01 augusztus 2018

Fotózás (Makró, Táj, Épület)

Még mindig a fotózás tölti ki a napjaim legjavát. Gyakorlok rendületlenül és igyekszem minden témakörbe egy kicsit jobban beleásni magam. Ígértem is, hogy majd hozom a képeket. Úgyhogy ez most egy kis pótlás...
Amikor nekivágtam ennek a tanfolyamnak, akkor én pontosan tudtam, hogy számomra a dokumentarista, pillanatképek világa a szerelem. De ezt itt a blogon nem is kell ragoznom, hiszen eddig is ebben a témában hoztam a képeket. Szóval nem titok, hogy a kicsit extrémebb, mozgalmas pillanatképeket szeretem. Meggyőződésem volt, hogy a többi téma, mint "épületfotó, tájkép, természetfotó, portré...stb." nem is fog tetszeni igazán. Ugyanakkor mindenképp fontosnak tartottam, hogy fejlődjek ezeken a területeken is. Plusz feladat is, hogy beadjunk minden témakörből 5-5 jól sikerült képet. Úgyhogy szükséges "rossz" lesz.
Aztán azon kaptam magam, hogy kezdek belemelegedni a makróba. Sőt, még tetszik is. Pedig elképesztően idegőrlő, speciális lencse híján, közgyűrűvel megtalálni azt a századmillimétert, ahol éles a kép . De megéri, mert amikor sikerül az nagyon különleges élmény. Erről mutattam is az első próbálkozásaimat ITT és ITT.


Aztán, voltunk idén, egy igen tartalmas nyaraláson, és tudtam, hogy lesz alkalmam egy csomó szép helyszínen fotózni. Ezért úgy terveztem, hogy az épületfotókat, meg a természet/tájfotókat itt fogom majd kipipálni. Aha..., itt jöttem rá, hogy az épületfotó és a tájfotó nem az én műfajom. Mármint persze, sikerülnek ezek is úgy-ahogy. Csak én tökéletes képeket szeretnék a portfóliómba majd betenni. Na mármost a tökéletes tájképekhez a kulcs: a KIVÁRÁS... Ez szerintem életem legnehezebb feladata. Én egyszerűen nem bírok kivárni és egy helyben ülni. Azonnali megoldást akarok. A napot pedig nem tudom olyan színűvé, és olyan magasságra állítani ahogy a kedvem kívánja, akkor és ott. Ezért nem lesz olyan jó a fotó. Szóval tudom én az elméletét, csak kivárni nem tudom a végét. Úgyhogy ezek a képek egyenlőre az igazi kihívások számomra. Pedig ez az egyik legkönnyebb témakör (aszongyák 😅)... Csak nem az ilyen izgága, fullon pörgő hülye gyerekeknek, mint én 😅😜 Úgyhogy az erre a témára eddig készült képeim, még messze nem azok amiket szeretnék a portfóliómban látni. Ráadásként, én többnyire álló képeket szeretek készíteni (ez nekem is friss felismerés a visszajelzések alapján, de tényleg igaz) és a tájképeknél a fekvőt preferálják jobban (bár ezzel én vitatkoznék, de "eztetet" mondták 😬).


Az épületképek talán egy fokkal könnyebbek. Egyrészt a nyaralás alatt bőven találtam olyan épületet ami adta magát. Másrészt az épületeknél a szimmetria-aszimmetria keresésével aránylag könnyebb megtalálni szerintem a működő témát. De nyilván itt is van még hova fejlődni. Sokszor torzulnak az egyenesek, mert sima kit obival készítettem. Sokszor nem kalkulálok előre és az utómunkánál jövök rá, hogy ha kicsit állítok a perspektíván, akkor eltolódik a kompozíció és nem működik már a kép. De azért volt sikerélményem is, csak nyugtáztam, hogy ez se az én platformom alapvetően. 😅


Most pedig a sport fotókra, valamint a portrékra (műtermi) terelődött a figyelmem. Ezek mondjuk valószínűleg tetszeni fognak. A műtermi fények nagyon érdekesek, alig várom, hogy többet tudjak róluk. Ugyanis sose szerettem a mű fényeket, mindig is természetes fényekkel fotóztam. De van abban valami, ahogy dolgozni lehet a műtermi fényekkel. Érdekesek.
Amint lesz elég anyagom a témában, akkor azokat is megmutatom majd.




31 július 2018

Zsivány

A múlt héten, miközben dolgoztam a gépnél, egyszer csak Medi oda szalad hozzám, fején a motoros kendővel és azt kéri, hogy tegyem fel a tetkókat is neki, mert ő sikátort épített a kertben - még szemetet is szórt el, mert a sikátorokban mindig van szemét 😂 - szóval kellenek neki a tetkók. Úgy bírom benne, hogy így szárnyal a fantáziája és mindig mindegyiket meg is valósítja. Szóval fogtam magam és elkezdtem felapplikálni a tetkókat rá. Persze közben én is megihletődtem, úgyhogy gépet ragadtam és fotózni kezdtem. Úgyis kell gyakorolnom a portrét 😉



24 május 2018

Eső után a kertben...

Azt már az előző posztban elmeséltem, hogy elkezdtem egy fotós iskolát. Nagyon lelkesen és szorgalmasan fotózgatok, próbálgatom az új témákat és technikákat. Jelenleg még mindig a Makrózásban próbálok elmélyedni, ezért a minap eső után kimentem gyorsan a kertbe...
A pipacsok sosem voltak a kedvenc virágaim, de el kell ismerni, hogy fantasztikusan mutatnak a képeken. Mint egy igazi flamenco táncos, úgy tűnik ki a tömegből és ejti rabul a nézőt. Engem speciel sikerült. A másik szívszerelmem az esőcseppek a leveleken... Imádom. Mintha üveggolyók lennének 💚


Állandó helyszín viszont, ahol a makrózást gyakorlom, az a pozsgás kertecském. Az időm nagy részében itt próbálkozom. Itt mindig akad egy-két hangyóca, meg a virágok is adják magukat. Egyik nap viszont mikor visszanéztem a képeket az egyik pozsgás közepe gyanússá vált... Mintha bogarak lennének ott? Következőleg már direkt kerestem rá az objektíven keresztül és tényleg... ott bizony pici levéltetvek voltak. De ugyanakkor ezt szabad szemmel egyáltalán nem vettem volna észre, annyira picik. Megpróbáltam a lehető legközelebb hozni a témát. Legalsó képen lehet látni, hogy miként sikerült. A gyerekek hihetetlenül élvezik amúgy, hogy láthatják a bogarakat ilyen nagyításban is. Úgyhogy miközben én tanulok, alkalmunk nyílik a gyerekekkel is beszélgetni arról amiket látunk. Kvázi közben ők is tanulgatnak. Mondtam már, hogy imádok fotózni? A fotózás mindenre jó... 😜



14 május 2018

Fotózás story

Akik régebb óta követnek, azok tudják, hogy időnként hivatkozok arra, hogy nem fejeztem be kamaszként a Fotó szakot a Kisképzőbe (Képző-, és Iparművészeti SZKI). De azt már ritkábban ecsetelem, hogy miért is nem?... Nehéz volt beismerni még magamnak is, de megfutamodtam a kihívás elől. Röviden annyi a történet, hogy míg az Általános Iskolában, többnyire jól teljesítettem a versenyeken és biztosan érezhettem, hogy az élmezőnybe tartozok a művészeti és rajz "tehetségemmel". Addig a Kisképzőben, azt vettem észre, hogy minden osztálytársam kivételes tehetség. Nyilvánvalóan, hiszen csak erős rosta után lehetett bekerülni. Én pedig nem voltam az önbizalom bajnoka. Kudarckerülő magatartást választottam és inkább a "letojom", meg a "bele se kezdek" és az "engem ez nem érdekel" vezényszavak mögé bújtam. Az úgyis vagány... Nem?
Ezért rögtön egy év után iskolát is váltottam... És itt követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. Nehéz ezt beismerni, de mindig is tudtam, hogy azt akkor ott nagyon elszúrtam. Egy olyan lehetőséget szalasztottam el, ami az én érdekeimet és érdeklődésemet táplálta volna. Persze ezt akkor nem ismertem volna be soha... Utána az összes iskolában rosszul éreztem magam. Nehéz is volt bennük evickélni... Nem éreztem egyik helyet se a magaménak. Csak a művészeti osztály zártam a szívembe.
Pár évvel ezelőtt sikerült magamban is megfogalmaznom, és beismernem végre, hogy mi is történt. Ugye az már nem titok, hogy kb. 5 éve fotózgatok. Főleg a gyerekeimet és leginkább életképeket szeretek fotózni. Úgy érzem ebben a szegmensben már tudok jókat lőni. A környezetem folyamatosan nógat is, hogy fotózzak. De én úgy érzem, a gyerekeken kívül nem nagyon tudnék mást JÓL fotózni. Ez olyan kb. mint az autók. Azért mert tudsz vezetni, még nem tudnál rallyzni, vagy forma 1-es autót vezetni. De lehet egy hegytetőre feljutás is megedzene, vagy egy éles kanyar, vagy az esős, esetleg a jeges út... Hát pont ilyen a fotózás is. Rengeteg területe van és mind más-más készséget, tudást, rálátást és rutint igényel. A gépparkról ne is beszéljünk. Egyébként amikor még nem értettem hozzá semennyire, olyan illúzióim ringattam a fotózásról, hogy "a nagyon drága gépek biztos mindenre jók". Aha... Megint hozhatnám a példát, hogy mit vársz az autódtól? Biztonságot, erőt, gyorsaságot, kényelmet vagy terepre kell? Mindegyikre mást mondanának... Szóval nem eszik olyan forrón a kását...
Évekig elhatárolódtam attól a gondolattól, hogy én hivatásként válasszam a fotózást és mélyebbre ássam magam. Talán a múlt lelkiismereti árnyéka miatt, vagy féltem az újabb kudarctól. Nem tudom. De itt a 2018, amivel ezt a gátlásomat is átlépni készülök. Idén beiratkoztam egy fotós iskolába és azt vettem a fejembe, hogy igyekszem mindent kitanulni amit csak lehet. Megpróbálom magamnak is bebizonyítani, hogy képes vagyok rá! Megpróbálok a lehető legtöbbet kihozni magamból. Megpróbálom helyrehozni a múltban elkövetett hibáimat. És ez nagyon jó érzés... Remélem sikerül. :)


Hozzam majd a próba munkáimat, amiket "házi feladat" gyanánt készítek?

Jelenleg az új témakör amibe belekóstoltam (alig három napja 😅) az a Makrófotózás. Nagyon tetszik. Szeretnék majd többet fejlődni ezen a területen is.






14 február 2018

Tini nindzsa jelmez • DIY


Minden évben várom a farsangot, mert szeretek jelmezeket készíteni. Szeretném azt hinni, hogy a házilag készült jelmezeknek még mindig megvan a maga bája és árad belőle a szeretet. Arról nem is beszélve, hogy a készülődés alatti idő is minőségi időnek számít (szerintem) és remélem, szép emlékként fog élni bennük majd felnőttként is. Valamint annak is nagy jelentőséget tulajdonítok, hogy nincs megkötés. Bármit választhatnak, amit csak szeretnének.
Idén "a barna hajú" Szuperhős Barbie és Tini nindzsa (Leonardo) volt a kívánság.
Rém fontosnak tartom, hogy ha már van egy kívánsága a gyereknek, akkor lehetőség szerint olyan jelmezt kapjon, amivel ő is elégedett. De azért nem csak ez a szempont, hiszen ha ez lenne akkor megvenném a boltban... :) 

A szempontjaim:
  • a karakternek a lehető leghűbbnek kell lennie. 
  • mi az ami teljességgel nélkülözhetetlen eleme a karakternek? (pl. teknős páncél, maszk, bőr övek)
  • "egyszerű, de nagyszerű"
  • hogy tudom megoldani legolcsóbban?
  • mi van itthon hozzá, ami csökkenti az árakat?

Általában igyekszem arra törekedni, hogy turkálós holmiból megoldható legyen az elképzelés. Mondjuk nekünk pont volt itthon zöld kapucnis pulcsi és nadrág is. Szóval erre már nem kellett a mostani esetben költeni. Viszont ha nem lett volna, akkor is a turkálóba megyek. Mondjuk így is, mert öveket viszont vennem kellett. Igen, nem szeretek sokat költeni (700ft volt). Meg amúgy is jóval környezetkímélőbb megoldás. Az övek ráadásul annyival élethűbbé teszik szerintem ezt a karaktert, szóval kihagyhatatlannak ítéltem.
Nem volt más hátra, mint hogy a páncélt is összerakjam... Festék és karton doboz is volt itthon (Igen! A karácsonyi ajándékok doboza milyen jól jön farsang idején ;)
De mutatom a videót, amiben láthatjátok majd, hogy Medi is nagyon élvezte, hogy részt vehet az elkészítésében. Egyetlen !!!! délelőtt alatt meg is voltunk az egésszel, próbástúl-festéstül-mindenestül!


Szóval így készült Medi "Leonardo" jelmeze. A legvégén már csak géz-szúnyogháló-függöny anyagot tekertem a csuklójára, valamint az ujjaira fehér washit ragasztottunk. De ezek is mind voltak itthon. A teljes jelmez ára, tehát nem érte el az 1000 Ft-ot

 

11 január 2018

Karácsonyi videó - RAP és répa lábak karácsonykor?




A karácsonyunk alkalmával most kivételesen nem fotóztam (na jó fotóztam, de nem sokat). Hanem inkább videóztam. Az elmúlt időkben nagyobb figyelmet fordítok a videózásra, mert az élményeinket sokkal jobban visszaadja. Nem ritkán gyűlünk össze a számítógép előtt, mert ráakadunk egy-egy régi videóra, amit hihetetlenül élvezünk visszanézni. A gyerekek pedig rendszeresen kérik, hogy egy-egy alkalomról zenés-videós mood videót készítsek. Nos, a decemberünkről is készült egy ilyen videó, amit fel is töltöttem a YouTube csatornámra (már régóta van, de most tudtam meg, hogy így kell hívni kérem...😅).
Igazából már leszedtünk és elpakoltunk minden díszt. A karácsonyi hangulat már rég nincs az otthonunkban. De akkor is jó visszanézni ❤

Van benne gyerekszáj, szeretet, család, vidámság... Ja és RAP is, meg répa láb... 😂



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social