14 augusztus 2015

Első ® pizsama parti

Nem emlékszem már, hogy mikor aludhattam először a barátnőmnél gyerekkoromban. Viszont arra emlékszem, hogy mennyire izgatott voltam mindegyik alkalommal, hiszen az "olyan máááás!" Milánál is eljött az első ottalvós este... A legjobb barátnőjénél aludhatott életében először. Tudni kell, hogy egyrészt Mila nagyon igényli a mi közelségünket, vagyis itthon se nagyon alszik külön. Valamint azt is érdemes még ide fűznöm, hogy szerintem nincs másik család akire rá mertem volna bízni őt. Kizárólag ők ♥︎ a Muskó family.  
Nem voltunk ám messze, hiszen mi pár utcával arrébb aludtunk, tehát nem állt fent az a veszély, hogy városokon át kell majd rohanni a gyerekért, mert engem akar! :) 



Orsi (az anyuka) készült nekik aszfaltkréta hajszínezéssel, körömfestéssel, hajcsavarással, arcpakolással, esthajnal csillag kívánsággal és természetesen éjszakába nyúló tánccal. Na meg fagyival! :)
 
Másnap a szokásos kérdéseimet feltettem Milának, amire ezek voltak a válaszok:

Mi volt a legjobb a pizsama partiba? 
Az, hogy kívántunk a csillagtól.
Mi volt a legrosszabb benne?
Az, hogy nagyon sokáig kellet bulizni és nagyon elfáradtam.

Az alábbi képek közvetlenül a pizsi partit követő napon készültek az erdő után. Két igazi csaj, akik imádják egymást. Öt percnél tovább nem tart egy vitájuk se. Akik mindig ott folytatják ahol abbahagyták. Akik rajonganak és önzetlenül szeretik a másikat ♥︎


... legjobb barátnők ...



11 augusztus 2015

Jobb fotókat akarok - Perspektíva





"Egy-egy nagy esemény jól kivágott része többet képes megmutatni 
a valóságról olyasvalakinek, aki nem volt jelen, mint a kép egésze."
Robert Capa 


Mi a perspektíva?
A perspektíva, egy látószög, melyből "lepréseljük" az előttünk zajló térbeli világot egy lenyomattá. Vagyis a képpé. Ha egyetlen lépést is teszünk bármilyen irányba, akkor a lenyomatunk már nem lesz ugyanolyan. Biztos mindenki préselt már virágot gyerekkorában. Mielőtt nehezéket raktunk a virágra, mindig szépen elrendeztük. Kihajtogattuk a szirmait és "pózba" állítottuk amennyire lehetett. Nos, ugyanezt tesszük a fényképeknél... Kattintás előtt, az előttünk álló 3D világ rétegeit (térbeli elemeit) rendezgetjük. Lehetőleg úgy, hogy az egy izgalmas kompozíciót alkosson. Majd egyetlen határozott kattintással gyorsan lepréseljük amikor jónak látjuk.

Három alapvető perspektívát különböztetünk meg, ezek a:
  • Béka perspektíva - vagyis lentről fotózunk.
  • Madár perspektíva - vagyis fentről fotózunk.
  • Szemmagasság - vagyis értelemszerűen szemből fotózunk.
A szemmagasság nem a saját szemmagasságunkat jelöli, hanem a témánk konkrét magasságát. Vagyis a gyerekekhez ne a saját szemmagasságodat használd, hanem az övéket. Igen, le kell hajolni hozzájuk. Vagy akár le is kell feküdni melléjük (de az már a béka perspektíva lesz.) ;)
Mindhárom képet az Iphone telefonommal készítettem.

A perspektíva nagyon fontos a fotózás szempontjából, hiszen amikor meghatározzuk a témánkat akkor el kell döntenünk, hogy miként tudjuk központba állítani azt a fotón (pláne, hogy még érdekes is legyen, ugye?). Szóval van mikor fentről, van mikor oldalról és van mikor lentről lesz hatásosabb az adott téma. Ezt sok gyakorlás után már azért hamar kitalálja az ember. De míg nincs meg ez a rutin/tapasztalat. Addig nem tud mást tenni az ember lánya, mint hogy próbálgatja. Szerencsés esetben ha van idő rá (mondjuk olvas, vagy alszik a gyerek és nem mozog) akkor nyugodtan fotózhatsz hármat is : alulról, szemből és fentről is. Aztán majd meglátod, hogy melyik perspektíva adja vissza igazán a témádat?!

Mindig tedd fel azt az egyszerű kérdést magadnak, mikor próbálod a témádat "megfogni", hogy: 
Mit állítok? A gyerek olvas. Vagyis az olvasást kell megfogni. Tehát a könyvet kell érzékeltetni? Fontos, hogy látszódjon a címe a könyvnek? Van jelentősége? Vagy oldalról fotózzam, hogy lássam a szemét is ahogy a könyvet fürkészi, mert az a lényeg, ahogy elmélyül a könyvben épp? Ezekre a kérdésekre TE fogod tudni a választ az adott pillanatban. A lényeg, hogy próbáld meg kicsit analizálni a lehetőségeidet és azt amit le akarsz préselni. Ez a legfontosabb tanácsom!

Egyszerűen úgy fényképeztem a dolgokat, ahogyan rám hatottak. 
André Kertész 


Az alábbi képeknél részletesen leírom a saját gondolataimat, hogy miért abból a szögből fotóztam azt  az egyszerű témát, hogy: Alvás. Az alvás olyan téma amit minden anyuka minimum egyszer (de azt hiszem, hogy inkább 100x) lefotóz. 

 

  1. Az első képnél, amit szemből fotóztam, azért választottam ezt a perspektívát, mert így kirajzolódott a közös alvás, az összebújás hatása, ami a célom volt ennél a képnél. Így, hogy mögötte "magasodom" érzem azt az óvatos "vigyázok rád" hangulatot ami akkor ott volt. Ugyanez a pillanat fentről (nagy kifli, kis kifli) számomra nem hordozott volna olyan érzéseket. Tárgyilagos lett volna a fotó.
  2. A második képnél egyértelműen a póz volt a lényeg, hogy szétterülve, ugyanakkor egymáshoz bújva alszanak. Ez a téma kizárólag fentről volt érdekes. Se oldalról, se lentről nem mutatott volna semmit magából.
  3. A harmadik képet alulról fotóztam, mivel megint a póz volt az amit ki akartam emelni. Ez terpesz, ami a mi felnőtt testünknek már igen "idegen" alvás közben, rém mulatságos volt, így központba a terpeszt állítottam a fotón.
Nagyon fontos, hogy próbáljunk új és új nézőpontokat felfedezni! Bújjunk meg egy kő mögött és onnan fotózzunk, vagy dugjuk bele a kameránkat a csőbe ahogy mászik a gyerek kifele... Ezek mindig új ízt hoznak majd a képeinkbe. Legyünk bátrak!
Az első posztban is írtam, hogy a gyakorlás a nyitja mindennek, hiszen minden egyes kattintás egy új tapasztalat lehetőségét rejti.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Mit kell még tudnunk az előttünk álló térről? Milyen tulajdonságai vannak amik tényezőkként befolyásolhatják a képalkotást?

Optikai csalódás:
Mindenki látott már olyan fotókat amik viccet csinálnak az ilyen optikai csalódásokból, mint pl. a felhőfagyi, vagy hogy "megfogják" az Eiffel tornyot, vagy megpuszilják a Szfinxet. Saját példát is mutatok. Ezen a képen a férjem egy óriási magnó kinézető  Dj pultot (a közepében az a pici fehér folt, egy ember :)) kapott a vállára...
Ilyenkor a távolság és az enyészpont fogalmával játszunk. Tudjátok, hogy az utak mindig összeérnek a végtelenben. Az ilyen képek pontosan ezzel az optikai csalódással játszanak. Vagyis ami hátul van az kisebb, ami elől az nagyobb tehát a megfelelő távolságba helyezett "rétegek" egy bizonyos szemszögből, a valóságot meghazudtoló módon láttatják magukat.

Szóval OK! van aki kihasználja ezt tök jól. Viszont van mikor zavarba ejtő dolgokat produkál véletlenül. Biztos mindenki találkozott már olyan képekkel, amikor mondjuk egy fa áll ki a gyerek fejéből...stb. Pont emiatt fontos, hogy számításba vegyük fotózáskor ezt az optikai csalódást, nehogy elrontsa a képünket.



Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

Erdőben


Van egy szívünknek kedves család, akiket sajnos 3 hónapig nélkülöznünk kellett, mert külföldre utaztak. Habár itthon se tudunk túl gyakran találkozni, hiszen Fonyód és Székesfehérvár azért nem egy olyan távolság, amit napi szinten lehetne járatni. Viszont amikor csak tehetjük velük töltjük az időt (az hogy a Balatonnál laknak külön öröm ilyen melegben :)). A hétvégét ismét velük töltöttük. Vasárnap délelőtt úgy alakult, hogy a strand helyett erdőbe mentünk "hűsölni".

A csajok fiúkat megszégyenítő módon, mezítláb (!!!) szaladgáltak. Dacára annak, hogy előző este csajos pizsi partit tartottak... :) Szedtünk mulcsot, futottunk versenyt... Medi egy bodobácsba szeretett bele és azt dédelgette a kezei között. Mi pedig élveztük, hogy nincs tömeg, nyugodtan elengedhetjük a gyerekeket és élvezhetjük az erdő nyugalmát...
Aki teheti próbálja ki, mert tényleg nagyon klassz az erdőben ilyen melegben... A fák tudnak valamit! :) 

Ezek, NEM a fiaink... :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social