04 július 2016

Harmónia album (utazónotesz)

A Scrapfellow polcain újdonságként debütált a Traveler's Notebook, magyarul Utazónotesz. Bevallom nekem ez a válfaj új volt. Lehet, hogy láttam már ilyet a Pinteresten, de valahogy nem ragadt meg.  Ezért, nem ismertem ennek a műfajnak a lehetőségeit. Ám, amikor rákerestem célorientáltan, akkor kinyílt egy új világ. Ráadásul arra nyitott kaput, amire már évek óta kerestem az utat...
Az Utazónotesz egy kötetlen műfaj, amit mi magunk "teremtünk". Amikor rákerestem, találtam art jorunal, mixed media, scrapbook, vagy egyszerű, naplózási stílusban is hozzányúlni. Vagy egyszerre mindenhogyan. Kinek mi esik kézre. De lehet használni egy konkrét utazás dokumentálására is. Úgyhogy természetesen én is kerestem a saját víziómat, hogy én mit találok ebben? A végeredmény még engem is meglepett. Mert egy több éve dédelgetett projekt otthona lesz.  ♥︎
Milyen album ez?

Sok-sok évvel ezelőtt, kb. mikor anyuka lettem, a harmóniáról kezdtem elmélkedni. A harmóniáról, ami ha volt is addig - volt egyáltalán? -, az anyasággal és a napirend borulásával, szőrén-szálán eltűnt. Pánik, kétségbeesés, káosz, és bizonytalanság vette át a helyét. Ami a legdiszkomfortosabb állapot ami csak lehetséges. Teljesen összezuhantam. Azon kezdtem gondolkodni, hogy ideális esetben, miből állna a harmónia az életemben? Hogyan tudnám helyrebillenteni? Mi hiányzik hozzá? Mit tehetnék érte...stb.  Teljesen a legelejére másztam a témának, és a legelején... Magamat találtam. Elemezni kezdtem magam. Mélyre ástam... És arra jutottam, hogy a legalapvetőbb problémám - sajnos gyerekkorom óta -, a súlyos önértékelési zavarom. Az önbizalomhiány. Teljesen másnak látom magam, mint mások engem. Néha szögesen másnak. A férjem szerint, ez művész betegség. De hát mit csináljak? Nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt megváltoztatni.
Aztán bevillant egy ötlet. Mi lenne, ha készítenék egy albumot?! Egy önismereti albumot. Hogy, mint egy tükör álljon előttem mindaz, ami én vagyok.


Magamban elneveztem, 
HARMÓNIA albumnak.


Ennek szellemében évek óta gyűjtöm azokat a képeket, idézeteket, irányelveket...stb. Amikről úgy érzem, hogy engem kifejeznek. Vagy támpontot adnak, hogy hol tartok... Vagy célként lebegnek előttem. Ezek rendkívül mély jelentőséggel bírnak a számomra. Tényleg egy tükörnek szánom az egész albumot, hogy erőt meríthessek belőle a rosszabb napokon. Egyfajta önigazolás. Hogy lehetőségem adjon kívülről tekinteni magamra... De abban is segítséget nyújtson, hogy motiváljon a céljaimban. Tehát, nálam ez egy napló lesz. Egy önismereti, motivációs napló. Egy "zarándokútlevél", útban a belső, harmonikus élet felé.


A kezdő oldalon egy idézetet ragasztottam be, egy kártyán. Amin ez áll: 
"Ha a jó úton jársz, akkor ennek nagyon egyszerű jelei vannak: a feszültség egyre inkább eltűnik belőled, egyre higgadtabb leszel, egyre nyugodtabb leszel, olyan dolgokban meglátod a szépséget, amikről azelőtt sosem gondoltad volna, hogy szépek lehetnek. A legkisebb dolgoknak is óriási jelentőségük lesz. Az egész világ minden nappal egyre rejtelmesebb, misztikusabb lesz, egyre kevésbé leszel nagy tudású, egyre ártatlanabb leszel - épp mint a gyermek, aki pillangók után szalad, vagy kagylókat gyűjt a tengerparton. Nem problémának érzed az életet, hanem ajándéknak, áldásnak, kegynek! Ha a JÓ úton jársz, akkor ezek a jelek egyre erősödni fognak. Ha a rossz úton haladsz, akkor ennek pont az ellenkezője fog történni." (Osho)
A második oldalon pedig azt írom le, hogy miért "Kolibri"? A következő blogbejegyzésben titeket is beavatlak majd, hogy miért... :)




01 július 2016

Virág fürdőt minden lánynak!

Milának a héten nincs tábor. Sőt! Ez az egyetlen hét az idei nyáron, amikor kettecskén lehetünk egy kicsit. A minap úgy döntöttünk, hogy vadvirágot szedünk a közeli réten. Aztán majd a virágszirmokból és a levelekből kollázsokat készítünk. Illetve lepréseljük is egy részét. Maga a virágszedés is már magában egy élmény. Bár nálunk most sok volt a szúró növény, úgyhogy fenntartásokkal volt élmény. De jobb helyek is vannak, mint a mienk, ahol nincsenek ilyen akadályok. :)

Szép színes virágokat kerestünk és megraktuk Mila kosarát. De ebben a nagy melegben nagyon hamar, már hazafele össze is kezdett esni az összes virág. Behúzták szirmaikat és meggyötörten néztek ki... Ezért szinte ahogy haza értünk, rögtön bedobtam őket a kádba. Aminek végül az lett a vége, hogy Mila beugrott közéjük és vett egy virágfürdőt... ♥︎
Annyira mesés volt az egész. Mint valami hercegnő...
Ráadásul a virágok, amikor kivettük a vízből őket és kitettük a napra, úgy virultak mint még soha. Úgyhogy, azt hiszem ők se bánták ezt a kis közös pancsolást.

Halkan jegyzem meg, hogy három külön programot is kanyarítottunk, egyetlen ötletből. Ami ráadásul egyetlen forintba se került. Szedtünk vadvirágot, majd fürödtünk velük és végül még kreatív alkotásra is fel fogjuk használni őket. 


A réten is készült néhány kép. Például egy óriási pitypangra hasonlító virággal...


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social