17 november 2017

Adventi naptár óra


Már évekkel ezelőtt rábukkantam erre az ötletre a Pinteresten. De eddig még nem jutottam a kivitelezésig. Mondjuk valószínűleg papírból lett volna a legegyszerűbb és leggyorsabb. De én időtállót szerettem volna, amit jó esetben a gyerekeim majd tovább örökölhetnek az unokáimnak ♥️ Meg, hát tényleg nem szeretném ha lerongyolódna egy-két év után. Szóval két választás volt. Vagy veszek egy óralapot és átalakítom, vagy készítek egyet saját magam. Az utóbbit választottam (szentimentális okokból).

Idén ugye beszereztem a levegőn száradó gyurmát (itt írtam az ajtóról amit szintén ebből készítettem), amiből több projektet is terveztem. Mint például ezt az Adventi Hóemeber órát, ami egy remek - és természetesen vicces - módja annak, hogy vezessük a gyerekkel, "hány nap van még hátra karácsonyig?"

Az elkészítése az egyszerűbbnél is egyszerűbb! Nyújtsuk ki a gyurmát és fogjunk egy akkora tálat (nálunk ez pl. egy nagyobb műzlistál volt) aminek a mérete megfelelő számunka az óra lapjának. Nyomjuk bele és vágjuk ki általa a kör alakú formát. Ezt követően a közepét szúrjuk ki egy tompa (pl. ceruza) tárggyal. Majd hagyjuk megszáradni.
Formázzunk orrot is neki. Ennek is ugyanúgy kinyújtjuk az alapját, csak egy sniccerrel, vagy egy vonalzóval megformázzuk a kívánt  formáját. Ennek is előkészítjük a "jancsiszög" helyét és kiszúrjuk még száradás előtt.
Száradást követően megfestjük az orrokat és a hóember pofiját is. Én a szemeihez egy csavar fejét mártottam fekete festékbe és így nyomdáztam (ezért maradt a fehér közepe ki). A szájának a pöttyeit egy ecsetnek a nyelével pöttyöztem. Az arcát kézzel festettem. Végül a számokat pedig nyomdáztam Scrapfellow bélyegzőkkel. Annyi csavarral, hogy a 6-át és a 24-ét kicsit nagyobb betűtípussal nyomtam, hogy kiemeljem a Magyar ünnepnapok jelentőségét. A legvégén pedig, a teljes száradást követően érdemes egy kicsit utána csiszolni egy finom csiszolóval az óralap széleit.

Az orrát majd egy jancsiszöggel fogjuk egymáshoz applikálni. Az orr típusát pedig majd a gyerekek találhatják majd ki. Ja és természetesen a manók hozzák majd. 😜


15 november 2017

Manó ajtó


Mint tudjátok, hozzánk idén már  4. alkalommal jönnek a karácsonyi manók. (Ha nem ismered a manókat, akkor ajánlom a Vous.hu-s interjúmat, valamint itt a blogon a többi írásomat a témában.) Tehát negyedik éve látom vendégül őket decemberben. Amely egyfelől jelenti azt, hogy a gyerekek imádják. Másfelől azt, hogy jó előre kell terveznem, mert a rövid távon megvalósítható ötleteket már mind ellőttem.
A manó ajtó már tavaly is tervben volt, de végül nem sikerült nekiállnom. Sebaj, most bőven időben kezdtem az előkészületeket.

Megmondom őszintén nem sok tapasztalatom van a gyurmákat illetően. Talán kisiskolás koromban agyagoztam utoljára, és kb. ez is volt az utolsó élményem amit a gyurmához tudok hasonlítani. Szóval mindenképp egyszerű megoldásokban kellett gondolkodnom. Így esett a választásom, a levegőn száradó gyurmára. Házilag nem akartam kísérletezni, mert fennállt annak a veszélye, hogy esetleg elrontom a receptet és földhöz vágom az egészet. Ami aztán ahhoz vezetett volna, hogy idén se lett volna ajtó. A süthető változat ugyanezen okból nem játszott.

Egy videós "tutorialban" azt mondták, hogy a KIK-es gyurma a legjobb, úgyhogy (nagy nehezen, szerencsével kísérve) beszereztem egy csomaggal. Neki is álltam...

Kinyújtottam a gyurmát, majd elkezdtem megdolgozni a felületét különböző eszközökkel (olló, szúrószerszám, sniccer...). A deszkák mélyedéseit pedig, egy vonalzóval hoztam létre.
Bevallom én nem vagyok valami türelmes ember, főleg nem alkotás közben. Egyszerűen elszáll az agyam az adrenalintól 😝 ezért is esik néha nehezemre fotókat készíteni alkotás közben, mert annyira kimozdít, ha jó képeket akarok készíteni, hogy nem haladok rendesen. Úgyhogy most is csak telefonos, gyors fázisfotókat készítettem (bocsi). Szóval, a helyzet az, hogy meg kellett volna várni a festéssel a száradást. De én úgy ahogy volt, pár órán belül le is festettem. Nem bírtam ki. Ha ti türelmesebbek vagytok, akkor várjatok. 😅 A fázisai a következők: sötétebb barnával fessük le a teljes ajtót (hagyjuk, hogy jól befolyjanak a mélyedésekbe!), és egy papírtörlővel töröljük le a felületét. Így csak a mélyedésekben fog a sötét szín megmaradni. A felső részt pedig valamilyen más barnával (de mindenképp világosabbal) fessük végig. A plusz hatás érdekében, érdemes az "árnyékokat" is megfesteni, az ajtó köré és a deszkák közé is. Itt kicsit mossuk be még a sötétebb színeket és a felületről se töröljük le olyan alaposan. Ha pedig megszáradt az egész, akkor egy finomabb csiszolópapírral érdemes még itt-ott megkoptatni a deszkák felületét.
Az ajtó peremét, az utolsó (formálható) pillanatban találtam ki, úgyhogy az eléggé esetleges lett, de engem nem zavart. Lefestettem a külső keretet először sötét barnával, aztán a felületét (köveket) arannyal festettem át. Az ajtó és a keret elé pedig még egy plusz elemet gyártottam, amit nevezzünk mondjuk "cukorka ajtófélfának". 



Ezt követően, amikor még lehetett belenyomtam a két kis kulcsot (tudjátok, a gyerekeknek készült kis lakatokhoz adják) amit lefestettem feketére. Ezek lettek a zsanérok. A kilincset pedig gyurmából készítettem hozzá.



Utolsó simításként pedig fogtam néhány chipboard levelet és készítettem belőlük egy kis koszorú szerűséget. Erre került fel a tábla is. Legeslegvégül pedig egy kis csillámport is kapott az ajtó teteje, hogy jobban "üljön" a varázslat.
Az egészet pedig egy kis dobogóra fogom applikálni (lépcsőkkel), de az még hátra van.


Ha belevágtok a manózásba, akkor ne feledjétek, hogy a blogomon találtok LETÖLTHETŐ levelet hozzájuk.

28 szeptember 2017

Mihály napi vásár(fiai)




A Mihály napi vásárra,  tavaly is készültem, hogy támogathassam a bevétellel az osztályt. Talán még emlékeztek, hogy textil tököket varrtam (itt találod a cikket róla), ami nagy sikert aratott akkor. Idén is kitaláltam pár apróságot a vásárra. Ilyenkor igyekszem olyat készíteni (és olyan áron) amit még én is megvennék. Idén agyag virágkaspókat, fakanalakat és parafa alátéteket festettem. Mindet az ősz és a halloween jegyében. Így születtek, a denevérek, tökös pofák és a madárijesztők :)

Felhasználtam: 
  • Virágkaspók (agyagból)
  • fakanalak (3db/csomag/290Ft - Kik)
  • parafa poháralátétek (6db/csomag/180Ft - Kik)
  • Jól fedő akril festékek, 
  • fekete és fehér filc, 
  • fekete karton(+ragasztó),
  • maradvány szalag darabok (opcionális), 
  • madzag (opcionális),
  • száraz díszfűvel (opcionális).


19 szeptember 2017

Fehérvárcsurgó

Minden ősszel, - amikor már csak, a suli/ovi utáni délutánok jutnak a családnak - fogjuk magunkat, és random MINI kirándulásokra indulunk. Ki kell használni a tél előtt az összes világos délutánt, a napsütést, a tiszta levegőt és a kék eget. És persze a lényeg, hogy kicsit együtt legyen a család. Még ha csak egy-két óra is jut az esti rutinok előtt.
Van, hogy erdőbe, vagy tó partján, esetleg cukrászdába, vagy épp egy hegyoldalba kötünk ki. Rendszerint az indulásnál még mi sem tudjuk, mi lesz a cél. Hagyjuk, hogy vigyen minket a "flow".
Így történt ez tegnap is. A suli/ovi után gyűjtöttünk egy nagy kosár gesztenyét (ezt majd a héten viszik be a gyerekek). Majd apát bevárva elindultunk az orrunk után, előre. Végül Fehérvárcsurgón kötöttünk ki. Lementünk a tóhoz, aminek a hangulata teljesen magával ragadott minket. Vagy nagyon klassz napot fogtunk ki, vagy felújították (egyáltalán nem ilyenre emlékeztem), mert nagyon kellemes volt az egész part. Gyönyörű volt, ahogy a zöld, algás (vagy békanyálas?) víz a partot érte. A csónakok ahogy kikötve álltak... Bár borússá vált az idő, mire oda értünk azért így is páratlan hangulatot árasztott az egész hely.
Gyűjtöttünk kavicsokat, botoztunk, ugráltunk, fogócskáztunk (apa jól megkergette a gyerekeket :)), kagylókat találtunk...
Mindenki elégedett volt a nap végén... 💕



04 szeptember 2017

Keresztelő

Hazudnék ha azt állítanám, hogy mélyen vallásosak vagyunk, mert nem. De valamiért - talán, mert nincs a családban senki aki meg ne lenne - fontosnak tartottuk a Keresztelést. Főleg Tesóm preferálta, aki nagyon szeretett volna Keresztanya lenni. 💝

Idén végre, Drága Piri mamánk közbenjárásának köszönhetően alkalmunk nyílt az eseményre.  Jöhetett a gyönyörű Rosie ruha, amit már két éve kinéztem Milának, erre az alkalomra. Szerintem nincs is ennél szebb ruha egy keresztelőre... Itt is köszönjük Gina! 💕
Medinek kicsit vagányabbra/csibészesebbre vettük a figurát, mert egyáltalán nem illik hozzá a klasszikus vonal. Kellett bele egy kis egyéniség. 😉A keresztszülők értelemszerűen a testvéreink lettek (bár ahány ház annyi szokás). Még szerencse, hogy Stephnek fiú, nekem meg lány testvérem van. Így kiegészítették egymást.
Nagyon szerencsések voltunk a templommal is, mert takaros, csinos kis templom volt. Egy gyönyörű kerttel. Pont ideális fényviszonyokkal. Úgyhogy rögtön ideális helyszín is lett a fotózáshoz. Ráadásul csak mi voltunk a templomban, így tulajdonképpen senkit nem zavartam a templomban sem (a saját családomon kívül, de az kit érdekel? 😅) a kattintgatással. Szóval minden tökéletesen ment.

A szertartás végeztével pedig a friss keresztszülők meglepték a gyerekeket, két kis nyaklánccal a nevük kezdőbetűjével. Tündériek voltak ahogy örültek a meglepetésnek, és azóta is nagy becsben tartják. 💕

23 július 2017

Varázspálca




Tegnap este elgondolkodtam, jó-e, hogy megosztom a belső dolgaimat itt a blogon? Kell-e? Hát, lehet, hogy nem kéne... De az a helyzet, hogy világéletemben közléskényszerem volt. Ezt bárki tanúsíthatja aki akár csak egyszer is találkozott velem! Mindig ömlik belőlem a szó. Vagy azért, mert zavarban vagyok, vagy azért mert épp magvas gondolatokat igyekszek megosztani. Amiről persze lehet, hogy csak én gondolom, hogy azok. És mindent általában meggondolás és szelektálás nélkül vagyok képes kipotyogtatni a számon. 😅 Ez pedig az egyik, ha nem a legmeghatározóbb tulajdonságom. Szóval nem hazudtolom meg magam azzal, ha a blogon is éppolyannak mutatom magam, mint amilyen élőben vagyok.

Miközben ezen elmélkedtem, gondoltam egyet, és fürdés előtt, még kivittem a gyerekeket a kertbe, hogy egy kicsit "varázsoljunk". Meggyújtottunk egy-egy csillagszórót és néztük. Teljesen elmerülve a tűnő szépségébe. Szeretem, hogy a gyerekekkel rövid idő alatt képesek leszünk megfeledkezni mindenről... Nem a csillagszóró az igazi varázspálca, hanem a gyerekek természete az ami igazán el tud varázsolni 💫💕


22 július 2017

Az úton tovább...

A fotót Faragó Adrienn barátnőm készítette

Nagyon rég nem hoztam már bejegyzést ide, aminek nagyjából egyetlen oka van. Az, hogy haladok az úton amit megálmodtam magamnak. Már nem a múlton rágódom. Már nem az okokat göngyölítem magamban. Már nem talány, hogy ingatag az önértékelésem és hogy ez az egyik kardinális problémám. Hanem előre nézek... Az évek alatt rengeteg tervet forgattam a fejemben, aminek most jött el az ideje, hogy meg is valósítsam. Ehhez mondjuk, elengedhetetlen volt, hogy elmerüljek magamban, és elengedjem az addigi életem minden sallangját, félelmét és komfortját. A legfontosabbakig, a lényegig lecsupaszítva. Innen lehetett igazán építkezni. Mert nem maradt más, csak én... Az igazi én. Amikor csak magaddal vagy, akkor nincs megfelelési kényszer, nincs ami takarjon. Ott nincs kifogás, nincs mellébeszélés. Nincs más, csak az igazság. Ott találod az igazi valód. Onnan lehetett előre menni.

Egyébként, elsősorban gyerekeim sarkalltak változásra. - A gyerekek tényleg tükrök. - Úgy kell élnem, ahogy nekik is kívánnám, hogy éljenek. Felszabadultan, örömmel telien, sikeresen, nyitottan, színesen, tartalmasan. Merjenek hinni magukban és önmaguk lenni. Merjenek álmodni. Élvezzék és értékeljék az életet, önmagukat, a barátokat, a tanulást, a világot, a környezetet...stb. Ezt kell nekem is közvetítenem a tetteim által is, nem csak szavakban.
Azóta kitetováltak, kiszőkültem, nyitottabbá váltam, öltözködési reformokat hoztam, dolgozom a háttérben az álmaimon és sokkal inkább szeretem azt aki vagyok, mint valaha. Mondjuk ez nem teljesen igaz így, mert szerettem én már jobban is magam, még kamaszként. Csak akkor még nem tudtam hogy mekkora kincs felhőtlenül önmagadnak lenni. Most már tudom. Így még jobban becsülöm, hogy újra megadatott.

Pár hete az egyik barátnőmet (aki szintén fotós) elhívtam egy rendhagyó fotózásra, ahol önarcképet készültem készíteni és megkértem, hogy készítsen rólam ő is képeket. Aki követ, vagy ismer, az tudja, hogy nem kifejezetten vagyok egy magamutogató ember. Rég elmúlt már az én életemben, hogy önfeledten mozogjak a kamera előtt. Nem vagyok selfie királynő sem. De ezt a fotózás most jól esett a lelkemnek. Jól esett nőként viszont látni magam. Egy olyan nőként, aki sokkal inkább önmaga az elmúlt évekhez képest. Akinek egyre erősödik az önbecsülése. Aki tesz végre a saját álmaiért. Aki nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, mert egyre kevesebb a belső konfliktusa.
Íme, ez vagyok én most, lassan 33 évesen. Kivételesen nem "Anya" minősítésben. Hanem csak én és az érdeklődéseim.

A következő bejegyzésben meséljek a tetoválásomról?
Amit én csak úgy hívok, hogy "Scrapbook a bőrön"? 😜




08 június 2017

Sárkányeresztő találkozó 2017

Hihetetlenül el vagyok maradva egy csomó bejegyzéssel, aminek csupán az az oka, hogy rengeteg felé járunk és nincs időm megírni a bejegyzéseket az élményekről. De pótolni fogom szépen lassan az összeset, ezt megígérhetem! Kezdem is...
Most pl. alig egy hetes - egyik személyes kedvenc - élményünket hoztam. A 2017-es Sárkányeresztő Fesztivált. Ez volt nekünk a második alkalom, hogy kilátogattunk erre az eseményre. Két éve voltunk először, és írtam is róla, ITT. Két éve viszont, csak a telefonommal tudtam megörökíteni a pillanatokat és nem is volt rendes sárkányunk. Idén, ezzel szemben már felkészülten - rendes fényképezőgéppel és szép sárkányokkal - érkeztem, mert tudtam, hogy zseniális fotótéma. Sőt! Idén a barátnőmékkel mentünk, aki szintén fotós, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy mi lesz a mi álláspontunk a programot illetően.😅 Ráadásul naplementében mentünk... Egyrészt, mert nagyon meleg volt aznap és nem akartunk megfőni a napon (ráadásul addig is vendégül láttak minket a barátnőmék egy szuper délutánra 😜). Másrészt tudatosan, hiszen az aranyórában lőtt képek a legszebbek... - nyilván nekünk ez volt a fő szempont, mert ha délben lennének a legszebbek a képek akkor, akkor mentünk volna, akkor is ha megfő a család 😂😅
Tapasztalatok... Míg az egyik vásárolt sárkányunkat sikerült kb. 5 perc alatt stabilan az égre cuppantani (amivel elértük, hogy Medi utána halálra unta magát). A pillangók az istenért se akartak rendeltetésszerűen ott maradni, ahová mi szántuk. Ellenben gyönyörűen mutattak a gyerekek mögött, mintegy dekorációként mikor futottak velük... 😂 Szegény lányok, és szegény mi... mit össze szenvedtünk. De a képek jók lettek 💙

Szóval pillangósat csak akkor vegyetek, ha fotózni akarjátok. Amennyiben fontos a sikerélmény, kerüljétek ezen fajtáját (amatőrként) a sárkányoknak. 😉




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social