DIY - Festett farmerdzseki

Amióta világ a világ, én imádom a farmert. Szerintem az egyik, ha nem a legjobb viselet. A másik hasonló perverz vonzalmam pedig a festékek iránt van. Nos, amikor a kettőt lehet ötvözni, az maga a csoda. Adódott a mai, kissé borús, kedvtelen nap... Ami tökéletes arra, hogy valami olyat csináljunk amit már régóta tervezünk. A farmerfestés számomra pont egy ilyen. Eleinte magamnak akartam, de aztán Mila is kapott egyet és azonnal tudtam, hogy neki is készítek egyet. Anyaként meg nyilván az övével kezdem, ez nem is kérdés.

Először is kiválasztottam a Pinterestről egy mintát, amit szabad-kézzel felskicceltem a hátára egy tűfilccel. Ami azt illeti, azért itt megjegyezném, hogy én azt hittem az akril festék majd lefedi a tűfilcet, de nem így történt. Sajnos a filc festéke átszivárog két réteg festéken is. Úgyhogy aki esetleg nekiesik hasonlónak, ezt kalkulálja bele.
Miután a nagyja fel volt már vázolva, elkezdtem az akril festékekkel kitölteni a rajzot. Változó méretű ecseteket használtam és minimális vízzel, hígítatlanul vittem fel a festéket. Mivel a gyerekek ruhájából is nehezen, vagy inkább nem szokott kijönni a sima festék, ezért azt hiszem a tartósságon nem kell agódnom. Meg ha kopik is, kéznél vagyok 😉 hamar kijavítom.

Ha érdekel a folyamat, akkor az Instagram Story-mba feltettem egy videót róla. Amit 24 óra után az ART-s highlight-ba fogsz megtalálni.

A videó alatti zene pedig Rico & Miss Mood - Iránytű száma. Hallgassátok őket, nagyon klasszak!!!

A Gyerekek, a telefon és a "social media"

Mint ahogy az előző bejegyzésemben említettem, Mila 10 éves lett. Ezzel pedig egy fontos,  igen nehéz "mai" kérdéskör merült fel. Mégpedig az INTERNET és a "social media" világa.
Mindig is borzasztóan büszke voltam arra, hogy a gyerekeim épp úgy szeretik a modern Disney meséket, mint a Vuk-ot, vagy a Dr. Bubót. (Majd talán egyszer ennek a végleteiről is beszélek) Abszolút tudatosan viszonyultunk ezekhez a kérdésekhez. Arany középút. Ezt próbáltuk belőni. Azt nem állítom hogy sikerült, de abban biztos vagyok, hogy egyik végletbe se estünk bele. Adott tehát a cél most is, csak a módja az amit nem lehet biztosan tudni ha az internetről van szó.  Ugyanis nincs még olyan rálátásunk erre a világra, így nem láthatjuk előre a kimeneteleket. Olyan gyorsan fejlődik és ágazik szerte, hogy szinte lehetetlen bemérni a következményeket. Annyi biztos, hogy mindenki a végsőkig szeretné megvédeni a gyermekét ettől a veszélyekkel teli ismeretlentől.
De elmesélem a mi történetünket és azt is, hogy mi miért döntöttünk úgy ahogy...

Amikor Mila elkezdte az iskolát (immár 3 éve) mint minden gyerek, rövid időn belül előállt az ötlettel, hogy telefont szeretne. Nyilván látta a nagyoknál, meg hát más elsősnek is volt már (bár ez meglepett ebben a korban)... Az első év gyakorlatilag folyamatosan ezzel telt. De kategorikusan elutasítottuk, mert egyöntetűen úgy ítéltük, hogy nem való neki. Nem volt indokolt semmilyen szempontból.
Aztán eljött a 9 éves szülinapja és komolyan elmerengtem a kérdésen. 
Azt, hogy mi szól ellene nem kell ragoznom, hiszen óriási veszélyei vannak ezt mindannyian tudjuk. De mi szól mellette? Magam is meglepődtem a saját válaszaimon...
Hát, hogy 9 évesen még tudom irányítani. Még hallgat rám. Elfogadja, ha valamit megmagyarázok neki, és így van esélyem jó úton tartani. Ezek szerintem egyáltalán nem elhanyagolható érvek...
Szóval, végül megkapta a szülinapjára az én régi telefonomat és itt jönnek az érdekes információk!
Tudtátok, hogy ha az Iphone telefont konfiguráljátok a gyerek valódi életkorához akkor automatikusan LETILT minden olyan alkalmazást, ami nem az ő korosztályának való? (Youtube, instagram, facebook, snapchat, viber...stb.) Bevallom amikor ezzel szembesültem, lelkemben örömtáncot lejtettem!

És azt tudtátok, hogy be tudjátok állítani ezen felül még azt is (családi összekapcsolással) hogy minden - korhatártól független - applikációt is engedélyezés mellett tud letölteni? Gyakorlatilag csak olyan tartalom kerülhet a telefonjára, amit az apukája engedélyezett neki a saját telefonján keresztül. Így nem is maradt veszélyforrás a telefonon, csak az üzenet (SMS) rész. De mivel senkinek nem adjuk meg a telefonszámot, csak a családnak. Ezért ez se volt semmiféle veszéllyel rá. Gyakorlatilag megkapta amit szeretett volna, de semmiféle hatással nem volt az életére. Kevés játék volt rajta, meg fotózott vele néha... Ezért hamar alább hagyott a lelkesedés. A tudat, hogy van megnyugtatta, de volt hogy hetekig a kezébe se vette. Gyakorlatilag semmi rossz nem történt. Mindenki örült.

Eljött idén a 10 éves szülinapja és az internet kérdése merült fel. Pontosabban a "social media".

Az eddigi kapcsolata az internettel a következő:
- időnként megnéz egy Youtube videót a tableten, mivel a telefonján nem tudott... (kicsomi, játék videók és zene)
- látta esetleg az én blogom bejegyzéseit, ha mögém került mikor írtam.
- látta a mi instagrammunkat, facebookunkat...stb. amikor a kezünkben pörgettük a telefonunkon.
- ismeri a like fogalmát.
- időnként beszélt egy-egy barátnőjével FaceTime-on.

Ennyi.

Ami azt illeti, nem is feltétlen érdekli jobban.  Nem hangoztatja, hogy szüksége lenne rá, vagy érdekli mélyrehatóbban a social media... Egyszerűen csak azért merült fel bennünk, mert arra jutottunk itthon, hogy a ránevelés lesz a mi választásunk az internettel szemben. Azt gondoljuk, hogy nem 13 évesen kell elkezdni megmagyarázni neki az internet szabályait. Jó eséllyel talán még hallgatna ránk, de addigra a hormonok, a barátok, a környezet, a divat és még oly sok minden hatni fog rá. Egyre halkabb lesz a mi hangunk. Én azt szeretném, ha akkor halkulna el az én hangom számára, amikor már stabilan megkapta az alapokat tőlem és bízhatok a megítélésében. Erre van 3 évem. Hiszen 13 évesen már engedi a telefon letölteni ezeket az alkalmazásokat.
Igen ám, de hogy képzelem a ránevelést?
Maximális kontroll mellett. Tekintve, hogy a saját telefonja, az életkora miatt alapból letiltja ezeket az alkalmazásokat, nem marad más megoldás, mint "anya telefonja". Ami lehetővé is teszi a maximum kontroll gyakorlását. Kapott tőlem egy Instagram profilt, ami elsőre merész gondolatnak tűnhet. De ha jobban átgondoljuk, mégsem... Gyakorlatilag az ő profilja. Ő dönt a képeiről. Az ő ötletei kerülhetnek fel, amit én segíteni fogok megvalósítani. A kreativitás szárnyalhat... De! Csakis a kizárólagos felügyeletem mellett, az én telefonomról elérhető ez a profil. Ami azt is jelenti, hogy minden momentumnál jelen vagyok. Egyfajta "közös program". Nélkülem egy vesszőt nem tehet sehova, nemhogy képet, vagy kommentet... A telefonon csak akkor bogarászhat amikor vele vagyok és tudunk beszélni róla. Például milyen képet illik és milyet nem illik kitenni? Mik azok a kommentek? Mik az írott vagy akár íratlan szabályok ezekre vonatkozólag? Mik azok a hashtagek? Milyen veszélyei vannak a fotóknak? Milyen veszélyei vannak a kommenteknek? Egyáltalán az internetnek? Mire kell figyelni? Milyen másodlagos üzenete lehet a képeknek? Milyen hatással lehet az életünkre? Milyen emberekkel lehet találkozni a világban?...stb. A témák végtelenek. De őszintén remélem, hogy a nyílt és értő kommunikáció, valamint a "tiltatlan gyümölcs" csökkentheti a "social media"-ban rejlő veszélyeket. Közös minőségi idő is lehet belőle, ha ügyesen csináljuk. Közben pedig rálátást és tudást adunk vele. Ez a terv és remélem sikerül. :)

10 évente valami nagy...

Onnan tudod, hogy fordulóponthoz érkeztél, hogy lesz az "az előtt" és az "az után". 10 évvel ezelőtt, 2009-ben biztosan egy ilyen fordulópont volt az életemben. Anya lettem.
Még ma is emlékszem az érzésre amit akkor éreztem. Szinte belerogyott a lábam. Az egész univerzum se lett volna képes befogadni azt az érzést amit akkor az anyaság adott nekem. Akkor és ott tudtam, hogy az egész életem megváltozott. Lett a "Mila előtt" és a "Mila után".
Természetesen azóta történtek még ilyen megismételhetetlen, felejthetetlen és mindent elsöprő momentumok az életemben. Például újra anya lettem.

De olyan érdekes, hogy az első éppen 10 éve volt...

Mert Mila 10. szülinapja előtt egyetlen nappal (mint egy újabb vajúdás😅) 2019 márciusában, ismét hasonlóan nagy fordulópontot éltem át. Akkor volt a Fotográfusi vizsgám. Egy újabb fordulópont.

Az elmúlt egy évben rengeteget gyakoroltam, és igyekeztem minden témakörben a lehető legjobban elmélyedni, olvasni és tanulni. Az volt a célom, hogy az iskola végeztével, mikor kikerülök a nagyvilágba, akkor legyen némi rálátásom a különböző technikákra és magabiztosan állhassak a nagyvilág elé. Büszke vagyok arra, hogy lelkiismeretesen haladtam az úton, a végén nagyon izgultam, de sikerült (méghozzá kitűnőre 🙈).
Másnap pedig nem kevésbé fontos napot tartottunk. Megünnepeltük Mila 10. születésnapját! 10 évente, tehát valami nagy történik... és most nem a vizsgára gondolok, hanem Milára. A 10. bizony fontos szám. Dupla szám. Megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka annak, hogy lassan, de biztosan kamaszodni kezd... ami kétségtelenül, hogy új kihívást jelent majd.

2019 ismét fontos fordulópontokat adott nekem. Alig járunk még csak a negyedénél, de már Fotográfusként és egy kis "kamasz" anyukájaként is aposztrofálhatom magam. 😅

Zsivány

A múlt héten, miközben dolgoztam a gépnél, egyszer csak Medi oda szalad hozzám, fején a motoros kendővel és azt kéri, hogy tegyem fel a tetkókat is neki, mert ő sikátort épített a kertben - még szemetet is szórt el, mert a sikátorokban mindig van szemét 😂 - szóval kellenek neki a tetkók. Úgy bírom benne, hogy így szárnyal a fantáziája és mindig mindegyiket meg is valósítja. Szóval fogtam magam és elkezdtem felapplikálni a tetkókat rá. Persze közben én is megihletődtem, úgyhogy gépet ragadtam és fotózni kezdtem. Úgyis kell gyakorolnom a portrét 😉

Tini nindzsa jelmez • DIY

Minden évben várom a farsangot, mert szeretek jelmezeket készíteni. Szeretném azt hinni, hogy a házilag készült jelmezeknek még mindig megvan a maga bája és árad belőle a szeretet. Arról nem is beszélve, hogy a készülődés alatti idő is minőségi időnek számít (szerintem) és remélem, szép emlékként fog élni bennük majd felnőttként is. Valamint annak is nagy jelentőséget tulajdonítok, hogy nincs megkötés. Bármit választhatnak, amit csak szeretnének.
Idén "a barna hajú" Szuperhős Barbie és Tini nindzsa (Leonardo) volt a kívánság.
Rém fontosnak tartom, hogy ha már van egy kívánsága a gyereknek, akkor lehetőség szerint olyan jelmezt kapjon, amivel ő is elégedett. De azért nem csak ez a szempont, hiszen ha ez lenne akkor megvenném a boltban... :) 

A szempontjaim:

• a karakternek a lehető leghűbbnek kell lennie. 
• mi az ami teljességgel nélkülözhetetlen eleme a karakternek? (pl. teknős páncél, maszk, bőr övek)
• "egyszerű, de nagyszerű"
• hogy tudom megoldani legolcsóbban?
• mi van itthon hozzá, ami csökkenti az árakat?

Általában igyekszem arra törekedni, hogy turkálós holmiból megoldható legyen az elképzelés. Mondjuk nekünk pont volt itthon zöld kapucnis pulcsi és nadrág is. Szóval erre már nem kellett a mostani esetben költeni. Viszont ha nem lett volna, akkor is a turkálóba megyek. Mondjuk így is, mert öveket viszont vennem kellett. Igen, nem szeretek sokat költeni (700ft volt). Meg amúgy is jóval környezetkímélőbb megoldás. Az övek ráadásul annyival élethűbbé teszik szerintem ezt a karaktert, szóval kihagyhatatlannak ítéltem.
Nem volt más hátra, mint hogy a páncélt is összerakjam... Festék és karton doboz is volt itthon (Igen! A karácsonyi ajándékok doboza milyen jól jön farsang idején ;)
De mutatom a videót, amiben láthatjátok majd, hogy Medi is nagyon élvezte, hogy részt vehet az elkészítésében. Egyetlen !!!! délelőtt alatt meg is voltunk az egésszel, próbástúl-festéstül-mindenestül!

Szóval így készült Medi "Leonardo" jelmeze. A legvégén már csak géz-szúnyogháló-függöny anyagot tekertem a csuklójára, valamint az ujjaira fehér washit ragasztottunk. De ezek is mind voltak itthon. A teljes jelmez ára, tehát nem érte el az 1000 Ft-ot

 

Karácsonyi videó - RAP és répa lábak karácsonykor?

A karácsonyunk alkalmával most kivételesen nem fotóztam (na jó fotóztam, de nem sokat). Hanem inkább videóztam. Az elmúlt időkben nagyobb figyelmet fordítok a videózásra, mert az élményeinket sokkal jobban visszaadja. Nem ritkán gyűlünk össze a számítógép előtt, mert ráakadunk egy-egy régi videóra, amit hihetetlenül élvezünk visszanézni. A gyerekek pedig rendszeresen kérik, hogy egy-egy alkalomról zenés-videós mood videót készítsek. Nos, a decemberünkről is készült egy ilyen videó, amit fel is töltöttem a YouTube csatornámra (már régóta van, de most tudtam meg, hogy így kell hívni kérem...😅).
Igazából már leszedtünk és elpakoltunk minden díszt. A karácsonyi hangulat már rég nincs az otthonunkban. De akkor is jó visszanézni ❤

Van benne gyerekszáj, szeretet, család, vidámság... Ja és RAP is, meg répa láb... 😂

Mihály napi vásár(fiai)

A Mihály napi vásárra,  tavaly is készültem, hogy támogathassam a bevétellel az osztályt. Talán még emlékeztek, hogy textil tököket varrtam (itt találod a cikket róla), ami nagy sikert aratott akkor. Idén is kitaláltam pár apróságot a vásárra. Ilyenkor igyekszem olyat készíteni (és olyan áron) amit még én is megvennék. Idén agyag virágkaspókat, fakanalakat és parafa alátéteket festettem. Mindet az ősz és a halloween jegyében. Így születtek, a denevérek, tökös pofák és a madárijesztők :)

Felhasználtam: 

• Virágkaspók (agyagból)
• fakanalak (3db/csomag/290Ft - Kik)
• parafa poháralátétek (6db/csomag/180Ft - Kik)
• Jól fedő akril festékek, 
• fekete és fehér filc, 
• fekete karton(+ragasztó),
• maradvány szalag darabok (opcionális), 
• madzag (opcionális),
• száraz díszfűvel (opcionális).

Fehérvárcsurgó

Minden ősszel, - amikor már csak, a suli/ovi utáni délutánok jutnak a családnak - fogjuk magunkat, és random MINI kirándulásokra indulunk. Ki kell használni a tél előtt az összes világos délutánt, a napsütést, a tiszta levegőt és a kék eget. És persze a lényeg, hogy kicsit együtt legyen a család. Még ha csak egy-két óra is jut az esti rutinok előtt.
Van, hogy erdőbe, vagy tó partján, esetleg cukrászdába, vagy épp egy hegyoldalba kötünk ki. Rendszerint az indulásnál még mi sem tudjuk, mi lesz a cél. Hagyjuk, hogy vigyen minket a "flow".
Így történt ez tegnap is. A suli/ovi után gyűjtöttünk egy nagy kosár gesztenyét (ezt majd a héten viszik be a gyerekek). Majd apát bevárva elindultunk az orrunk után, előre. Végül Fehérvárcsurgón kötöttünk ki. Lementünk a tóhoz, aminek a hangulata teljesen magával ragadott minket. Vagy nagyon klassz napot fogtunk ki, vagy felújították (egyáltalán nem ilyenre emlékeztem), mert nagyon kellemes volt az egész part. Gyönyörű volt, ahogy a zöld, algás (vagy békanyálas?) víz a partot érte. A csónakok ahogy kikötve álltak... Bár borússá vált az idő, mire oda értünk azért így is páratlan hangulatot árasztott az egész hely.
Gyűjtöttünk kavicsokat, botoztunk, ugráltunk, fogócskáztunk (apa jól megkergette a gyerekeket :)), kagylókat találtunk...
Mindenki elégedett volt a nap végén... 💕

Keresztelő

Hazudnék ha azt állítanám, hogy mélyen vallásosak vagyunk, mert nem. De valamiért - talán, mert nincs a családban senki aki meg ne lenne - fontosnak tartottuk a Keresztelést. Főleg Tesóm preferálta, aki nagyon szeretett volna Keresztanya lenni. 💝

Idén végre, Drága Piri mamánk közbenjárásának köszönhetően alkalmunk nyílt az eseményre.  Jöhetett a gyönyörű Rosie ruha, amit már két éve kinéztem Milának, erre az alkalomra. Szerintem nincs is ennél szebb ruha egy keresztelőre... Itt is köszönjük Gina! 💕
Medinek kicsit vagányabbra/csibészesebbre vettük a figurát, mert egyáltalán nem illik hozzá a klasszikus vonal. Kellett bele egy kis egyéniség. 😉A keresztszülők értelemszerűen a testvéreink lettek (bár ahány ház annyi szokás). Még szerencse, hogy Stephnek fiú, nekem meg lány testvérem van. Így kiegészítették egymást.
Nagyon szerencsések voltunk a templommal is, mert takaros, csinos kis templom volt. Egy gyönyörű kerttel. Pont ideális fényviszonyokkal. Úgyhogy rögtön ideális helyszín is lett a fotózáshoz. Ráadásul csak mi voltunk a templomban, így tulajdonképpen senkit nem zavartam a templomban sem (a saját családomon kívül, de az kit érdekel? 😅) a kattintgatással. Szóval minden tökéletesen ment.

A szertartás végeztével pedig a friss keresztszülők meglepték a gyerekeket, két kis nyaklánccal a nevük kezdőbetűjével. Tündériek voltak ahogy örültek a meglepetésnek, és azóta is nagy becsben tartják. 💕

Varázspálca

 

Tegnap este elgondolkodtam, jó-e, hogy megosztom a belső dolgaimat itt a blogon? Kell-e? Hát, lehet, hogy nem kéne... De az a helyzet, hogy világéletemben közléskényszerem volt. Ezt bárki tanúsíthatja aki akár csak egyszer is találkozott velem! Mindig ömlik belőlem a szó. Vagy azért, mert zavarban vagyok, vagy azért mert épp magvas gondolatokat igyekszek megosztani. Amiről persze lehet, hogy csak én gondolom, hogy azok. És mindent általában meggondolás és szelektálás nélkül vagyok képes kipotyogtatni a számon. 😅 Ez pedig az egyik, ha nem a legmeghatározóbb tulajdonságom. Szóval nem hazudtolom meg magam azzal, ha a blogon is éppolyannak mutatom magam, mint amilyen élőben vagyok.

Miközben ezen elmélkedtem, gondoltam egyet, és fürdés előtt, még kivittem a gyerekeket a kertbe, hogy egy kicsit "varázsoljunk". Meggyújtottunk egy-egy csillagszórót és néztük. Teljesen elmerülve a tűnő szépségébe. Szeretem, hogy a gyerekekkel rövid idő alatt képesek leszünk megfeledkezni mindenről... Nem a csillagszóró az igazi varázspálca, hanem a gyerekek természete az ami igazán el tud varázsolni 💫💕

Trauma

Múlt hét szerdán, telefonáltak az iskolából... Az osztályfőnöke volt Milának, aki úgy kezdte a mondandóját, hogy kirándulni voltak a tavaknál és "nincsenek jó hírei"... Ekkor még mondjuk arra gondoltam, hogy belázasodott Mila, vagy valami hasonló. De amikor részletezni kezdte, hogy "így játszottak, meg úgy játszottak", világossá vált, hogy valami baleset érte. "Fájlalja a vállát-karját és szerinte kiáll valami..." Azt hiszem, el lehet képzelni az arcom és az érzelmi kavalkádot ami a másodperc tört része alatt lezajlott bennem. Azonnal rohantam és igyekeztem magam türtőztetni, hogy vezetés közben tiszta maradjon a fejem.
Mikor oda értem, egy ugrálókötéllel volt felkötve a karja... Ott állt és láttam rajta, hogy kétségbeesett. Nem mer sírni. Grimaszokat vág, hogy legyűrje a sírást. De közben pedig ahogy meglátott, azonnal elengedte magát érzelmileg... Meg akartam ölelni olyan erősen ahogy csak bírom, de nem tehettem, hiszen nem akartam fájdalmat okozni neki. ÁÁÁÁÁÁ! Lehetetlen egy helyzet.... Azonnal hívtam egy ismerősömet, aki a röntgenen dolgozik (itt is köszönöm neki a gyors segítséget) és csakhamar kiderült, hogy eltört a kulcscsontja.😔

Kezdődhetett a maratoni pihenés. Legjobban az alvástól féltem, hogy mennyire fogja majd bírni?! De "szerencsére" a húgom is átesett egy ilyen baleseten és tudott jó tanácsokkal szolgálni. Így egyetlen ébredés leszámítva, jól aludta végig az éjszakát. Ráadásul fájdalomcsillapító nélkül! 👆 Leszámítva a kedvenc kanalas orvosságát (a nutellás kanalat 😜).
Úgyhogy, minden várakozásomat felülmúlta ez a pici lány. Elképesztően büszke vagyok rá, hogy ilyen összeszedetten viselte/viseli ezt a traumát.👌❤ Nem úgy, mint mi, akiket megevett reggelire az aggódás...

Tegnap pedig meglátogatta az egyik kis barátnője az osztályból. Nagyon jót tett neki ez a látogatás, reggeltől kezdve izgatott és vidám volt, hogy láthatja majd. Ráadásul egy halom rajzot is hozott magával, amiket az osztálytársaik rajzoltak Milának. 😊❤