy fotózzak, mert szerintük szép képeket készítek, és bár nekem is tetszettek, azt is tudtam, hogy javarészt véletlenek sorozata és a kitartó kattintgatás eredménye, hogy időnként sikerül pár kép. :)
Egy-két éve azonban, jobban elmélyültem a fotózásban, és elkezdtem manuálisan kezelni a gépet. Azt kell mondjam, hogy ugrásszerűen megnőtt a sikerélményeim száma. Azt vettem észre, hogy egyre inkább tudok úgy fotózni, ahogy valamikor nagyon-nagyon régen megálmodtam őket. Egyre többször tapasztalom azt, hogy a gyerekeim pazar fotókon köszönnek vissza és nem a véletlenek sorozata miatt. :) Ezért, és a környezetem kitartó biztatása miatt elindítottam a Lifeimages - Életképek nevet viselő, fotózással foglalkozó facebook oldalamat. Ami azt fogja takarni, amit a neve sejtet. Életképeket.
Ha érdekelnek téged a fotóim (és videóim ;)) akkor LIKE!

Ezzel együtt, most már három (igen, 3!) facebook oldalt tartok nyilván, amit én kezelek és az én érdeklődésemet, vagy munkáimat tartalmazza... De nem akarok csak az egyikkel foglalkozni, mert mind én vagyok. Szeretek fotózni, aztán ezeket a fotókat scrapbook oldalba foglalni és így egy komplex emléket "achiválni", valamint minden nap azon vagyok, hogy varázslatos mesevilágot teremtsek a gyerekeimnek. Tudatosan, játékosan, természetesen, kreatívan... Ezek az motivációk, elvek, törekvések számomra mindennaposak ezért nem is tudnék választani közülük. ... és nem is fogok. Itt a blogomon továbbra is változatosan, mindegyik témát érintő bejegyzéseket fogok közzé tenni. De ha valakit csak a gyerek vonatkozású, vagy csak a scrapbook vonatkozású, esetleg csak a életképekkel kapcsolatos bejegyzések érdeklik, akkor lehetőség van csak az egyiket, vagy másikat követni a facebookon.

Itt van tehát a három oldalam, ami mind én vagyok ♥︎

Elragadó

Töredelmesen bevallom, a februári kit grafikája és a téma kissé jobban igénybe vette a kreativitásomat, mint gondoltam. Mindig valami kedves, rózsás dologra gondoltam amikor a papírokra néztem. Végül úgy döntöttem, hogy fotókat keresek a színeknek megfelelően és a fotókban keresem meg az adott témát. Így lett a februári első oldalam tüze, a barátság.
Mila és a legjobb barátnője, Zoya. Születésük óta ismerik egymást, mert a barátaink kislánya. De nem azért szeretik egymást, mert mi barátok vagyunk. Hanem azért, mert mindketten a másikban találtak rá az őszinte barátra. Öt percnél tovább egy vitájuk se tart. Az se akadályozza őket, hogy messze lakunk egymástól, és nem találkoznak naponta. Mindig ott folytatják ahol abbahagyták. Szeretik egymást. ♥︎

Az oldalon használtam a Scrapbook Kit Klub™ | TŰZ készletét, a Silhouette Cameot, kézi varrást és festést is... Ha kíváncsi vagy a további részletekre, akkor keresd fel a Scrapfellow galériájában. 

Két keréken

Minden gyerek egyik nagy napja, amikor megtanul két keréken biciklizni. Amit, általában anya, vagy apa segítségével tanul meg a gyerek. De nálunk ez elég rendhagyóra sikerült...
Pár hónapja azzal jött haza a gyerek az oviból, hogy ő megtanult biciklizni. Bevallom eleinte kétkedéssel fogadtam. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az óvónőknek volt arra ideje, hogy megtanítsák bringázni, mikor 20 másik gyerekre kell vigyázniuk. Mila felhúzta magát, hogy nem hiszek neki, és ezzel sarokba is szorított. Teljes bizonyossággal és rendíthetetlenül állította, hogy ő tud már biciklizni, úgyhogy nem volt választásom "hinnem kellett" a gyereknek.

A tél alatt ez a téma, szó szerint is jegelve lett. Viszont, most hétvégén volt arra lehetőség, hogy a tavalyi bicikliről lekapjuk a pótkerekeket és megnézzük a "tudományt".
Mint ha biciklire született volna, úgy suhant a pályán... Tehát szomorúan nyugtázhattuk, hogy lemaradtunk a tanításról. Tényleg. Viszont megmaradt az az élmény, hogy mint egy csodagyereket nézhettük, na meg hogy végtelenül büszkék legyünk rá. ♥︎

Westernpark Nemesvita

A nyáron Indián témájú "privát tábort" tartottunk a gyerekeinknek, a nyaralás alatt. És a Westernpark Nemesvitát, ha indián témájú hetet tartotok, bűn kihagyni. De ha csak úgy kedvünk támad hozzá, akkor is szuper! Elképesztően szórakoztató, és megéri az árát. Egy egész napos szórakozást ígér, ha esik az eső, akkor is. Sajnos amikor mi voltunk, akkor is esett az eső... De ez nem gátolt meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat. A hely és az ott dolgozó maroknyi ember akik üzemeltetik, mindent meg is tettek ezért.

Először is egész nap, meghatározott órákban, megrendezett előadások vannak. Nem száraz színészi játékra kell ilyenkor gondolni, hanem vicces jelenetekre. A tulaj, a seriff és a mulatságos helyzetek egyik főszereplője. A műsorba bevonják a nézőket is ami még interaktívabbá teszi az előadást. Családias hangulatban működtetik a parkot. A színészek mindenhol kiveszik a részüket. Az egyik lovagoltat, a másik íjászkodik a vendégekkel. Szóval tényleg közvetlen a hangulat. 

A belépő tartalmaz mindent, amit bent találni. Íjászkodás, lovaglás, ugrálóvár, célba lövés puskával, aranymosás, késdobálás...stb. Mindent annyiszor használhatsz amennyiszer akarsz. Az ölyvvel való fotózásért se kértek már egy árva fillért sem. Szóval tényleg ki lehet a belépőt bőven használni. A gyerekeknek a lovaglás volt a kedvencük, meg az ugrálóvár természetesen. De mindent nagyon-nagyon élveztek. Az egyik legjobb napunk volt talán a nyaralás alatt. :)

Indián nyár a Balatonnál

A tél folyamán mindig eljön az idő, amikor lehangolttá válok... Felteszem, a napfényhiány van rám ilyen hatással. Vagy nem tudom... De van ami szokott segíteni. Ilyenek a nyári emlékek. Most is elmerültem bennük. A képek, a videók... Rengeteg mosoly és élmény. Amikor visszatekintek ezekre, akkor mindig sokkal jobb kedvre derülök.

Tavaly ráadásul egy nagyon szuper tervet vittünk véghez a legjobb barátainkkal. Tíz napot töltöttünk a nyaralóban, ami szerintem a legcsapadékosabb 10 nap volt az egész nyáron. Puff, hát ilyen a mi formánk. Na de nem könnyen adjuk meg magunkat a körülményeknek, mert szerencsére nem ejtettek a fejünkre minket sem. Eleve elterveztük (ketten anyukák), hogy egy téma köré építjük a nyaralást, amolyan házi tábor szerűen. A táborunk így lett INDIÁN tábor. Mivel mindketten elég kreatív anyukák vagyunk, ezért sok ötletünk volt, hogy miként tudnánk egy kis indiános játékot csempészni a mindennapokba. Mondjuk ekkor még nem tudtuk, hogy a  két napon át tartó folyamatos esőzés a házba zár majd minket. De ennek ellenére is sikerült azért elég sok mindent megvalósítanunk.

 

Először is indián neveket adtunk egymásnak. Amik szerintem rém viccesek voltak és remekül szórakoztunk közben. Mindenkinek testhezálló és jellemző neveket adtunk. Ilyenek lettek, mint a "Bújó Nyuszi", "Fecsegő Kolibri", "GourMedve", "Szárnyaló Sas", "Rosszcsont Róka" ...stb.

Minden napra jutott valami móka, amit az indián témához kötöttünk. Egyik nap gyűjtöttünk vastag faágakat, amiket színesen megfestettünk, majd egy másik nap Tepeet építettünk belőlük. Készítettünk tollas fejpántokat, és a lányoknak betekertük színes fonalakkal a hajukat. Indián arcfestést készítettünk. Festettünk és fűztünk gyöngyöt, amiből nyakláncot készítettünk. Egy egész napot töltöttünk a Nemesvita Westernparkban. Valamint kenuztunk is a Balatonon. Emellett pedig amikor csak lehetett strandoltunk is. Sőt cirkuszban is jártunk. Elképesztően sok emléket gyűjtöttünk. Pedig mikor ott voltunk, nagyon lehangoló volt a sok eső... De most visszanézve a képeket. Mi győztünk. :)

És végül egy kis vágott videó, főként  a nyaralás pancsolós részéről. A képekből és a videóból is kimaradt a Cirkusz, meg a Westernpark. De ezekről is szeretnék majd írni a következő bejegyzésben. :)

Papír tárolás

 
A papírtárolás szerintem az egyik legfontosabb tárolási kérdés egy scrapbookosnak.  Hol és hogyan tároljuk. Fektetve, vagy állítva? De az is problémát okoz, hogy rengeteg papírt hogyan rendszerezzük? Sőt! Különböző méretek vannak. Ráadásul ott vannak a maradékok is... Hogy lehet mindezt átlátóvá tenni?
Azt nem állítom, hogy megtaláltam a legjobb megoldást, de azt megmutatom, hogy én hogyan tárolom őket.

Először is az "állva vagy fekve tároljuk őket" kérdésre, az én voksom, hogy fekve. Volt egy IKEA fali tárolóm, ami egy ideig jónak tűnt, de aztán azt tapasztaltam, hogy a gravitáció dolgozott... Elkezdtek lekonyulni a papírjaim. Úgyhogy szerintem mindenképp csak fekve érdemes tárolni.
Amikor tervezni kezdem az asztalt, akkor számomra nagyon fontos volt, hogy a papírok egy helyen helyezkedjenek el. Az összes. Kicsi, nagy, vágott, teljes...stb.

A rendszer a következő lett...

 

A 12"es fakknak lenyíló ajtaja van, mert a papíroknak kihúzható polcai lettek. A kihúzható polcokat felcímkéztem aszerint, hogy milyen stílusú, vagy témájú papírokat találok benne. Azon belül pedig, post-itekkel választottam el a további készleteket, vagy kategóriákat.

• Scrapfellow Kit klub polc
• Kedvencek polc (értelem szerűen a kedvenc készleteim)
• Egyéb (fóliák, alapkartonok...stb.)
• van egy Maradék papírok MAPPA is, ennek is külön polca  van (ebben a mappában tartom, szín szerint kategorizálva a kisebb papírpaneleket. Aszerint kerülnek ide a papírok, hogy szabályos vonalakkal kell rendelkeznie. Nem lehet se tépett, se lyukasztott...stb. )  
• Vegyes maradékok (egyéb papírok. Tépett papírok, lyukasztott papírok...stb. Olyan papírok, amikből már csak részletei használhatóak.)

A 6"-es papírok fiókban, a tömbök egymás mögött sorakoznak. Mellettük két kis dobozban tárolom a kisebb maradék papírokat. Ebben nincs rendszer. A szabály annyi, hogy csak a 4x6-os méretnél kisebb, de szabályos szélű paneleket illetve csíkokat tárolom. Ugyanebből a méretből, a lyukasztott, vagy tépett darabokat könyörtelenül kidobom. Sajnos valahol meg kell húzni a határt. Nálam ez itt van. Különben papírfulladás esete forogna fent. 

A dobozon belüli kisebb papír maradékok...

A Project Life kártyáknak fenntartott fiókban, a kártyákat csak színek szerint rendeztem, mivel nincs még olyan tetemes mennyiségem, hogy ennél nagyobb rendszert igényelne. Egy alkalommal, az egyik Studio Calico PL kitjében voltak ezek a színkártyák. Ezek szolgálnak most a rendszer fenntartására. Ezek magasabbak és szín szerint azonnal látom, hogy milyen kártyára van szükségem. De kezdem kinőni ezt a kisebb dobozt, úgyhogy nem kizárt, hogy így a rendszer is változik idővel.

Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, akkor köszönöm a hozzászólásodat, az ajánlásodat, vagy a megosztásodat!
----------------------------------------------------------------------

Ha érdekelnek további ötletek, akkor ajánlom figyelmedbe a témában eddig megjelent cikkeimet:

• Alkotó sarok (a kezdet és tervezés)
• Hely hiány
• Papír tárolás
  
• Dekorgomb tároló 
• Bélyegző tárolás 
• Milton kapcsok tárolása
• Chipboard tárolás 
• Tároló (elválasztóval)