30 június 2016

Sukorói szalonnasütés

A szalonnasütés és a tábortűz az egyik leghangulatosabb dolog (szerintem). Áprilisban családostul volt benne ismét részünk, amit oldalba is foglaltam az új Felfedező Kit Klub™ készlettel. A Scrapfellow Kit Klub™ zárt online felületén ebben a hónapban ezt az oldalamat mutatom be. Mindenki aki előfizető a Kit Klubra, azonnal láthatja az új inspirációmat.

Imádom oldal lett ♥︎




••• Felhasználtam // Products ••• 




http://scrapfellow.com/termek/scrapbook-kit-klub/



29 június 2016

Szentjánosbogarak

Már tavaly kinéztem magamnak a "szentjánosbogár rajzást", mint programot. De akkor nem sikerült eljutnunk. Idén, jó előre tervezgettem, hogy ezt látnunk kell. De bevallom sok negatív észrevételt hallottam és olvastam. Ráadásul, szegény férjemnek is fájdogált a térde... Így lemondtam róla. De tegnap egy kedves család barátunk megkeresett, hogy mehetnénk együtt. Naná! Kapva-kaptam az alkalmon és mivel a férjem gyerekkori barátjáról van szó, így ő is hamar elcsábult a lehetőségre. :)
Így esett az eset, hogy egy nap alatt eldöntöttük és elmentünk az Alcsúti Arborétumba szentjánosbogarakat nézni.

Bevallom még soha nem láttam ilyen bogarakat. Úgyhogy, bár sokat sajnos nem láttunk, azért így is örültem annak a néhánynak. Tényleg varázslatosak, ahogy a sötétben repdesnek. Mila szerint, ezeken lovagolhatnak a tündérek ♥︎

Egyetlen képet sikerült készítenem, de én ennek is nagyon örülök. :)

22 június 2016

Foci lázban...

Ahogy mindenki, természetesen mi is nagyon szurkolunk a Magyar Válogatott csapatnak! A gyerekek - mivel eddig nem volt szégyenszemre szokásunk sportot nézni a tv-ben - nem igazán lelkesedtek az első meccsek alkalmával. De tegnap már arra lettem figyelmes, hogy a trambulinba bevittek egy kis labdát és kiosztották maguk között, hogy ki a magyar és ki a francia. Szóval mégiscsak megragadt valami a fantáziájukban. Sőt! Hívtak minket is, hogy nézzük a meccsüket. Aztán hosszas kérlelésre, fogtuk magunkat és kimentünk a pályára is, hogy kipróbálhassák magukat nagyban. Nagyon édesek voltak ♥︎

Ma pedig kimegyünk egy köztérre, és a mai meccset egy kivetítőn nézzük, mert kíváncsiak vagyunk, hogy a közös szurkolás hangulata milyen hatással lesz rájuk. Remélem, hogy az is tetszeni fog nekik! :)


21 június 2016

Érik a meggy...

Csak két fánk van - őszinte sajnálatomra - a kertünkben. Egy diófa, és egy meggyfa. Mindkét fa szinte családtag. A gyerekek érdeklődően figyelik, hogy melyik évszakban mit produkál?!
Idén ugyan sok napsütést nem kapott eddig, de azért már szépen piroslik a meggy. Úgyhogy jöhet a dézsma...


#kétpofára  #aruhánakannyi



17 június 2016

Végre süt a nap!

Az elmúlt hetek folyamatos esőzése, teljesen elvette a kedvem a fotózástól. Nem mondom, néha kifejezetten szuper képeket lehet készíteni borús időben is, de valahogy a kedv nem annyira jó. Nálam pedig tudjátok, hogy az életképek a lényegek. Ki a túró akar szomorú, kedvtelen hangulatot fotózni??? Hát én biztos nem. Ha meg nem belülről jön a mosoly, akkor az nem életkép.
De ma végre kisütött a nap és mivel ma itthon is vannak a gyerekek (nincs ovi). Így azonnal kimentünk és újra birtokba vettük a kertet. De főleg a trambulint.

Nem tudom ki várta már, hogy újra fotózzak. Rajtam kívül? Mert én már nagyon... ♥︎


12 június 2016

LETÖLTHETŐ - Apák napi kédőív

Minden év, június harmadik vasárnapján ünnepeljük az APÁKAT!
Az Anyák napja és a Karácsony után, a harmadik legfontosabb ünnep! Na jó, nem. Viccelek. :) Az apák bizony legalább annyira fontosak, mint az anyák. A másságukkal biztosítják, hogy ne egy oldalú legyen a gyerekek nevelése. A saját gyerekeim példájából tudom, hogy ha az apa aktív részese a hétköznapoknak, akkor legalább annyira rajonganak, és ragaszkodnak hozzá, mint az anyukájukhoz. És ez így természetes. Nekik mindkettő ugyanolyan fontos. Mégis valamiért a köztudatban az Anyák napján nagyobb hangsúly van. Nincs ez így jól.
Ezért is készítettem ezt a kis "kérdőívet" amivel kedveskedhetünk az Apáknak, az idei Apák napján (2016. június 19.)

A gyereknek kell kitölteni, illetve kiegészíteni a mondatokat. Aki még nem tud írni, annak segítsünk. Érdekes és vicces mondatok fognak kerekedni, ami megmosolyogtatja majd apát. De szerintem kitöltés közben még az anyákat is. :)
 





https://drive.google.com/open?id=0B6Rh0yRHjW0UcWdnUmdlQ2JsY1k



06 június 2016

Szerinted ez scrapbook?

Pár hónapja, kicsit "szanáltam" az emlékes dobozomban. Ebben a dobozban, csupa értéktelen vacaknak álcázott kincs lapul. Mind, valami fontosat jelent nekem a múltamból. Ugyanakkor, évről-évre kiderül valamelyik szalvétáról, vagy karszalagról, hogy fogalmam sincs már, hogy honnan van?! Ez a nagy igazság... Sajnos. Ezért scrapbookozom ugyebár, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. De most nem erről akartam írni. Hanem egy "kincsről", egy könyvről amit én készítettem 12 évesen. Ugyanis ennek kapcsán gondolkodtam el, hogy mi is a scrapbook?
Nyers fordításban ugye "fecni album". Tehát valahogy úgy képzelem, hogy a klasszikus kollázsból nőhette ki magát. Újságokból kivágott fecnik keveredhettek a saját fotóikkal, aztán extra matricákkal, leesett gombokkal és maradék szalagokkal díszíthették. Ha az elképzelésem helyes (és most tegyük fel, hogy igen :)), akkor lehet, hogy én már tizenéves koromban is scrapbookoztam?

Tizenéves korom elején (nevezetesen 1996-ban, mikor 12 éves voltam) kezdődtek az első rajongási hullámok. A legeslegelső - máig szív dobogtató - együttes, akikért rajongtam, az az East 17-n volt. Minden cikket és képet kivágtam a popmagazinokból és beragasztottam a saját kis csíkos könyvembe. Sok évvel ezelőttig, ez a könyv is megvolt. De aztán egy ilyen "szanálást" követően, felnőtt fejjel kipenderítettem. Viszont akadt egy másik könyv, ami nem csupán cikkek, és fotók gyűjteménye volt, hanem saját élményekkel együtt készült. Ezt máig nem volt szívem.
Talán pont azért amiért a scrapbook, számomra scrapbook. A személyes emlékek miatt.
Előre kérek mindenkit, hogy ne ragadjon le a zenei ízlésemen. Megnyugtatásul közlöm, hogy messze nem ebbe az irányba csúcsosodott ki a mai ízlésem. ;)

A farmerdzsekis vagyok én :)


Blümchen egy rövid "karriert" futott be, mint német énekesnő (és én egyébként németet tanultam az Általános iskolában. Mondjuk ezt most nem azért mondtam, mert tudok is, csak úgy eszembe jutott. :)). Szóval volt ez az énekesnő, aki egyszer csak Magyarországra jött, és lehetett találkozni vele a Duna Plazaban. Ekkortájt még messze nem voltam "rajongó", de a barátaimmal elmentünk rá csapatostul. Programnak kíváló (!) címszó alatt. Aztán úgy adódott a véletlenek folytán, hogy közel kerültünk hozzá. Olyannyira, hogy a Popcorn és a Bravo hasábjain is benne vagyunk vele egy kis fotón. Annyira megfogott minket akkor a kedvességével (és nyilván mindannyiunknak - de nekem kifejezetten - imponált, hogy bekerültünk az újságba vele), hogy utána szinte minden Magyarországi megjelenésénél ott voltam/voltunk. Egyfajta "barátság" alakult ki. Na jó, nem barátság, csak már ismert minket messziről, mint a rossz pénzt. :) Na de a lényeg, hogy amikor megjelent ez a két újság, amibe bekerültünk vele egy kis képen, azonnal kezdtem neki is egy könyvet.
Semmi extra. Nincsenek díszítések benne. Csak a sok cikk, aláírások és némi leírás tőlem, hogy ott épp mi volt, ha ott voltam.
Akkoriba ezek nagyon nagy dolgok voltak nekem. Különlegesnek éreztem magam tőle ♥︎


Ahogy elnézem ezt a 12 éves lányt, ahogy beragasztgatta az emlékeit... Arra gondolok, hogy ez scrapbook? Lehet, hogy nem scrapbook. De biztosan látszik rajta, hogy egy meghatározó korszak. Vagy az is lehet, hogy nem látszik rajta. Csak én tudom.
Úgy ahogy az emlékes dobozomban lévő, értéktelennek álcázott sok kacatról tudom, hogy kincs.

A scrapbook nem attól scrapbook, hogy gyönyörű. Nem. Ez maximum a bónusz. A scrapbook attól scrapbook (szerintem), hogy megvan rá az indíttatásunk. Mert fontosak számunkra az emlékeink. Lehet, hogy csak 12 éves vagy és csak suli ragasztód, meg celluxod van egy csíkos füzettel. De akkor is scrapbookozhatsz. Mert a scrapbook az "fecni könyv". Fecnit bárhol találni. A kincs meg ott van az emlékeidben, a múltadban, a jelenedben... Te benned. ♥︎



Chipboard tároló


A chipboardok tárolása sem kút fejből jött, hanem hosszú évek álmodozása alatt gyűjtöttem ki, a (dream work room) pinterest mappámba. Úgyhogy amikor tudtam, hogy az asztalom készülőben van, akkor keresgélni kezdtem a neten, ilyen fakkos tárolók után. Igen, sokkal egyszerűbben is megoldhattam volna, ha bemegyek az első barkács áruházba, vagy barkács részlegre a Tesco-ba. De vessetek meg, engem zavar, hogy narancssárga, vagy zöld az alja... Teljesen átlátható, nyitott, minimalista tárolókat akartam. Semmilyen szín, vagy forma ne vegye el a figyelmem a lényegről. A kincseimről. :)
Szóval víztiszta tárolókat kerestem, mire rátaláltam erre a weblapra. Több hetet kell sajnos várni (gondolom külföldről rendelik meg) de megéri. Különböző méretben, és különböző felosztásokkal is lehet kapni. Különlegessége, hogy a dobozok tetejét és alját 4 "bütyök" tartja egybe. Így egymásba tehetőek. Mondjuk nem lego szinten lesz stabil, de azért mégiscsak illeszkednek egymáshoz. Nekem jelenleg 7 ilyen, kisebb dobozom van. Szóval hely igényes, viszont mindent megér, hogy átlátom, és nem kell órákig keresgélnem a nagy chipi kupacból. Meg hát az is lehet, hogy túl sok a chipim... :P


Ezeken a kisebb dobozokon kívül, használok három nagy méretűt is. Ebből kettő kb. "ömlesztett" még mindig. Viszont van egy nagy méretű (35x21cm), amiben többnyire a feliratokat tárolom. A feliratok szerintem, a legsérülékenyebb chipboard elemek, ezért szerintem fontos, hogy jó minőségű tárolójuk legyen. Ez a nagyobb akril tároló, nem kompatibilis a kicsikkel, szóval teljesen külön helye is van.  Ami azért nem zavar, mert ez is átlátszó, tehát azonnal látni, hogy mi minden lapul benne.


Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, akkor köszönöm a hozzászólásodat, az ajánlásodat, vagy a megosztásodat!
----------------------------------------------------------------------

Ha érdekelnek további ötletek, akkor ajánlom figyelmedbe a témában eddig megjelent cikkeimet:

03 június 2016

Milton kapcsok tárolása

A miltonok nálam kedvelt elemek, mert apró ékszerként lehet elhelyezni egy-egy oldalon. Az évek alatt ezek is "meggyarapodtak" itthon. Bár ezeket eleve olyan kartonon árulják, amelyeken megvan a helyük. Azért egy idő után, mikor már közel 10 csomagod van, hamar elszóródnak és sose találod őket akkor amikor szükséged lenne rá. Erre készítettem ezt a (z egyenlőre) 4 lapos karton tárolót, amelyen különböző távolságra, de rendszerezetten elhelyezhető lett az összes miltonom.
Fogtam a kartonokat és ceruzával, elnagyolva bejelöltem a sorokat, meg a távolságokat. Nem kell precízkedni. Felesleges. A jelölések után pedig egy nagyobb szúró eszközzel kilyukasztgattam a lapokat és egyenként betűztem a miltonokat a lyukakba. Végül egy nagy karika fogja össze az egészet. Ennyi. :)




Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, akkor köszönöm a hozzászólásodat, az ajánlásodat, vagy a megosztásodat!
----------------------------------------------------------------------

Ha érdekelnek további ötletek, akkor ajánlom figyelmedbe a témában eddig megjelent cikkeimet:

02 június 2016

Nyugi, légy jóban önmagaddal


Bevallom az új KitKlub koncepciója, a téma orientáltság, minden hónapban kihívás elé állít. Sok éve scrapbookozom már, és ez idő alatt, kialakult egy alkotási folyamat bennem. Aminek az alapja mindig a színvilágból indult. Onnan építkezett. Most pedig ennek az ellenkezőjét igyekszem megvalósítani. A témában keresem a saját életünkre vonatkozó aspektust. Ez nem megy már rutinból, mint ahogy azelőtt alkottam. Ezért dolgozni kell. Gondolkodni. Elmélyülni.
A legutóbbi készlet témája a lehető legtávolabb állt első blikkre a mostani hétköznapjainktól. Szülinapok, évzárók, aktívabb kerti használat... Hol van itt a nyugi? :)
Az első gondolatom az volt, hogy magamról készítek oldalt, mert van egy belső út amire igaz a "nyugi". De bevallom nagyon őszintén, én magamról nem szeretek oldalt készíteni. Leírni, napló formában OK. De egy egész scrapbook oldalt sajnálok rá. Sajnálom elvenni a gyerekektől. Scrapbook oldalt mindig a gyerekekről szeretek készíteni. Ez van.

Aztán tovább gondolkodtam és ezek a képek jutottak eszembe. Egy rendhagyó fotózás volt, hiszen életében először ki lett sminkelve. De nem a smink a lényeg. Nem is pártolom ami azt illeti. Hanem az, hogy van-e szükség a sminkre? Miért kellett a smink?
Egy állomásnak állít "emléket". Nem feltétlen jó emlék, de elengedhetetlen állomás. Amikor a gyermekünk szellemi, és érzelmi életét látjuk fejlődni, vagy esetleg még segítünk is nekik "egyengetni azt". Nem csak a tárgyilagos életünket kell dokumentálni szerintem. Hanem az ehhez hasonló lelki vonalt is érdemesnek tartom rá. Így született ez az oldal.

További részletfotókat a Scrapfellow galériájában találtok ITT.




••• Felhasználtam // Products •••  


http://scrapfellow.com/termek/scrapbook-kit-klub/

http://scrapfellow.com/termek/scrapbook-kit-klub/

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social