A Gyerekek, a telefon és a "social media"

Mint ahogy az előző bejegyzésemben említettem, Mila 10 éves lett. Ezzel pedig egy fontos,  igen nehéz "mai" kérdéskör merült fel. Mégpedig az INTERNET és a "social media" világa.
Mindig is borzasztóan büszke voltam arra, hogy a gyerekeim épp úgy szeretik a modern Disney meséket, mint a Vuk-ot, vagy a Dr. Bubót. (Majd talán egyszer ennek a végleteiről is beszélek) Abszolút tudatosan viszonyultunk ezekhez a kérdésekhez. Arany középút. Ezt próbáltuk belőni. Azt nem állítom hogy sikerült, de abban biztos vagyok, hogy egyik végletbe se estünk bele. Adott tehát a cél most is, csak a módja az amit nem lehet biztosan tudni ha az internetről van szó.  Ugyanis nincs még olyan rálátásunk erre a világra, így nem láthatjuk előre a kimeneteleket. Olyan gyorsan fejlődik és ágazik szerte, hogy szinte lehetetlen bemérni a következményeket. Annyi biztos, hogy mindenki a végsőkig szeretné megvédeni a gyermekét ettől a veszélyekkel teli ismeretlentől.
De elmesélem a mi történetünket és azt is, hogy mi miért döntöttünk úgy ahogy...

Amikor Mila elkezdte az iskolát (immár 3 éve) mint minden gyerek, rövid időn belül előállt az ötlettel, hogy telefont szeretne. Nyilván látta a nagyoknál, meg hát más elsősnek is volt már (bár ez meglepett ebben a korban)... Az első év gyakorlatilag folyamatosan ezzel telt. De kategorikusan elutasítottuk, mert egyöntetűen úgy ítéltük, hogy nem való neki. Nem volt indokolt semmilyen szempontból.
Aztán eljött a 9 éves szülinapja és komolyan elmerengtem a kérdésen. 
Azt, hogy mi szól ellene nem kell ragoznom, hiszen óriási veszélyei vannak ezt mindannyian tudjuk. De mi szól mellette? Magam is meglepődtem a saját válaszaimon...
Hát, hogy 9 évesen még tudom irányítani. Még hallgat rám. Elfogadja, ha valamit megmagyarázok neki, és így van esélyem jó úton tartani. Ezek szerintem egyáltalán nem elhanyagolható érvek...
Szóval, végül megkapta a szülinapjára az én régi telefonomat és itt jönnek az érdekes információk!
Tudtátok, hogy ha az Iphone telefont konfiguráljátok a gyerek valódi életkorához akkor automatikusan LETILT minden olyan alkalmazást, ami nem az ő korosztályának való? (Youtube, instagram, facebook, snapchat, viber...stb.) Bevallom amikor ezzel szembesültem, lelkemben örömtáncot lejtettem!

És azt tudtátok, hogy be tudjátok állítani ezen felül még azt is (családi összekapcsolással) hogy minden - korhatártól független - applikációt is engedélyezés mellett tud letölteni? Gyakorlatilag csak olyan tartalom kerülhet a telefonjára, amit az apukája engedélyezett neki a saját telefonján keresztül. Így nem is maradt veszélyforrás a telefonon, csak az üzenet (SMS) rész. De mivel senkinek nem adjuk meg a telefonszámot, csak a családnak. Ezért ez se volt semmiféle veszéllyel rá. Gyakorlatilag megkapta amit szeretett volna, de semmiféle hatással nem volt az életére. Kevés játék volt rajta, meg fotózott vele néha... Ezért hamar alább hagyott a lelkesedés. A tudat, hogy van megnyugtatta, de volt hogy hetekig a kezébe se vette. Gyakorlatilag semmi rossz nem történt. Mindenki örült.

Eljött idén a 10 éves szülinapja és az internet kérdése merült fel. Pontosabban a "social media".

Az eddigi kapcsolata az internettel a következő:
- időnként megnéz egy Youtube videót a tableten, mivel a telefonján nem tudott... (kicsomi, játék videók és zene)
- látta esetleg az én blogom bejegyzéseit, ha mögém került mikor írtam.
- látta a mi instagrammunkat, facebookunkat...stb. amikor a kezünkben pörgettük a telefonunkon.
- ismeri a like fogalmát.
- időnként beszélt egy-egy barátnőjével FaceTime-on.

Ennyi.

Ami azt illeti, nem is feltétlen érdekli jobban.  Nem hangoztatja, hogy szüksége lenne rá, vagy érdekli mélyrehatóbban a social media... Egyszerűen csak azért merült fel bennünk, mert arra jutottunk itthon, hogy a ránevelés lesz a mi választásunk az internettel szemben. Azt gondoljuk, hogy nem 13 évesen kell elkezdni megmagyarázni neki az internet szabályait. Jó eséllyel talán még hallgatna ránk, de addigra a hormonok, a barátok, a környezet, a divat és még oly sok minden hatni fog rá. Egyre halkabb lesz a mi hangunk. Én azt szeretném, ha akkor halkulna el az én hangom számára, amikor már stabilan megkapta az alapokat tőlem és bízhatok a megítélésében. Erre van 3 évem. Hiszen 13 évesen már engedi a telefon letölteni ezeket az alkalmazásokat.
Igen ám, de hogy képzelem a ránevelést?
Maximális kontroll mellett. Tekintve, hogy a saját telefonja, az életkora miatt alapból letiltja ezeket az alkalmazásokat, nem marad más megoldás, mint "anya telefonja". Ami lehetővé is teszi a maximum kontroll gyakorlását. Kapott tőlem egy Instagram profilt, ami elsőre merész gondolatnak tűnhet. De ha jobban átgondoljuk, mégsem... Gyakorlatilag az ő profilja. Ő dönt a képeiről. Az ő ötletei kerülhetnek fel, amit én segíteni fogok megvalósítani. A kreativitás szárnyalhat... De! Csakis a kizárólagos felügyeletem mellett, az én telefonomról elérhető ez a profil. Ami azt is jelenti, hogy minden momentumnál jelen vagyok. Egyfajta "közös program". Nélkülem egy vesszőt nem tehet sehova, nemhogy képet, vagy kommentet... A telefonon csak akkor bogarászhat amikor vele vagyok és tudunk beszélni róla. Például milyen képet illik és milyet nem illik kitenni? Mik azok a kommentek? Mik az írott vagy akár íratlan szabályok ezekre vonatkozólag? Mik azok a hashtagek? Milyen veszélyei vannak a fotóknak? Milyen veszélyei vannak a kommenteknek? Egyáltalán az internetnek? Mire kell figyelni? Milyen másodlagos üzenete lehet a képeknek? Milyen hatással lehet az életünkre? Milyen emberekkel lehet találkozni a világban?...stb. A témák végtelenek. De őszintén remélem, hogy a nyílt és értő kommunikáció, valamint a "tiltatlan gyümölcs" csökkentheti a "social media"-ban rejlő veszélyeket. Közös minőségi idő is lehet belőle, ha ügyesen csináljuk. Közben pedig rálátást és tudást adunk vele. Ez a terv és remélem sikerül. :)

10 évente valami nagy...

Onnan tudod, hogy fordulóponthoz érkeztél, hogy lesz az "az előtt" és az "az után". 10 évvel ezelőtt, 2009-ben biztosan egy ilyen fordulópont volt az életemben. Anya lettem.
Még ma is emlékszem az érzésre amit akkor éreztem. Szinte belerogyott a lábam. Az egész univerzum se lett volna képes befogadni azt az érzést amit akkor az anyaság adott nekem. Akkor és ott tudtam, hogy az egész életem megváltozott. Lett a "Mila előtt" és a "Mila után".
Természetesen azóta történtek még ilyen megismételhetetlen, felejthetetlen és mindent elsöprő momentumok az életemben. Például újra anya lettem.

De olyan érdekes, hogy az első éppen 10 éve volt...

Mert Mila 10. szülinapja előtt egyetlen nappal (mint egy újabb vajúdás😅) 2019 márciusában, ismét hasonlóan nagy fordulópontot éltem át. Akkor volt a Fotográfusi vizsgám. Egy újabb fordulópont.

Az elmúlt egy évben rengeteget gyakoroltam, és igyekeztem minden témakörben a lehető legjobban elmélyedni, olvasni és tanulni. Az volt a célom, hogy az iskola végeztével, mikor kikerülök a nagyvilágba, akkor legyen némi rálátásom a különböző technikákra és magabiztosan állhassak a nagyvilág elé. Büszke vagyok arra, hogy lelkiismeretesen haladtam az úton, a végén nagyon izgultam, de sikerült (méghozzá kitűnőre 🙈).
Másnap pedig nem kevésbé fontos napot tartottunk. Megünnepeltük Mila 10. születésnapját! 10 évente, tehát valami nagy történik... és most nem a vizsgára gondolok, hanem Milára. A 10. bizony fontos szám. Dupla szám. Megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka annak, hogy lassan, de biztosan kamaszodni kezd... ami kétségtelenül, hogy új kihívást jelent majd.

2019 ismét fontos fordulópontokat adott nekem. Alig járunk még csak a negyedénél, de már Fotográfusként és egy kis "kamasz" anyukájaként is aposztrofálhatom magam. 😅

Fehérvárcsurgó

Minden ősszel, - amikor már csak, a suli/ovi utáni délutánok jutnak a családnak - fogjuk magunkat, és random MINI kirándulásokra indulunk. Ki kell használni a tél előtt az összes világos délutánt, a napsütést, a tiszta levegőt és a kék eget. És persze a lényeg, hogy kicsit együtt legyen a család. Még ha csak egy-két óra is jut az esti rutinok előtt.
Van, hogy erdőbe, vagy tó partján, esetleg cukrászdába, vagy épp egy hegyoldalba kötünk ki. Rendszerint az indulásnál még mi sem tudjuk, mi lesz a cél. Hagyjuk, hogy vigyen minket a "flow".
Így történt ez tegnap is. A suli/ovi után gyűjtöttünk egy nagy kosár gesztenyét (ezt majd a héten viszik be a gyerekek). Majd apát bevárva elindultunk az orrunk után, előre. Végül Fehérvárcsurgón kötöttünk ki. Lementünk a tóhoz, aminek a hangulata teljesen magával ragadott minket. Vagy nagyon klassz napot fogtunk ki, vagy felújították (egyáltalán nem ilyenre emlékeztem), mert nagyon kellemes volt az egész part. Gyönyörű volt, ahogy a zöld, algás (vagy békanyálas?) víz a partot érte. A csónakok ahogy kikötve álltak... Bár borússá vált az idő, mire oda értünk azért így is páratlan hangulatot árasztott az egész hely.
Gyűjtöttünk kavicsokat, botoztunk, ugráltunk, fogócskáztunk (apa jól megkergette a gyerekeket :)), kagylókat találtunk...
Mindenki elégedett volt a nap végén... 💕

Varázspálca

 

Tegnap este elgondolkodtam, jó-e, hogy megosztom a belső dolgaimat itt a blogon? Kell-e? Hát, lehet, hogy nem kéne... De az a helyzet, hogy világéletemben közléskényszerem volt. Ezt bárki tanúsíthatja aki akár csak egyszer is találkozott velem! Mindig ömlik belőlem a szó. Vagy azért, mert zavarban vagyok, vagy azért mert épp magvas gondolatokat igyekszek megosztani. Amiről persze lehet, hogy csak én gondolom, hogy azok. És mindent általában meggondolás és szelektálás nélkül vagyok képes kipotyogtatni a számon. 😅 Ez pedig az egyik, ha nem a legmeghatározóbb tulajdonságom. Szóval nem hazudtolom meg magam azzal, ha a blogon is éppolyannak mutatom magam, mint amilyen élőben vagyok.

Miközben ezen elmélkedtem, gondoltam egyet, és fürdés előtt, még kivittem a gyerekeket a kertbe, hogy egy kicsit "varázsoljunk". Meggyújtottunk egy-egy csillagszórót és néztük. Teljesen elmerülve a tűnő szépségébe. Szeretem, hogy a gyerekekkel rövid idő alatt képesek leszünk megfeledkezni mindenről... Nem a csillagszóró az igazi varázspálca, hanem a gyerekek természete az ami igazán el tud varázsolni 💫💕

Aquaticum Hotel és Élményfürdő

Közel egy hónapja, három NAGYON tartalmas napot töltöttünk a barátainkkal a debreceni Aqutaticum Hotel és Élményfürdőben. Mivel minden napra jutott bőven a programokból (na és a fotókból is 😉), ezért arra gondoltam, hogy részletekre bontom az élménybeszámolót, és külön-külön posztban osztom meg itt a blogon. Kezdem is az élményfürdő bemutatásával.

Az egész fürdő felépítése mesés. Minden vízimádó gyerek álma! Színes csúszdák és medence minden mennyiségben. Mila és Medi is teljesen odáig voltak tőle. Nekem, személy szerint az tetszett a legjobban, hogy időjárástól függetlenül lehetett tervezni ezt a programot, mert teljesen fedett az egész fürdő. A medencék és a csúszdák között, minden korosztály megtalálja a számítását. Még mi felnőttek is lecsúsztunk itt-ott. 😜 Az is nagyon tetszett, hogy nem műnövényekkel imitálták az őserdői hangulatot, hanem valódi növények voltak. Bár mindet nem ellenőriztem le, de ez szerintem nagyon dicsérendő. 💚

Medi főleg, a kisebbeknek fenntartott, játszótérre hasonlítható gyerekmedencében töltötte a legtöbb időt. Tekintve, hogy nem tud még biztosan úszni, ez volt az a hely ahol szabadon játszhatott. Volt mászókából és csúszdából is többféle, úgyhogy nem unatkozott egy percig sem. De azért időről-időre meglátogatta a nagyobb medencéket is az ölünkben ülve, vagy leült a széleken lévő dobogókra és ujjongva labdázott a csapattal.
Mila a "kerengős" medencét szerette a legjobban. Ahol, folyamatos vízáramlattal tartják fent a hangulatot. Itt sokat időztünk mindannyian, mert nagyon jó móka. Mila, kipróbálta az összes medencét, és a csúszdákból is az összeset, amire felengedtük. Ezek közül egyébként arra engedtük fel őket, amikben folyamatosan szemmel tudtuk tartani a csúszást. Voltak ugyanis "cső" csúszdák, de mivel nagyon nagy volt az alapzaj, így nem kockáztattuk meg, hogy esetleg nem halljuk meg őket. Mert azért még ők elég kicsik és hamar bepánikolhattak  volna a zárt csövekben. Ugyanezen okból nem mentünk fel a középső szigeten lévő óriási játszóházba. Pedig biztos fantasztikus élmény lehetett volna. De egyszer már jártunk úgy, egy sima játszóházban, hogy Medi nem találta a kiutat és szegénykém sírni kezdett ijedtében. Ebben a zajban ezt szintén nem kockáztattuk volna meg. Vizes környezetben, amúgy is jobb szerintem folyamatosan szemmel tartani a gyerekeket a csúszás és fulladásveszély miatt. Egyébként megszorításainkat szinte észre se vették, mert így is volt bőven mivel lefoglalniuk magukat.
A három nap alatt, háromszor mentünk át a fürdőbe. Roppant kényelmes volt, hogy csak átslattyogtunk az átkötő folyosókon, a fürdőköpenyeinkben a szállásra és kipihenhettük (volna) a vizes élményt. Ehelyett persze elmentünk Debrecen belvárosába kétszer is, meglátogattuk a közelben lévő Kisállatkertet és Vidámparkot. Végül vasárnap még beugrottunk a Nyíregyházi Állatkertbe is. Kipréseltük a három napból, amit lehetett. 😅

Maga a Hotel, szerintem gyönyörű volt. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy nincs sok tapasztalatom a  ★★★★-os hotelekkel kapcsolatban, úgyhogy nem tudom mennyire releváns a véleményem? De azért elmondom, hogy a recepciótól kezdve az összes tér, tágas, impozáns és kényelmes volt. Nekem nagyon tetszettek. A szobáink komfortosak voltak, nem volt okunk panaszra. Ráadásul a mi szobánk dupla méretű, 4 fős volt (Családi junior apartman). Így még egy kis társalkodó rész is helyet kapott, ami többnyire a "fotel alakú ruhafogas" szerepét töltötte be a három nap alatt... 😅 Milának egyébként annyira tetszett a szobánk és a Debrecenben töltött idő, hogy vasárnap reggel kétszer is elsírta magát, hogy "ez annyira jó volt! Nem akarok hazamenni". 💕

A következő részekben megmutatom, hogy:

• Hol ettünk és merre jártunk Debrecenben.
• Milyen volt a debreceni kisállatkert és vidámpark.
• Záró epizódként pedig a Nyíregyházi Állatkertet!

Pitypang mező

... avagy, füvet kéne már nyírni a kertben 😅 (na jó azóta már lenyírtuk)
De azért valamire csak jó ez a sok, nagyra nőtt pitypang... Például remek téma a fotózásra. Tavaly is készítettem hasonló pitypangos képeket, de akkor Mila fújt egy-egy szál pitypangot. Idén Medi érezte úgy, hogy pitypangot fújkodni tök menő. Csak amolyan fiúsan, nem egy szálat fújkált, hanem komplett pitypang csokrokat 😅 Nem aprózta el, az biztos.

Egyébként nagyon hálás téma szerintem a pitypangfújás. Hiszen adja magát a fotókon a sok apró "pihe", ami légiességet, de ugyanakkor dinamikát is visz a képekbe. A gyerekek meg imádják, ezért felszabadultan viselkednek a kamera előtt. Így lesznek az igazi életképek. 😉

Fekete - Fehér ♥︎

Már meséltem többször, hogy annak idején a Képző-, és Iparművészeti Középiskolában, fotó szakon kezdtem meg a tanulmányaimat. De akkor én azt nem fejeztem be.
Nem fejeztem be, mert nem találtam olyan témát ami kibontotta volna az érdeklődésemet és motivációmat a fotózásra. Aztán amikor anya lettem, azonnal kamerát fogtam és igyekeztem minden pillanatot megörökíteni, mint minden valamire való szülő. 100-as csomagokban gyártottam az "alvó", a "maszatos", a "fürdős"...stb. képeket.
Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre inkább figyelek a kompozícióra, a perspektívára...stb. Meg is írtam itt a blogon a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatomban, hogy milyen utat jártam be és milyen tapasztalatokat szereztem. Mára, kizárólag olyan életképek megörökítése számomra a cél, amik valódiak. Amiket tényleg a hétköznapok kreálnak. Szent meggyőződésem, hogy azt a mosolyt, azt a grimaszt amit egy anya szívesen látna viszont egy fotón. Nem képes más lefotózni, csakis Ő. Hiszen, ahhoz kell az "avatott" Anya®️ szeme.

Legjobban akkor vagyok elégedett, amikor művészi felhangot is sikerül adni a képeknek. Pl. különösen szeretem a 90-es évek fekete-fehér divat fotóit. Kislányként ezen "szocializálódtam".  Máig ez a kedvenc stílusom. Ami azt illeti, ilyen képekkel szerintem nekem kb. bármit el lehet adni, azóta is😅 Épp ezért előszeretettel is használom a saját képeimen is az ilyen típusú utómunkát.
Medi legutóbbi fürdőzése során lőttem róla egy sorozatot, mert megint adták magukat az események. Medi ilyen... Folyton bohóckodik és kísérletezik 💙 Nekem pedig lehetőségem adódik elkapni a sok-sok mókát. Ő pedig csak visszanéz... de hogy? 💙💙💙

Ha érdekel, hogy milyen tapasztalatokat írtam már le a fotózással kapcsolatban, akkor ajánlom figyelmedbe a Jobb fotókat akarok! c. cikksorozatomat. Az alábbi képre kattintva elérheted az összes eddigi tartalmat a témában. ❤

Valentinra hangolódva...

Két teljes hete beteg a családunk. Ami borzalmasan sok idő, akkor is ha csak a gyerekek betegek. De nálunk mint a dominó, kidőlt mindenki... ehhh... A bezártságtól való frusztráltság, és a betegségből fakadó nyűgösség, erősen hatványozódott. De mit csinál az, aki egy vödör citromot kap? Limonádét. (vagy főz belőle egy gyógyteát, ha van esze... 😜)
Tegnap fogtam magam és elrohantam még zárás előtt a lufis boltba, hogy pár héliumos lufival lepjem meg a gyerekeket. Mert minek örül mindig a gyerek? A csokinak, meg a lufinak... Na jó, folytathatnám még a sort, de úgy nem poén. Szóval, a lufit szeretik, és ha már veszek lufit akkor olyat veszek, ami az évfordulónkhoz is szépen megy, mert a gyereknek úgyis mindegy. Nekem meg nem. Sőőőt, anyának akkor már az sem mindegy, hogy napszemcsiben, vagy szívecskés pulcsiban van-e a lány?... mert akkor már legyen kerek. Nem? 😝❤ A gyerek meg így is, úgy is örül... 😁

Szánkózás és Hócsata

A hétvégén elindultunk a Balaton felé, hogy meglátogassuk a szeretteinket. Ahogy haladtunk le az autópályán, arra lettem figyelmes, hogy viszonylag szépen megmaradt a környéken a hó. Felhívtuk a barátainkat, akik épp szánkóztak! Így nem is volt kérdés, hogy becsatlakozunk a mókába. Nálunk ezer éve nem maradt meg úgy a hó, hogy szánkózhassunk. Ami azt illeti, két éve már, hogy nincs is szánkónk... Na de most mindent beleadtak! A gyerekek imádták!  Ráadásul gyönyörűen sütött a nap. Úgyhogy nekem is kijutott a jóból... fotózhattam! 😜

Hálás téma a tél, mert ahogy a porhó száll a fényben, az valami csodálatos látvány. Nevető, örömmámorban úszó gyerekekkel pedig igazi főnyeremény. A hócsata pedig a NON plus ultra! 💙

A szánkózás és a hócsata után felmentünk a kilátóhoz, hogy megnézzük a befagyott tájat. Fantasztikus látványt nyújtott 💙