21 október 2015

Tök jó Ősz!



Van egy falu Somogyban, ahol az egész család mindig jól érzi magát. De leginkább a gyerekek. Hiszen, ott nincs túl sok szabály, ellenben egy csomó olyan dolog van, ami a városban nincs. Mint pl. Titi veteményeskertje, amit előszeretettel és lelkesen dézsmálnak. Titi vezetésével, mint egy kis vonat mennek utána a csapáson. Na meg állatok, amik érdekesek... És egy nagy tó, ami körül lehet szaladgálni, és játszani. De a legeslegfontosabb, hogy mindig nagy szeretettel fogadnak minket és maximálisan kikapcsolódhatunk ♥︎

A legutóbbi látogatásunk alkalmával egy nagy halloween tököt is kapott mindkét gyerek, hogy alkalomadtán majd faragjuk ki itthon. Mila, a tök és a nagy farakás, fotókért kiáltott. Még szerencse, hogy a telefonom mindig kéznél van! Előkaptam, és készült pár vicces, vidám, őszi kép...




És ha már készült... Ráadásul az októberi Kit Klub csomag is már házon belül csücsült... Akkor hát egyenes út vezet a scrapbookozáshoz! Nemde?! Viszont mielőtt még összeállt volna az oldal a kezeim között, pár chipboard falevelet kicsit átfestettem, hogy még színesebb legyen az oldal összhatása. Nem tehetek róla! Nekem kellenek a színek :)

A levelek stílusát Wilna inspirálta. Kellett hozzá vízfesték, natúr chipboard falevelek, posca toll (de jól fedő akril festék is megteszi, ha van otthon vékony ecset, amivel vékonyan és egyenletesen fel tudod vinni a festéket a szélére), és változatos méretű ecsetek. Mert a végén az erezetet egy nagyon vékony ecsettel érdemes felvinni (vagy tűfilccel, ha van otthon olyan ami illik az adott színkombinációhoz). Az érdekesség kedvéért mondom, hogy az én vékony ecsetkészletem, eredetileg "műkörmös" ecsetkészlet.  De ezt csak a gyártói gondolják róla. Véleményem szerint remek festő ecset is. :)

A leveleket elkészíteni, nem egy ördöngösség. Az egyetlen "szabály" amit érdemes szem előtt tartani, az az, hogy a világos árnyalatokból építjük fel a festést, és ehhez adjuk az egyre sötétedő plusz színeket. Egy levélen belül legalább 4-5 színt használjunk, hogy meglegyen az őszi levelek játékos színkavalkádja. Majd vékony ecsettel vigyük fel az erezeteket is. Ezeket is lehet több árnyalattal. Legvégül pedig fehér kontúrt rajzolunk (vagy festünk) a levelek szélére, ami "karaktert" és keretet is ad a leveleinknek.
Miért jó ha kerete ill. körvonala van egy elemnek? Mert bármilyen környezetbe tesszük, a körvonal révén kiemelkedik belőle. Vagyis önálló, fókuszált elemként funkcionál. Az alábbi alkotásomon jól látszik, hogy pl. ha adtam volna körvonalat a leveleimnek, akkor egyszerűen beleolvadna a mögé helyezett sárga alapkartonba...
Az levelek elkészítéséről egy videót is készítettem amit alább megnézhetsz, hogy még könnyebb legyen reprodukálni. A teljes oldalt és még több részletfotót a Scrapfellow Galériámban találsz: ITT





08 október 2015

Kiváló

Múlt héten bemutattam nektek a Játékkészítős kreatív könyvünket, amivel az előadásra készültünk. Így már rögtön tudjátok is, hogy az alábbi oldal nagy piros szemüvege mihez is köthető? Természetesen a Játékkészítőhöz. Ez a szemüveg annyira egyszerű, mégis sokatmondó és karakteres. Hogy még most is aktív szerepet tölt be a gyerekek játékaiban.

Miláról ez a képsorozat tavaly tavasszal készült és még mindig tartott a "rajongás". Sőt hozok majd még rajongói bejegyzéseket, jelmez témában is. ;) De most scrapbook oldalt készítettem ezekből a "hétköznapi" képekből. Hétköznapi, de mégsem... Nekem teljesen megszokott, hogy ilyen bolondos külsővel látom itthon a gyerekeket (pl. tegnap arra a képre értem haza este, hogy Medike a kanapén ül, halbak szájjal nézi a mesét, kék kezeslábas pizsamában, egy sárga úszószemüveggel a fején... Nem röhögtem. Áááá, dehogy. :D
Szeretem, hogy ilyen dilisek. Véleményem szerint ilyennek is kell lennie a gyerekkornak. Abszurd, de meglehetősen szórakoztató dolgokat kell művelni, amiben örömünket leljük. Olyan dolgokat kell csinálni a mindennapokban amin sokat nevetünk. Mert ha egy valamire emlékszik egy gyerek a gyerekkorából, akkor arra biztosan, hogy sokat nevetett, vagy nem?! Én minden nap azon vagyok, hogy sokat nevessenek... :)

Az oldalt a Scrapfellow Kit Klub (szeptemberi) csomagjából készítettem. Ha még több részletfotóra vagy kíváncsi, akkor kattints IDE  és nézd meg a Scrapfellow galériájában.





06 október 2015

Jobb fotókat akarok! - Saját stílus





A "Jobb fotókat akarok" cikk sorozatomat azért indítottam, mert meggyőződésem, hogy: 
a jó fotóst nem a jó gép teszi, hanem a fotós a gép mögött! Fotóssá pedig lehet válni.


Ahhoz pedig hogy a "fotós" kialakuljon, összeírtam az első bejegyzésemben 5 pontot, ami szerintem elősegíti ezt. Az előző cikkekben már boncolgattam felhasználói szinten, a Kompozíció és a Perspektíva kérdéseit. Valamint tanácsokat is adtam, hogy miként tudjuk a gyakorlatban alkalmazni őket.

Most viszont a saját, egyéni stílus megtalálásához próbálok segítséget adni.
Nagyon nehéz ez a kérdés, mert nem konkrétan behatárolhatóak itt a fogalmak... Talán én se tudnám megfogalmazni, hogy pl. a saját stílusom, vagy látásmódom milyen? Van-e egyáltalán? De sokaknak van és nekem is célom, hogy a fotóimon érezhető legyen a saját stílusom.

Kezdjük azzal, hogy feltesszük magunknak a kérdést, hogy nekem mi tetszik egy képen? Mert azok amik tetszenek nekem (mások fotóira gondolok itt kezdetben), azok valamiért tetszenek... Miért tetszenek? Sok minden tetszhet...

Tetszhet :
  • A téma.
  • A hangulat (ez akár az utómunka hatása is lehet! Erről majd az "utómunka" c bejegyzésben fogok írni.)
  • A fotó megkomponálása (vagyis a kompozíció).
  • A nézőpont (perspektíva).
  • és legvégül tetszhet a fotós érzelmi töltete...  Mit jelent ez? Az a "látásmód" ahogy láttatja a dolgokat. Ez többnyire felöleli az előző felsorolást egyszerre. Mert a megfelelő témát, megfelelő hangulati elemekkel, jó effektekkel, megfelelő kompozícióba és helyes perspektívából lövi. Ezek együttese adja a saját stílusát.  Így szinte érezni lehet a képeiből, hogy milyen érzésekkel készíti a azokat. Szinte hallani a gondolatait a fotósnak...
Mondanék egy példát, amit már az előző (perspektíva) cikkemben is felhoztam. Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi pillanatot. A gyerek olvas a szobájában... Feltesszük a kérdést, hogy mit állítok? A gyerek olvas. Vagyis az olvasást kell megjeleníteni mint témát, de milyen szemszögből? Az egyik fotós anyuka számára fontos lesz a könyvcím és közelről próbálja majd lekapni, hogy látszódjon a könyv maga. A másiknak a tekintet lesz fontos, ahogy olvassa a gyerek és azt fogja fókuszba állítani. A harmadik messziről fogja az ajtó mögül fotózni, hogy a saját "leselkedős" hangulatát jelenítse meg a fotóján. Aztán, mindhárom anyuka, külön színvilágot fog a képekhez adni. Az egyik fekete-fehér kontrasztos képet fog készíteni a képből, a másik elhalványuló sejtelmeset, míg a harmadik kicsit élénkít a színeken, hogy vidámabb hatású legyen. Mindegyik egy "saját érzelmi töltet"! Mert próbálja a fotóba tölteni a saját érzéseit.

Nekünk az a célunk, hogy kialakuljon illetve megelevenedjen a saját érzelmi töltetünk a fotóinkon! Az érzések már ott vannak bennünk amikor az életünket éljük. Csak még nincs kiforrott stílusunk a fotózásban.

Adódik a kérdés, hogy miként tudja valaki kialakítani a saját stílusát? 
Nem akarok senkit illúziókba ringatni, ez mindenkinél egyéni utat igényel. A saját utamat tudom ebben a tekintetben elmesélni. Nem mintha, nekem kiforrott fotós stílusom lenne... De én is haladok ezen az úton, mert a célom az, hogy legyen.

...Három évvel ezelőtt, szülinapomra vettem meg az első "okos telefonomat" és ekkor kezdődött, hogy belelendültem a napi szintű fotózásba.
Említettem az első bejegyzésemben, hogy volt szerencsém fotós szakon tanulni még kamaszként. De hiába a "múlt",  tudást nem tudtam felmutatni...  Vagyis egész egyszerűen, nem sok "értékelhető" fotót készítettem... De gyakoroltam. Rendíthetetlen célom volt, hogy a mi fotóalbumunk is "élménykatarzis" legyen. Erről már írtam. Viszont amíg bénáztam...  Szépen feliratkoztam olyan fotós (leginkább Instagrammos) profilokra, ahol olyan képeket láttam amik megfogtak. Olyan anyukákra, akiknek az egyéni stílusa nekem valamiért tetszett. Ezekből mind-mind inspirációt nyertem.Vagy témában, vagy hangulatban, vagy kompozícióban... de ötleteket adtak.
Körülbelül fél év elteltével sikerültek előbújni tőlem is olyan fotók, amik szerintem már értékelhetőek voltak, de még mindig nem mindegyik fotóm volt ilyen. (Sőt! Most sem tökéletesek...) Volt ahol a hangulat, volt ahol az effekt, vagy a perspektíva nem volt az igazi... De minden nap mikor kattintottam, és minden egyes inspiratív fotó, melyet láttam és később ötletet adott, hozzásegített azokhoz a képekhez, amiket most készítek. A mostaniak pedig ahhoz segítenek, hogy még jobb legyek jövőre.
https://instagram.com/noemimounier/
Az én Instagrammos profilomat megnézheted a képre kattintva.


Még egyszer megemlítem (sőt az én Instagrammomon végig is lehet szemmel követni!), hogy 3 év telt el az első és az utolsó fotóm között ezidáig. Ez nem kevés idő! Szóval ezzel számolni kell, hogy akár ilyen sokáig is tarthat a folyamat... De lehet ennél sokkal rövidebb is. Mindegy mennyi, mert megéri! Hiszen a saját életed értékes pillanatait elcsípni, egy örökké tartó kincs lesz.
Minél hamarabb kezdesz neki, annál hamarabb jutsz közelebb a célodig...


"A terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, a kilenc-emeletes torony egy kupac földből emelődik, az ezer-mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."
Lao-ce

Ez idő alatt próbálgattam a perspektívákat, a kompozíciókat, az effekteket, a témákat...stb. Megtapasztaltam, hogy milyen az "inspirációul szolgáló elem" a saját kezeim között. Többször kipróbáltam és végül kiszűrtem, majd elhagytam azokat az elemeket, amik úgy éreztem, hogy bár tetszenek, de nem képezik részét a saját stílusomnak. Ez ösztönösen működött, nem tudatosan.
Ki kellett derítenem, hogy milyen színvilág tükröz engem...? Milyen témák mozgatnak (mert rengeteg téma ötletet is kaptam, amiket másoknál láttam és eszembe se jutott, hogy az adott témát ilyen kreatívan is meg lehet jeleníteni.)...stb.  Ma már tudom például, hogy az egyszerű, tiszta, élénk, vidám fotókat kedvelem. Illetve szeretem, ha egy kis művészi felhang is megjelenik rajtuk és nagyon fontos számomra a dinamikus kompozíció. A három év azt mutatja, hogy ezek jellemeznek engem.


--------------


Most megmutatom a teljesség igénye nélkül azokat az Instagrammos profilokat (a képekre kattintva azonnal a profiljukra navigálhatod magad) akik számomra inspirációk voltak az eddigi utam alatt. Mindegyik hölgynek sajátos színhasználatai, perspektívái, témái vannak. Amik összességében meghatározzák az egyéni stílusukat, vagyis azt az érzelmi töltetet ami szerint készítik a fotóikat.


https://instagram.com/mrs_paulie_/https://instagram.com/mrs_paulie_
https://instagram.com/mindytingsonhttps://instagram.com/mindytingson
https://instagram.com/beatriceandfinchhttps://instagram.com/graymis
https://instagram.com/lee_kristinehttps://instagram.com/madebylon


Ha nem találtál olyat aki tetszene, akkor csak böngéssz a neten és gyűjtsd össze a számodra inspirációul szolgáló képeket. És próbáld ki azt róla, ami tetszik...

Remélem megint sikerült egy kicsit segítenem abban, hogy még eredményesebb képeket készíts.




Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!




01 október 2015

A Játékkészítő

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy kislány, aki még nem látott nagy színházi előadást. Az anyukája viszont nagyon szereti a színházat. Ezért mikor meglátta 2014 legígéretesebbnek tűnő színdarabját, amit ráadásul gyerekeknek készítettek, akkor eldöntötte, hogy ez lesz az első színházi élmény amit a kislányának látnia kell. Szerencsére nyerni is lehetett jegyeket a színdarabra, ezért az anyuka minden egyes játékon igyekezett részt venni, hátha megnyeri... Egy napon Ő lett a szerencsés, és tényleg nyert! De nem csak az előadásra nyert jegyet, hanem exclusive BackStage látogatást is nyert a kulisszák mögé.

(A képek nagyban is megnyílnak kattintás után)

Nagy volt az öröm a királyságban. A kislány már kívülről fújta a betétdalokat és kedvencei is lettek... Ezért az anyukája úgy gondolta, hogy valami kreatív albummal készülhetnének az előadásra, hiszen ez lesz az első élmény, ami ráadásul nem akármilyen lehetőséggel párosult...
Az anyuka azt gondolta, hogy egyúttal a szereplőket és a színészeket is átvehetnék a könyv lapjain, amire utána a exclusive látogatás alkalmával autogramokat is kérhetnek. És mi lenne stílusosabb, mint egy régi könyvbe csomagolni az egészet? Hiszen a történet arról is szól, hogy nem olvasnak már olyan sokat a gyerekek...

Kerestek hát egy régi könyvet, melynek a borítóját lefestették.
A lapokat összeragasztották, hogy tartásuk legyen és utána 10-15 oldalt kitéptek, hogy ne zsúfolódjon túl a könyv a díszítések után sem. Így haladtak végig a könyvön. Ezután az oldalpárokat fehér festékkel lefestették hanyagul... Majd erre jöttek a szereplők... Az anyuka kikereste az internetről a szereplők rajzait és színészek fotóit, majd kinyomtatta. A koncepció innentől adott volt. Minden oldalon megjelentetik a színészt és a szerepét, majd kicsit kidíszítik oda illő apróságokkal...

Napról napra haladtak, de sajnos az előadásig nem értek teljesen a végére, mert még a kisfiúról és a stáb többi tagjáról is (mint a rendező, zeneszerző, író, ...stb.) szántak bele oldalt... De erre már nem jutott idő... Viszont a helyszínen vettek egy csomag "pufimatricát" a szereplők rajzaival. Amivel utólag kiegészítették a könyvüket.


Az előadás fantasztikus volt, a kislány fújta a kedvenc dalait és teljesen magával ragadta a színdarab. A szünetben még egy stáb is videóra vette a "rajongói könyvét", amit büszkén mutatott és lapozgatott.  Tökéletes első élmény lett a kislány számára.
Itt a vége fuss el véle...

-----------------

A kapcsolattartójuk rendkívül kedves és barátságos volt. De sajnos rossz hírrel érkezett a műsor elején. Azt mondta, hogy a megértésemet kéri, de a háttérben őrült tempó van és sajnos nem tudják nekünk biztosítani az ígért BackStage látogatást. Ugye ez a főpróba volt, tehát nagyon izgatott munka folyt a nagy premier előtt. Természetesen megértettem, de Mila nagyon elszomorodott, hiszen azt "ígértem" neki, hogy találkozhat a szereplőkkel és beleírnak majd a könyvébe. Nem értette, hogy a körülmények nem voltak megfelelőek hozzá... Persze azért idővel megbékélt és lelkesen mesélte itthon az előadást. ♥︎

UPDATE!!!! - A produkció felvette velem a kapcsolatot és azt az ígéretet kaptam, hogy idén bepótolják Mila számára ezt az élményt! Hihetetlenül nagy tiszteletem nekik, hogy ilyen lelkiismeretesen állnak a gyerekekhez ♥︎ Úgyhogy újabb oldalakat gyártunk (az új szereplők tiszteletére!) és újra izgatottan várjuk a lehetőséget! Majd mutatom az új képeket és a beteljesült albumot is. :)

Az utolsó oldalakra pedig a könyvben, a saját képeink és élményeink lesznek megörökítve...
Ha érdekel milyen volt az újbóli élmény 2015-ben, akkor kattints ide és olvasd el. Hihetetlen volt... :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social