30 június 2015

Szállóige lett...

Emlékeztek pár héttel ezelőtti bejegyzésemben írtam a gyerekek trambulinos élményeiről. Meséltem, hogy mit kántálnak ugrálás közben. Nos, azóta szó szerint szállóigévé vált itthon, és már mi is röhögve mondjuk nekik, hogy "Ez tök jó! Nem?"... :)


Mounier Noémi - Ez tök jó! Nem? c. hagyományos scrapbook alkotása



Természetes, hogy oldalba is foglaltam őket...
A cím nem is volt kérdés ezek után, hiszen nekem, illetve nekünk (a családnak) ez az igazi emlék. Erre szeretnénk emlékezni. A scrapbook alkalmas arra, hogy élénken tartsuk az élményeinket. Olyan, mint mikor a nagymama elteszi befőttbe a nyár "ízeit". Mi a pillanatokat/emlékeket zárjuk "scrapbefőttbe". Tesszük ezt pont ugyanazért, amiért a nagymama: hogy mikor kinyissuk akkor az ízek legjava köszönjön vissza ránk.  Élénken tartva az AKKOR és a MOST érzését. Nem véletlenül rajongok oly régóta ezért a hobbiért... Megfizethetetlen.



Ha nem láttad még a legutóbbi scrapbook oldalamat, akkor nézd meg a 



26 június 2015

Csemete design

Ma ismét a Csemete Design rovatommal szeretnék jelentkezni, mert bár ide főként a scrapbookkal és a fotózással kapcsolatos bejegyzések miatt szoktatok jönni..., De menthetetlenül rajongok a gyerekvilágért is. ♥︎ Azt szeretném, ha varázslatos gyerekkora lenne a gyerekeimnek. Tele álmokkal, vágyakkal, tündérekkel, tündérporral, mesékkel... Ehhez pedig keményen jelen kell lenni. Kell egy szülő aki hiteles. Aki mindig árasztja magából a mesét. Kell, hogy áradjon belőlünk a varázslat. Ehhez pedig kellenek az ötletek. Ezért gyűjtöm én is rendületlenül azokat az ötleteket a világból, ami segít, hogy nem múljon itthon a fantázia faktor. :)

A Pinterestről megint gyűjtöttem egy kis válogatást, amit érdemes kipróbálni, mert vagy hasznos, vagy ötletes, vagy egyszerűen szórakoztató.





  1. WC papírgurigából  vicces polipokat tudunk készíteni.
  2. Készítsünk házilag, egy hold órát. Szerintem lányok és fiúk is varázslatosnak tartják a holdat. ♥︎
  3. Zöld palackokból fantasztikus kaktuszokat tudunk gyártani a gyerekekkel. Akár a gyerekszobában is, de ha van kerti játszóház, akkor azt is szuperül dekorálhatjuk vele! Imádom az újrahasznosított, mégis dekoratív ötleteket!
  4. Zoknipofa! Elsőre esti meséknél, vagy autóban való szórakoztatásra tudom elképzelni, de önmagában is vicces. :D
  5. Tenyérlenyomatból rengeteg figurát lehet készíteni, de ilyen részletesen ritkán látunk kidolgozva. Ügyesebb, nagyobb gyerekeknek lehet kihívás ez a tenyérteknős
  6. Ez a kedvencem! Készítsünk egy kártyát, amit bárhová kifüggeszthetünk a csemeténk nevével. Erre pedig facsipeszekkel jelezhetjük az elvárt feladatokat. Állati jó ötlet!! Játékos! Szerintem nekik is fog tetszeni.
  7. Papírgalacsinokból készíthetünk fagyit, sütit. Fröcsköljünk és élvezzük a "cukrászkodást"!
  8. Perecpárna. Bár nem vagyok egy varrni tudó anyuka, de ez nem tűnik nehéznek és szerintem irtó klasszul mutat egy gyerekszobában.
  9. Szuperhős figura papírgurigából és pom-pomból.


Remélem tudtam ötleteket adni nektek is.
Fantáziadús, gyerekkacajoktól visszhangzó hétvégét kívánok mindenkinek!

23 június 2015

10 év


A 10. évfordulónkat ünnepeltük a héten és ezen alkalomból, megajándékoztuk magunkat egy MÁRGA vacsorával. Gyerekekkel együtt mentünk. Sokat olvastunk róla, hogy szenzációs fogásai vannak, úgyhogy ki akartuk próbálni. A hely lenyűgöző panorámája, csak az első fokozat. Ahogy sétálsz fel a meredek szőlőültetvényen és kezded befogadni a páratlan látványt. Teljesen magával ragad és beleszeretsz. Abszolút szó szerint emeli az élményt. Aztán jönnek az italkülönlegességek, mint a rózsaszörp, vagy a levendulaszörp. A házi bort is kipróbáltam, az is nagyon finom volt. Végül a fogások... Ó mamám! Fenomenálisak! Tökéletes ízkompozíciók egytől-egyig.




Csodálatos hely. Páratlan ízek. Örülök, hogy ide mentünk ünnepelni. Új kedvenc étterem lett. Mindképp szeretnénk még majd menni és a többi fogást is kipróbálni, mert biztosan azok is mennyeiek.


• • • • • • • 


"10 évvel ezelőtt, Dalí volt az első közös témánk. Tegnap elmentünk megünnepelni, hogy a tizedik évet hagytuk magunk mögött közösen, és egy óriási Dalí festmménnyel találtuk szembe magunkat. ♥︎ #véletleneknincsenek #karma #10évegyütt #salvadordali #szerelem" - ezt írtam az instagramra, ehhez a képemhez.

Ez a fotó méltó keretet ad a 10 évünknek. Ugyan nem látszódik a 10 év kemény útja, de mindenképp szép keretet ad neki. Furcsa, mert soha nem gondoltam volna, hogy 10 év után is őszinte szerelemmel fogom szeretni a férjemet. Pedig így van. Őszintén szeretem még mindig. Ő az egyik legcsodálatosabb ember akivel valaha találkoztam. Szerencsés vagyok, hogy mellette lehetek. Büszke vagyok magunkra, és a gyerekeinkre! Büszke vagyok Rá is. Köszönöm neki, hogy a biztos támaszom mindenkor, hogy elfogad olyannak amilyen vagyok. De legfőképpen azt köszönöm neki, hogy Ő olyan amilyen. Az én egyik kincsem ♥︎

22 június 2015

Jobb fotókat akarok! - Kompozíció




"Hogyan lehet egyszerre kifejezni fényképen azt, 
amit az ember érez és lát?"
Lucien Hervé


A "Jobb fotókat akarok!" cikk sorozat, bevezetőjében azt mondtam, hogy véleményem szerint 4 +1 pont elég a "jobb képekhez",  gépcsere nélkül. Most az első pontot, a kompozíciót fogom kicsit boncolgatni...

A kompozíció az egyik legfontosabb eleme a képalkotásnak. Akár naponta száz olyan pillanatot tudnánk lefotózni, ami a szívünknek kedves. Hol egy hangulatot, hol egy grimaszt... De hiába van ennyi pillanat, ha nincs formába öntve. A kompozíció az ami megadhatja egy pillanatnak az "öntött formáját". Ettől lesz a kép túlmutató és mások számára is tetszetős. A kompozícióval tulajdonképpen közölni tudjuk a világgal, hogy mi miként láttuk a képen szereplő pillanatot. Mert a pillanat mindig ott van... Akkor is ha nem fotóztad le. Viszont mi el akarjuk csípni őket. Ugye?

Mi a kompozíció?

A kompozíció az, amikor a teret berendezzük. Na igen, de nem akárhogy. A kompozíció akkor jó, ha izgalmasan töltjük ki a teret. A mi dolgunk, hogy a képen csak az szerepeljen, amit tényleg közölni akarunk. Fent kell tartanunk a figyelmet. Erre pedig vannak alapvető szabályok amelyek kezdetben nagyon is segítenek a képalkotásban.

Vizuális súlypont / fókuszpont

Véleményem szerint ez a kulcspontja a képalkotásnak. Kell, hogy legyen egy hangsúlyos vizuális pont, ami elsődlegesen megragadja a figyelmünket. Ez elengedhetetlen, ha azt szeretnénk, hogy a képünk "beszéljen". Nekünk kell megmondanunk, mint alkotónak, hogy mi a lényeg a képen. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy fókuszált figyelem.
Előfordul, hogy a képen egy másodlagos pont is van, amely kiegyensúlyozza az elsőt. Ezek olyan megállók a néző tekintetében, amelyek nem csak felkeltik, hanem izgalmassá, élvezetessé teszik számukra a képet. Hiszen van mit bebarangolni a szemnek. De a másodlagos pontnak is be kell épülnie a kompozícióba. Nem lehet zavaró. A vizuális súlypontokat úgy helyezzük el, hogy a kép egésze egyensúlyban maradjon. Mint a cirkuszi zsonglőr. :)
A legfontosabb, hogy a jelentéktelen, hovatovább zavaró részleteket hagyjuk ki a képből! Nem fog működni se a súlypont, se a többi tanácsom, ha zavaró részleteket hagyunk a háttérben amik kaotikussá teszik a kompozíciónkat, mert elvonják a figyelmünket a lényegről (lásd lentebb a fagyis képet).

Abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy a férjem is szokta fotózni a gyerekeinket. Mily meglepő, nem igaz?  Viszont jelen helyzetben ez kapóra jön, hiszen tudom szemléltetni is, hogy mi a különbség egy kompozícióval rendelkező és egy "csak úgy" lőtt fotó között. Ugyanabban a térben és időben készült mindkét kép... mégis...



Mindkét kép ugyanakkor készült, és mindkettő telefonos fotó.



Távol áll tőlem, hogy most magasztalni kezdjem a saját képeimet, mert nálam ezerszer jobbak vannak. De azt azért mindketten tudjuk (a férjem is és én is), hogy az én képeim élvezhetőbbek és többet mondanak a pillanatról. A kompozíció miatt. Mert a tér be van rendezve és ráadásul kivártam a kellő pillanatot, hogy igazán jó legyen a kép. Hangsúlyt adtam a lényegnek. Időt szántam rá és "megkomponáltam". Tudtam, hogy hova helyezzem a vizuális súlypontomat. A férjemnek nem igazán van értékelhető súlypontja... max a mérlegen. ;D
Honnan tudjuk, hogy hova érdemes tenni a súlypontokat?

Aranymetszés / Hármas tagolás - Asszimmetria

A legnépszerűbb módszer, az aranymetszés. Ez tartjuk a legharmonikusabb arányosságnak. Ennek az egyszerűsített változata, a hármas tagolás. Biztos sokan hallottatok már róla és rém egyszerű is. A lényeg, hogy a terünket (vagyis a képünket) gondolatban, három egyenlő részre osszuk vízszintesen és függőlegesen is. Ezeknek a vonalaknak, négy találkozási pontjuk lesz. Ezek a metszéspontok az úgynevezett aranypontok.
A közízlés szereti a harmadokra helyezett témát. Vagyis bátran helyezzük a vonalakhoz és a pontokhoz közel a vizuális súlypontunkat. Illetve, ha van a képünkben egy vízszintes, vagy függőleges vonal (esetleg horizont) akkor jobb, ha valamelyik harmadoló vonalon, vagy avval párhuzamosan húzódik, mert azzal nem tévedhetünk.



Vagyis a kompozíció az, mikor kisöpörjük a képből a lényegtelen és zavaró részleteket, és a lényeget hagyjuk meg, sőt (!) kiemeljük! Ettől egy olyan formát ölt, ami a külső szemlélő számára is élvezhető és értelmezhető. A néző rögtön tudja, hogy mi a téma, mert az alkotó irányítja rá a figyelmet. Erre tehát az első lehetőség ez, az asszimmetrián alapuló módszer.

Szimmetria

De nem csak az aszimmetrikus képalkotás létezik, hanem a szimmetrián alapuló is.
A legegyszerűbb a tengelyes szimmetria, ami a kép közepén húzódó tengelytől (mindegy, hogy vízszintesen, átlósan vagy függőlegesen) egyenlő részben tölti ki a teret. Persze ez nem azt jelenti, hogy "tükrözünk" hanem azt, hogy egyforma felekre bontjuk a képet.


Tengelyes szimmetrián alapuló kompozíciók.
Mindkét kép telefonnal készült.


Ezek voltak az elsődleges kompozíciós elvek, de ezek csak az alapok. Ennél jóval mélyebben is bele lehetne mélyedni a különböző kompozíciós elrendezésekbe, de szerintem "a jobb családi fotókhoz" elég ez a két módszer.
Viszont nagyon fontos, hogy pár mondatban vázoljam a vonalak és irányok jelentőségét is a képeken. Hiszen ezek a vonalak nagyban befolyásolják a képen pásztázó tekinteteket.

Vonalak, melyek vezetik a szemet... 

Ezek a vonalak nem feltétlen konkrét vonalakat takarnak, hanem olyan vonalakat, amelyek mozgásra ösztönzik a szemet. Mik lehetnek ezek?
  • Tekintet - Általában személyeket szoktunk fotózni (illetve az én cikk sorozatom elsősorban a családi pillanatok jobb fotózására fókuszál), éppen ezért a tekintet az ami elsőként megfog minket egy fotón. Nézzük, hogy az alany mit mond a szemével? Hová néz? Mi történt? Ez tehát az első amire figyeljünk a fotózás során.

A képet a telefonommal készítettem.
  • Test vonalai - A képen szereplő személyeknek a testük, illetve végtagjaik sok vonalat/irányt hordoznak. Amit számításba kell vennünk. Tehát vagy elkerülnünk kell a zavaró vonalakat, vagy kihasználni. Például a legelső fenti képnél, a fiam kéztartása, ahogy a szájában turkál. Az kifejezetten kihangsúlyozza a fókuszpontomat. Egyenesen ráirányítja a figyelmet. Vagy az alábbi képnél, a lányom testtartása teljes mértékben meghatározó. Tehát középpontba tettem, mert így érvényesült.
A képet a telefonommal fotóztam.
  • A környezet és tárgyak vonalai - A pillanat mindig valamilyen térben történik. Tehát a környezet is kulcs fontosságú a képalkotáskor. Vagy ki kell hagyni belőle, vagy ki kell emelni. Az alábbi képeknél is ugyanabban a térben, valamint időben fotóztunk a férjemmel. Ő megint nem figyelt a kompozíciós szabályokra. Hagyta, hogy a háttérben bezavarjanak azok a fatörzsek és a téma sincs fókuszba helyezve. A magam részéről, kivágtam a hátteret és hagytam, hogy a téma (a fagylalt) vonalai uralkodjanak. Nem mellékesen megint vártam a megfelelő pillanatra.
Mindkét kép telefonnal készült.
  • Van viszont mikor a környezeti vonalak elkerülhetetlenek, ekkor bele kell építenünk a kompozíciónkba azokat.  Az alábbi képen a kislányom a Bazilika előtt kergette a buborékokat. A téren húzódó vonalakat egyszerűen nem hagyhattam ki a képből, éppen ezért inkább beépítettem. Megvártam amíg mozgás közben egy vonalat alkot a keze a téren húzódó csatornaráccsal. Így a képnek nem a zavaró része, hanem a kiegészítő része lett.
A képet a telefonommal fotóztam.

Tehát mikor kompozíciót tervezünk, akkor a kompozíciós módszereken túl, figyeljünk az alanyunk illetve a környezetének az esetleges vonalaira. Ezekkel tudjuk még inkább erősíteni, vagy szűrni a képünk témáját.
Tipp: Nem feltétlen kell azonnal "kész kompozíciót" fotózni, - bár idővel majd már rutinból jön. Elég ha a végén okosan vágjuk meg a kép széleit. Az utómunkával is tudunk elérni szuper kompozíciót. Csak észre kell vennünk a lehetséges fókuszpontot és ügyesen helyre kell igazítani. A nem kívánt részleteket pedig levágni.

Legvégül pedig, ha nem lennének ma már százával a telefonjaink tele szűrőkkel, akkor mondanám, hogy a kompozíciós eszközökhöz még hozzá tartozik a kontraszt és a színharmónia. De mivel ezt már könnyedén tudjuk befolyásolni a különböző applikációkkal. Ezért ebbe most nem mennék bele.





"A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző."
Ansel Adams


Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

15 június 2015

Jobb fotókat akarok! - Bevezető





 

„Az első 10 000 képed a legrosszabb.”
Henri Cartier-Bresson


... és én teljesen egyetértek vele.  Úgy gondolom, hogy a képalkotást meg kell tanulni. Nem tartom magam fotósnak egyáltalán. Pláne azért, mert volt szerencsém olyan Középiskolában, olyan osztályban, olyan tanulók között (Fotográfia szakon), autentikus művészeti környezetben tanulni, akiknek végül tényleg ez lett a szakmája... Az egyetlen amivel büszkélkedhetem, hogy egyáltalán felvettek a szakra. De nem végeztem el. Ellentétben velük. Tehát a fotós, mint művész, vagy mint szakember, számomra ott kezdődik, ahol ők vannak. Hol vagyok én attól? Sehol. 
Ugyanakkor a fotóimra reagáló visszajelzések miatt úgy gondoltam, hogy leírom a saját tapasztalataimat és gondolataimat. Hátha másoknak is segít, vagy erőt ad...

Mindaddig míg meg nem született Mila, nem igazán érdekeltek a "profi képek". Mi sem bizonyítja jobban, mint amit fentebb említettem. Nem végeztem el a fotó szakot. :)  Viszont mikor anyuka lettem, hajtott a vágy, hogy minél több képet fotózzak a kis csemetémről. Egy kompakt kis géppel igyekeztem minél többet "lőni", mert a véletlenre bíztam, hogy lesz-e jó kép?! Nagyon sok jó képet akartam!!!! De dacára annak, hogy százával kattintottam, alig maradt olyan kép amivel kezdeni is tudtam valamit. Mert ugye azt nem kell ragozzam, hogy scrapbook oldalakat akartam gyártani belőlük. :) 

Felső kép: Sony kompakt fényképezőgép
Alsó kép: Canon 550D fényképezőgép

Persze az emlék akkor is emlék ha nem profik a képek, és a véletlenek folytán születtek azért jók is. Viszont ennél mindig többet akartam... Néztem a külföldi anyukákat, hogy milyen szuper élménydús, és élvezhető fotó repertoárt készítenek a gyerekeikről és én is olyanra vágytam. Azt akartam, hogy élménykatarzis legyen a mi családi fotóalbumunk is... A saját gyerekeimet is látni akartam csodaszép fotókon. De azt is tudtam, hogy nem beállított profi fotókra vágyom, hanem igazi életképekre! Pillanatokra, amik csak a miénk! Amit csak az avatott anyai szem képes látni. A felhőtlen mosolyokat, a bensőséges pillanatokat.

Ma már sok ismerősöm szokta dicsérni a fotóimat. Ami nagyon jó érzés, és büszkeséggel tölt el. Főleg, ha a család, vagy a gyerekek örülnek nekik. De azt is tudom, hogy mennyi elrontott kép áll mögötte. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy bőven 6 nullás számokról beszélhetünk. :)
Pont a saját példám miatt, azt gondolom, hogy a fotózás tanulható. Lehet, hogy valakinek több készsége van hozzá. Esetleg ösztönszerű a kompozíciós érzéke, vagy elve jól ért a gépekhez és így hamar megtanulja a beállításokat. Mindegy, hogy milyen alapvető képességekkel bír a kezdő fotós. A lényeg, hogy fotózzon! A több száz elrontott képpel a jövőbeli sikeres képalkotást szolgálja mindenki. Sőt! Azt se állítom, hogy az életlen képek nem jók! Mert nekem sok mai fotóm közül is van olyan életlen kép ami a kedvencem.


Mindkét képet az Iphone telefonommal fotóztam


Nem gondolom, hogy a drágább masina a kulcsa a jobb képeknek, ahogy mindenki gondolja (lásd a képet!). Bár kétségtelenül jobb képeket lehet vele készíteni. De a gép csak egy eszköz, attól még nem lesznek igazán jók a képek. Ahhoz, hogy igazán jó képek legyenek. Kell mögé a FOTÓS!  
Véleményem szerint, ezt a pár dolgot kell megtanulni/kitapasztalni a fotósnak, hogy gépcsere nélkül is klasszisokkal jobb fotót tudjon készíteni:




Szeretnék további bejegyzéseket szánni a témának és kisebb témakörökben boncolgatni az utat, ami a jobb fotókat szolgálja. Mesélek arról, hogy én milyen fázisokon mentem keresztül. Milyen tapasztalatokat szereztem. Kik inspiráltak? ...stb. Azt remélem, hogy segíteni tudok azoknak az olvasóimnak, akik szintén jobb fotókat akarnak. :)

"To be a photographer, one must photograph. No amount of book learning, no checklist of seminars attended, can substitute for the simple act of making pictures. Experience is the best teacher of all..."

Harry Callahan fotós 




Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

10 június 2015

"Ez tök jó! Nem?"

Ezt hajtogatják, amióta megkapták. Bemásznak és felváltva kérdezik egymástól: "Ez tök jó! Nem?" Aztán nevetnek.

Én azt mondom, Trambulint minden gyereknek! Na meg szülőnek. Szerintem is tök jó! :) Jótékonyan hat a család egészére. Miért? Mert a gyerekek kis helyen, de alaposan elfáradnak. Mosoly mámorban úsznak. Mi szülők pedig élvezhetjük a jótékony hatásait... Többek között például a jó fényképek lehetőségeit. De bevallom, a kimerülés tüneteit se vetem meg a gyerekeken... :) 

Szerencsére a családom felnőtt tagjaiban is buzog még a gyermeki láng. A Húgom is betársult bohóckodni, így nekem nem is maradt más dolgom, mint hogy megpróbáljam a lehető legtöbb jó pillanatot lencsevégre kapni. Nem mondom, hogy könnyű, folyamatos mozgás közben és hálón túl fotózni a gyerekeket. De azt bizton állítom, hogy megéri. Mert ha sikerül, akkor szuper fotók születnek, amik tele vannak élettel és vidámsággal.

Momentán ez, az utóbbi időben készült, egyik legkedvesebb sorozatom a gyerekekről. ♥︎ Biztosan oldal is fog születni belőlük. :)




09 június 2015

Cica jelmez (2012)

 Az első jelmez amit készítettem, Mila cica jelmeze volt. 2012-t írunk ekkortájt. Mivel alapvetően nem tudok varrni, ezért mindenképp úgy kellett megoldanom, hogy az én finoman fogalmazva is, hiányos varrás tudásommal is képes legyek kivitelezni. Vagyis szükségem volt egy alapra (póló és nadrág), amire már csak felapplikálom a cicára jellemző kiegészítőket.

Az alap darabokat és a masnit is használt ruhaboltban vettem fillérekért!! :)



08 június 2015

Jelmez szekció

A múlt héten sikerült a polc alá szerelnem egy sínt, amire végre felakasztgathattuk a sok jelmezüket a gyerekeknek. Ezzel pedig hatalmas hely szabadult fel a szekrényükben. Ahhh ... fellélegzés. De ennél is fontosabb, hogy most már jól látható és kiemelt helyen lehetnek a jelmezek. Hiszen, mint minden gyerek, az én gyerekeim is nagyon szeretik a jelmezeket. De hogy lett ennyi?

  • Egyrészt gyakran látogatok használt boltokat, illetve börzéket, ahol rendkívül olcsón és jó minőségben lehet találni jelmezeket (is). A használt boltokat nyilván mindenki ismeri. Nálunk három van amit rendszeresen látogatok. Ebből kettő főleg játékokat árul. Használt játékokat. Hihetetlenül szeretem a használt játékokat, mert olcsón lehet felépíteni belőlük minőségi gyerek arzenált. 
  • A börzéken pedig olyan hétköznapi anyukák, mint pl. én is, árulják a már kinőtt vagy megunt holmijukat. Itt Székesfehérváron eléggé gyakran, két hetente rendeznek meg ilyen bababörzéket. Egy alkalommal én is árultam már. De főként vásárolni járok ide. Hiszen elég ha találok egyetlen anyukát, aki hasonló ízléssel és egy félévnyi különbséggel neveli a saját csemetéjét. Máris sikerül egy egész szezonra bevásárolnom. :) Rendkívül olcsón lehet itt  vásárolni. Pedig csak első-kézből árulnak az anyukák. Szerintem szuper lehetőség, hogy ne kidobjuk, hanem "újrahasznosítsuk" a már felesleges gyermek holminkat.

Azonban nem csak ily módon gyűlt össze ez a sok jelmez. Hanem nagyon sokat én magam gyártottam a gyerekeknek. Minden farsang alkalmával igyekeztem a gyerekeknek jelmezeket készíteni, de nyilván nem vagyok én se profi... Csak amolyan kontár-barbár...  Aki bármit bevet ami a keze ügyébe kerül.

A következő bejegyzésben megmutatom az elsőt...
  1. Cica jelmez (2012)
  2. Csingiling jelmez (2013)
  3. Szörnyeteg jelmez (2014)



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social