26 április 2016

Micsoda Cirkusz!

Múlt hét pénteken, egy szuper programon vettünk részt a Fehérvári Pagony szervezésében, a Kis könyves éj keretein belül, Micsoda Cirkusz! címmel.
A rendezvény sokszínű, érdekes és színvonalas volt! Volt ott Mini cirkusz, zsonglőrködés, rejtélyek/feladatok és szuper hangulat. Milával rendkívül jól éreztük magunkat ♥︎
Bárcsak minden hétre jutna ilyen lelkiismeretes és igényes gyerekprogram Székesfehérváron!
Még több fotó és egy videó az Életképek facebook oldalán látható.

A szervezők (egy része) :)

13 április 2016

Végre itt a tavasz!

Végre! Végre! Itt a tavasz!
Elmondani nem tudom, hogy mennyire szoktam várni már ezt az időszakot. Kifejezetten depressziós szoktam lenni januártól-márciusig, amikor nincs napfény és olyan.... blehhhh minden!
De ilyenkor, amikor kivirágzik a természet, mindenki elkezd újra mosolyogni. Kirobbanó életkedv lesz úrrá az embereken. Legalábbis rajtam egész biztosan.
De ahogy elnézem a gyerekeimen is, hiszen újra ki lehet menni a kertbe és vacsoráig kint lehet lenni a levegőn. Sőt! Néha már bepróbálkoznak, hogy esetleg, lehetne-e a trambulinban vacsorázni?! Persze, nem. :)
Az elmúlt pár napból és a fent leírt életkedvből inspirálódva hoztam pár új képet nektek. Életképek ♥︎
Ha szeretnéd folyamatosan látni a képeimet, akkor a Életképek - #lifeimages facebook oldalamat, vagy az Instagram profilomat kövesd. :)


04 április 2016

Sobri Jóska Kalandpark

Tegnap egy váratlan, ugyanakkor kalandokkal és meglepetésekkel teli napunk volt. Történt ugyanis, hogy a férjem készül egy erőemelő versenyre, amivel így 40 tájt kicsit megméretheti magát. Ez a verseny május 1-én lesz Fehérváron. De tegnap reggel az egyik edzője, ráírt, hogy nem-e megy el a Masters Strongman OB-ra? Körülbelül 10 percünk volt eldönteni, mert oda is kellett érni ugyebár... Eldöntöttük. Megyünk. Gyerekeket felöltöztetni, kocsi, GO! A Sobri Jóska Kalandparkban rendezték meg a versenyt, amit mi (a gyerekek és én) meglehetősen díjaztunk, ugyanis szuper hely!


Az egész park mesés. Szinte harapni lehet az életet. Akármihez is van kedved, itt megtalálod. Elképesztő választékkal rendelkezik. Habár az elején ezt sajnos csak távolról figyeltük, hiszen szurkolni jöttünk Apának. Mondjuk a gyerekeket ez sem akadályozta meg, feltalálták magukat két bot és a föld közreműködésével. Nem is lettek piszkosak... eléggé! :)
Mikor vége volt a versenynek, kiderült, hogy Apa a dobogós 3. helyet zsebelhette be! Igen! Elképesztő!!!!! Irtó büszkék vagyunk rá! ♥︎


Ezután megindulhatott a móka, minden mennyiségben! "Kétrészt" ünnepeltünk. Egyrészt, mert Apa nyert. Másrészt pedig, magukhoz képest igen jól tűrték a várakozást a gyerekek. :)
Mila lepett meg a legjobban. Egy nagyon magasról indított hajós, vízi csúszdával szánkázott a vízbe. Nem hittem, hogy ilyen bátor! De végre kipróbálhatta a rögzített trambulint is, amit eddig csak a nagyok. Lövöldöztünk, Gokartoztunk, ugráló váraztunk, boboztunk, tutajoztunk és a felét ki se próbáltuk. Úgyhogy ide még mindenképp vissza fogunk térni ♥︎


29 március 2016

Mila, szeret



Az én drága nagylányom minden áldott nap szán rá pár percet, vagy többet is, hogy valamivel megpróbáljon nekem kedveskedni. Naponta kapom a rajzokat, vagy a kivágásokat, festéseket, ragasztásokat. Mindet nekem készíti. ♥︎ Elképesztően nagy szeretet, kedvesség és simulékonyság van Milában. Ha lehetne szuper ereje, biztosan ebben rejlene. Az őszinte és hatalmas szívében. A kedvességében.

Pár napja ezt a halom kis kivágott szívet szórta az asztalomra, hogy "így szeretlek". Hihetetlen aranyos volt. Ezért, ezt a kedves, simulékony jellemvonását, ezeknek a szívecskéknek a felhasználásával igyekszem az alábbi oldalban nyakon csípni. A további részletfotókat a Scrapfellow galériámban nézhetitek meg.





••• Felhasználtam // Products •••  


http://scrapfellow.com/product/scrapbook-kit-klub/scrapbook-kit-klub/


23 március 2016

Édes hetes

Mila, idén betöltötte a hetedik életévét, és a hétvégén meg is tartottuk a szülinapi buliját, ami a Candyland téma köré épült. Szerintem szuperül sikerült és mindenki jól érezte magát. ♥︎


Bevallom számomra nagyon fontosak a gyerekek szülinapjai, és nem azért mert ajándékot kapnak, vagy mert az Ő szülinapjuk. Nem. Hanem azért, mert ez az egyetlen olyan alkalom amikor a barátaival együtt lehet, úgy, hogy tényleg értük és róluk szól a nap. Tele játékkal és szórakozással. Ennek a napnak az a küldetése, hogy a közös élmények kapcsán, elmélyüljenek a barátságok és a közösség is megerősödjön. Továbbá az, hogy mindenki vidám élményekkel gazdagodjon. Reményeim szerint olyanokkal, amikre talán felnőttként is szívesen emlékeznek majd vissza. De ezt csak azért mondom, mert nekem is van egy ilyen emlékem. Volt egy osztálytársnőm (Általános Isk.) akiknél mindig versenyek és feladatok voltak a szülinapokon. Nyereményként pedig a kiselejtezett apróságok, kinder figurák vagy egyéb csip-csup dolgok voltak. A gyerekeknek mindegy, hogy mit kapnak. Mindennek örülnek ami számukra új. :) Azokon a bulikon nem azt éreztem, hogy a szülinaposról szól csak a fáma. Hanem a játékról. A nevetésről. Mindannyiunkról.
Ma, anyaként nekem is ez a célom. Olyan élményeket teremteni nekik, amiben lubickolhatnak. Ez nem a pompáról, meg a "menőségről" szól. Hanem arról, hogy időt és energiát szánok arra, hogy tényleg jól érezzék magukat. Egyszerűen nincs szebb hang a gyereknevetésnél és nincs szívderítőbb kép egy gyerek őszinte, felhőtlen mosolyánál. Nem csak az én gyerekeim arcán, hanem mindegyikén. Ezért, legalább két hónappal a szülinap előtt elkezdem a kutatómunkát, hogy kényelmesen tudjak készülni rá. Ötleteket gyűjtök a dekorációkra, a játékokra és az ajándékokra is. Majd időben megkezdem a beszerzést, ha kell valami (de leginkább igyekszem abból főzni, ami van már itthon.).
Az idei téma azért lett a Candyland, mert drága Milámat születése óta korlátozzuk az édesség evésben. Olyannyira, hogy naponta egyetlen kocka csokit ehet maximum... Nos, ezzel a hozzáállással sikerült kinevelnem, egy extrém édességimádó gyereket. :D Úgyhogy, egyszer meg kellett neki adni a "kánaánt".

Fedősztori: "Mila gonosz szülei, nem engedik szegény lánynak, hogy édességet egyen. Ezért a barátait kéri meg, hogy segítsenek neki összegyűjteni a Candyland pályán, a szüleit legyőzve az édességeket. Persze a gonosz szülők nem adják olyan könnyen az édességeket, úgyhogy különböző feladatokkal nehezítik a pályát"

Dekoráció: 
  • Lufikat celofánba tekertem és cukrokat formáltam belőlük.
  • Színes origamipapírokat ragasztottam le, mint játékmezők a pályán. Ezen kellett végig menni.
  • Tejfölös vödröket gyűjtöttem, amiket színes papírral vontam be. Ebbe gyűjtötték az édességet. Mindenkinek a jelével, vagy valamilyen figurával ellátva. Jelentem teli vödörrel ment mindenki haza. ;)
  • Kártyákat  (nyomtattam, volna ha működik a nyomtató, ezért végül) rajzoltam. Elég csak a nevüket, vagy a jelüket  felírni néhány kártyára, és erre, vagy lyukaszásos módszerrel, vagy pecsételéssel pontokat gyűjteni a feladatok után. 

Játékos feladatok: 

  1. Csokifolyó átugrás (leterítettem egy barna pokrócot a pályára)
  2. Meggyet tenni a süti tetejére, bekötött szemmel (egy nagy papírra - ami ráadásul gyűrött is volt, ráfestettem egy sütit és körlyukasztóval, piros papírból lyukasztottam párat.)
  3. Lufigombócot tölcsérben egyensúlyozni (egy barna papírt, tölcsér formájúra tűztem, barna filccel behálóztam, majd egy felfújt lufi tetejét megszórtam pár papírmaradékkal, hogy gombócnak nézzen ki. Igazán nem volt nehéz :))
  4. Cukor twister (4x4 színes pohár kell hozzá, ebből 8 pohárba cukrokat rejtettem. A 4 kivételbe azonban csokipudingot. Az volt a feladat, hogy a twister pörgettyűvel pörgessenek egy színt és nyúljanak bele. A poharak tetejét viszont selyempapírral vontam be, hogy ne lássák mi van benne. A papírt ragasztópisztollyal sütöttem rá a poharakra. Ezzel elbíbelődtem egy ideig.) 
  5. Muffin díszítő szépségverseny (kisütöttem pár muffint itthon és mindenféle díszítőeszközzel "szabad kezet" kaptak.) Nagyon élvezték, és persze a legtöbben befalták a végén. :) 
  6. Fánk evés, hátra tett kezekkel (vettem pár színes, cukros fánkot és fellógattuk egy lécre. Gyerekkoromban egy buliban ugyanilyen játék volt, csak lekváros kenyerekkel. :))
  7. Pinata ! Ez volt a pálya végén a "trófea", hiszen ha édesség, akkor a Pinata nem hiányozhat. (Ez egy kicsit időigényesebb volt. Nagy barna kartondobozokból szabtam ki a formát. Aminek elemeit maszkolószalaggal illesztettem egymáshoz. Szerencsére volt itthon néhány tekercs krepp papírom, úgyhogy a borításra se kellett költeni. A krepp-papírokat csíkokra vágtam és rojtosra vágtam őket, majd egymást fedve felragasztottam.)
  8. + bónusz feladat, extra édességért: Bátorságpróba a "habot az arcba" társasjátékkal. :) 

Ami még szükséges:
Nyitott szívű, játékos, kalandra vágyó gyerekek. Egy kedves barát, aki segít levezetni, amíg te fotózol és videózol (köszi Orsi! :)). Egy szép torta, és a végén egy kis táncos buli... Végül mindenkinek egy fogkefe. Komolyan! ;)
Kész is a minden, egy szuper szülinaphoz!

Azért írtam mindezt le, mert szeretnék segíteni az ötletekkel az anyukáknak, és szeretném bátorítani őket, hogy fantasztikus szülinapokat rendezzenek a csemetéiknek. A végére garantálom, hogy az anyák ki fognak purcanni. De ha valami, akkor ez bizony megéri. Meggyőződésem! ♥︎

17 március 2016

Életképek - Lifeimages

A Jobb fotókat akarok! cikksorozatomban is ecseteltem, hogy engem akkor kezdett érdekelni a fotózás, amikor anya lettem. Ettől kezdve kezdtem vágyni az ízléses fotókra. Viszont érdekes, hogy nem a beállított mai divatos fotókra vágytam (bár ilyenből is lett itthon :)), hanem azokra a képekre, amit csak én láthatok. A megbújó mosolyokat, az elmélyült játékokat, a felhőtlen kacajokat, a fürdetést, az első bringázást... Egyszóval az életképeket. Nyilván nálam összefügg ez a scrapbookkal, hiszen ezek az elkapott pillanatok nem csak kép formájában, hanem scrapbook oldalakon is visszaköszönnek itthon. Szeretem az életünk momentumait és igyekszem piedesztálra is helyezni őket. Az anyai szív, mondhatnám... ♥︎
Így, egyre fontosabbá váltak a "jobb fotók". A környezetem mindig is biztatott, hogy fotózzak, mert szerintük szép képeket készítek, és bár nekem is tetszettek, azt is tudtam, hogy javarészt véletlenek sorozata és a kitartó kattintgatás eredménye, hogy időnként sikerül pár kép. :)
Egy-két éve azonban, jobban elmélyültem a fotózásban, és elkezdtem manuálisan kezelni a gépet. Azt kell mondjam, hogy ugrásszerűen megnőtt a sikerélményeim száma. Azt vettem észre, hogy egyre inkább tudok úgy fotózni, ahogy valamikor nagyon-nagyon régen megálmodtam őket. Egyre többször tapasztalom azt, hogy a gyerekeim pazar fotókon köszönnek vissza és nem a véletlenek sorozata miatt. :) Ezért, és a környezetem kitartó biztatása miatt elindítottam a Lifeimages - Életképek nevet viselő, fotózással foglalkozó facebook oldalamat. Ami azt fogja takarni, amit a neve sejtet. Életképeket.
Ha érdekelnek téged a fotóim (és videóim ;)) akkor LIKE!


Ezzel együtt, most már három (igen, 3!) facebook oldalt tartok nyilván, amit én kezelek és az én érdeklődésemet, vagy munkáimat tartalmazza... De nem akarok csak az egyikkel foglalkozni, mert mind én vagyok. Szeretek fotózni, aztán ezeket a fotókat scrapbook oldalba foglalni és így egy komplex emléket "achiválni", valamint minden nap azon vagyok, hogy varázslatos mesevilágot teremtsek a gyerekeimnek. Tudatosan, játékosan, természetesen, kreatívan... Ezek az motivációk, elvek, törekvések számomra mindennaposak ezért nem is tudnék választani közülük. ... és nem is fogok. Itt a blogomon továbbra is változatosan, mindegyik témát érintő bejegyzéseket fogok közzé tenni. De ha valakit csak a gyerek vonatkozású, vagy csak a scrapbook vonatkozású, esetleg csak a életképekkel kapcsolatos bejegyzések érdeklik, akkor lehetőség van csak az egyiket, vagy másikat követni a facebookon.

Itt van tehát a három oldalam, ami mind én vagyok ♥︎



26 február 2016

Elragadó




Töredelmesen bevallom, a februári kit grafikája és a téma kissé jobban igénybe vette a kreativitásomat, mint gondoltam. Mindig valami kedves, rózsás dologra gondoltam amikor a papírokra néztem. Végül úgy döntöttem, hogy fotókat keresek a színeknek megfelelően és a fotókban keresem meg az adott témát. Így lett a februári első oldalam tüze, a barátság.
Mila és a legjobb barátnője, Zoya. Születésük óta ismerik egymást, mert a barátaink kislánya. De nem azért szeretik egymást, mert mi barátok vagyunk. Hanem azért, mert mindketten a másikban találtak rá az őszinte barátra. Öt percnél tovább egy vitájuk se tart. Az se akadályozza őket, hogy messze lakunk egymástól, és nem találkoznak naponta. Mindig ott folytatják ahol abbahagyták. Szeretik egymást. ♥︎

Az oldalon használtam a Scrapbook Kit Klub™ | TŰZ készletét, a Silhouette Cameot, kézi varrást és festést is... Ha kíváncsi vagy a további részletekre, akkor keresd fel a Scrapfellow galériájában



22 február 2016

Két keréken

Minden gyerek egyik nagy napja, amikor megtanul két keréken biciklizni. Amit, általában anya, vagy apa segítségével tanul meg a gyerek. De nálunk ez elég rendhagyóra sikerült...
Pár hónapja azzal jött haza a gyerek az oviból, hogy ő megtanult biciklizni. Bevallom eleinte kétkedéssel fogadtam. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy az óvónőknek volt arra ideje, hogy megtanítsák bringázni, mikor 20 másik gyerekre kell vigyázniuk. Mila felhúzta magát, hogy nem hiszek neki, és ezzel sarokba is szorított. Teljes bizonyossággal és rendíthetetlenül állította, hogy ő tud már biciklizni, úgyhogy nem volt választásom "hinnem kellett" a gyereknek.

A tél alatt ez a téma, szó szerint is jegelve lett. Viszont, most hétvégén volt arra lehetőség, hogy a tavalyi bicikliről lekapjuk a pótkerekeket és megnézzük a "tudományt".
Mint ha biciklire született volna, úgy suhant a pályán... Tehát szomorúan nyugtázhattuk, hogy lemaradtunk a tanításról. Tényleg. Viszont megmaradt az az élmény, hogy mint egy csodagyereket nézhettük, na meg hogy végtelenül büszkék legyünk rá. ♥︎



18 február 2016

Westernpark Nemesvita




A nyáron Indián témájú "privát tábort" tartottunk a gyerekeinknek, a nyaralás alatt. És a Westernpark Nemesvitát, ha indián témájú hetet tartotok, bűn kihagyni. De ha csak úgy kedvünk támad hozzá, akkor is szuper! Elképesztően szórakoztató, és megéri az árát. Egy egész napos szórakozást ígér, ha esik az eső, akkor is. Sajnos amikor mi voltunk, akkor is esett az eső... De ez nem gátolt meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat. A hely és az ott dolgozó maroknyi ember akik üzemeltetik, mindent meg is tettek ezért.

Először is egész nap, meghatározott órákban, megrendezett előadások vannak. Nem száraz színészi játékra kell ilyenkor gondolni, hanem vicces jelenetekre. A tulaj, a seriff és a mulatságos helyzetek egyik főszereplője. A műsorba bevonják a nézőket is ami még interaktívabbá teszi az előadást. Családias hangulatban működtetik a parkot. A színészek mindenhol kiveszik a részüket. Az egyik lovagoltat, a másik íjászkodik a vendégekkel. Szóval tényleg közvetlen a hangulat. 
A belépő tartalmaz mindent, amit bent találni. Íjászkodás, lovaglás, ugrálóvár, célba lövés puskával, aranymosás, késdobálás...stb. Mindent annyiszor használhatsz amennyiszer akarsz. Az ölyvvel való fotózásért se kértek már egy árva fillért sem. Szóval tényleg ki lehet a belépőt bőven használni. A gyerekeknek a lovaglás volt a kedvencük, meg az ugrálóvár természetesen. De mindent nagyon-nagyon élveztek. Az egyik legjobb napunk volt talán a nyaralás alatt. :)




top social