01 február 2016

Papír tárolás


 
A papírtárolás szerintem az egyik legfontosabb tárolási kérdés egy scrapbookosnak.  Hol és hogyan tároljuk. Fektetve, vagy állítva? De az is problémát okoz, hogy rengeteg papírt hogyan rendszerezzük? Sőt! Különböző méretek vannak. Ráadásul ott vannak a maradékok is... Hogy lehet mindezt átlátóvá tenni?
Azt nem állítom, hogy megtaláltam a legjobb megoldást, de azt megmutatom, hogy én hogyan tárolom őket.

Először is az "állva vagy fekve tároljuk őket" kérdésre, az én voksom, hogy fekve. Volt egy IKEA fali tárolóm, ami egy ideig jónak tűnt, de aztán azt tapasztaltam, hogy a gravitáció dolgozott... Elkezdtek lekonyulni a papírjaim. Úgyhogy szerintem mindenképp csak fekve érdemes tárolni.
Amikor tervezni kezdem az asztalt, akkor számomra nagyon fontos volt, hogy a papírok egy helyen helyezkedjenek el. Az összes. Kicsi, nagy, vágott, teljes...stb.

A rendszer a következő lett...


A 12"es fakknak lenyíló ajtaja van, mert a papíroknak kihúzható polcai lettek. A kihúzható polcokat felcímkéztem aszerint, hogy milyen stílusú, vagy témájú papírokat találok benne. Azon belül pedig, post-itekkel választottam el a további készleteket, vagy kategóriákat.
  • Scrapfellow Kit klub polc
  • Kedvencek polc (értelem szerűen a kedvenc készleteim)
  • Egyéb (fóliák, alapkartonok...stb.)
  • van egy Maradék papírok MAPPA is, ennek is külön polca  van (ebben a mappában tartom, szín szerint kategorizálva a kisebb papírpaneleket. Aszerint kerülnek ide a papírok, hogy szabályos vonalakkal kell rendelkeznie. Nem lehet se tépett, se lyukasztott...stb. )  
  • Vegyes maradékok (egyéb papírok. Tépett papírok, lyukasztott papírok...stb. Olyan papírok, amikből már csak részletei használhatóak.)


A 6"-es papírok fiókban, a tömbök egymás mögött sorakoznak. Mellettük két kis dobozban tárolom a kisebb maradék papírokat. Ebben nincs rendszer. A szabály annyi, hogy csak a 4x6-os méretnél kisebb, de szabályos szélű paneleket illetve csíkokat tárolom. Ugyanebből a méretből, a lyukasztott, vagy tépett darabokat könyörtelenül kidobom. Sajnos valahol meg kell húzni a határt. Nálam ez itt van. Különben papírfulladás esete forogna fent. 

A dobozon belüli kisebb papír maradékok...

A Project Life kártyáknak fenntartott fiókban, a kártyákat csak színek szerint rendeztem, mivel nincs még olyan tetemes mennyiségem, hogy ennél nagyobb rendszert igényelne. Egy alkalommal, az egyik Studio Calico PL kitjében voltak ezek a színkártyák. Ezek szolgálnak most a rendszer fenntartására. Ezek magasabbak és szín szerint azonnal látom, hogy milyen kártyára van szükségem. De kezdem kinőni ezt a kisebb dobozt, úgyhogy nem kizárt, hogy így a rendszer is változik idővel.




Ha érdekelnek további ötletek, akkor ajánlom figyelmedbe a témában eddig megjelent cikkeimet:


25 január 2016

Ufó jelmez (2015)

Mivel a farsang szezon itt van a nyakunkon, és nem biztos, hogy cica, csingiling, vagy szörny akar lenni a gyerek, ezért megosztom a tavalyi jelmezünket is. Hátha valakinek épp jól jön egy UFÓ megoldás.

Ebben az évben Medinek készítettem egy jelmezt, illetve csak egy részletet. Egyszeri jelmeznek készült. Ezért nem is igazán használtam hozzá tartós megoldásokat. Például papírból vannak a szemei. Viszont Medi, azóta is aktívan használja és a tapasztalat azt mutatja, hogy az idő próbáját kiállja.







24 január 2016

Hóember



A hétvégén esett egy kis hó, és végre sikerült egy hóembert építenünk. Szavamra mondom, ez volt a legjobb hóember amit valaha építettünk ♥︎ Vagy nem... Steph szerint inkább "horrorember". Miért?
Évekkel ezelőtt botlottam a Pinteresten egy ötletbe (nem pont ebbe), ahol pirospozsgás pofi is dukált a hóembernek. Annyira tetszett, hogy elhatároztam egyszer nekünk is lesz egy ilyen hóemberünk. Így a hóember építés előtt, magamhoz vettem egy üveg ételfestéket. Szépen megépítették a gyerekek apával, a hóember testét és fejét. Kerítettünk neki kosárkalapot. Két diót a szemeinek. Négy fekete gombot a szájának és egy műanyag répát - egyenesen a gyerekkonyhából - orrnak. Nagyon helyes volt már így is... De aztán jött az ételfesték. Fogtam egy nagy marék havat, amit kissé meglocsoltam a festékkel és igyekeztem szétoszlatni, hogy rózsaszín legyen... Sikerült? Hááát... Mondhatnám azt is, hogy ez a bejegyzés akár a félresikerült Pin-ek rovatba is kerülhetne... Mindenhol piros ételfesték pöttyök virítottak és tényleg olyan lett, mintha egyúttal ki is végeztük volna...  Habár én elfogult vagyok, mert így is tetszik. :D




Még szerencse, hogy nem csak ebbe fektettük az energiánkat, amíg kint voltunk, és egy jó hógolyózás is belefért.




22 január 2016

Szörnyeteg jelmez (2014)



Rendhagyó bejegyzés következik, jelmez témában. Ugyanis, ebben az évben Mila már ragaszkodott ahhoz, hogy a "gyári hercegnős" jelmezében menjen a farsangra. Nem örültem, bevallom. Mert szeretek jelmezt készíteni. Van valami báj szerintem, az otthon készített jelmezekben. ♥︎
Vigasztalódhattam viszont egy saját jelmezben. Ugyanis szerveztünk egy farsangi gyerekprogramot a Kinxtown rendezvényházban. Elsősorban a gyerekeknek. De nem volt kérdés, hogy mi is beöltözünk.
Mikor kislány voltam, akkor anyukámék is szerveztek egyszer egy ilyen fakultatív farsangi bulit, amire ők is beöltöztek. Illetve minden felnőtt és gyerek beöltözött. Emlékszem, hogy mennyire élveztem. A felnőttek is vicces jelmezben, ráadásul legalább annyira élezték, mint mi gyerekek. Gyerekként rettentő jó volt látni, hogy a szüleinkben is ott él még a gyerek. Csak mosolygós, vidám arcok jutnak eszembe arról a napról. 
Tehát, Mila hercegnő azt kérte tőlem - szerintem nagyon ötletesen -, hogy legyek az ő jelmezének a "kiegészítője" és Szörnyetegnek öltözzek. Nagyon tetszett az ötlet. Meg amúgy is, ha a gyerekem ezt kéri, akkor ez lesz. :)

Mindig KIHÍVÁSNAK tekintem a jelmezeket és arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb dolgot kelljen hozzá venni. Az a legjobb, ha itthon található holmikból sikerül megvalósítani az egészet. A szörnyeteg jelmeznél szerencsém volt, mert semmit sem kellett hozzá venni. Emlékszem, az egyik barátnőm teljesen elképedt, hogy reggel még nem tudtam hogy oldjam meg a jelmezt, estére meg már kész voltam. :) Hogy? Pofonegyszerűen.


A képeket készítette: Kis László


21 január 2016

Sztori



Sztori. Ez a legfrissebb Scrapbook KitKlub™ témája. Mikor megláttam a készletet, azonnal régi sztorik jutottak eszembe. RENGETEG! Amire még valahogy nem jutott idő, hogy oldalba foglalódjon. Tényleg, annyi, de annyi apró történet érdemelné meg, hogy ne vesszen a feledésbe. De mégis olyan hamar szertefoszlik... Túl hamar. Egy nap alatt legalább 15 ilyen történet suhant át a fejemben. Végül, ne kérdezzétek miért?! Egy, alig pár napos fotósorozat lett a befutó. Talán, mert most ez is egy olyan "apróság" amit elfelejtettem volna idővel... Pedig olyan jó érzések vannak bennem miatta.

Az alkotás menete roppant egyszerű volt. Semmi furfang nincs benne. Tényleg a sztorira, meg a fotókra koncentráltam. Tisztán a lényegre.
Ha többet szeretnétek látni az oldalamból, vagy az oldal elkészítésének a menetéről, akkor nézzétek meg a Scrapfellow galériámban. Ha pedig a készletről szeretnél többet tudni, amihez digitális elemek, valamint extra tananyagok is tartoznak az exkluzív tanteremben. Akkor látogasd meg Scrapbook KitKlub™webcímet.


20 január 2016

Alkotó sarok - helyhiány



Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy bizony nagyon sokan küzdünk a helyhiánnyal. Talán én még szerencsés is voltam, hogy két íróasztalnyi helyem jutott. De az igazság, hogy gyakran még így se fértem el... A laptopom, a 12"-es papírok, az alátét, a festékek, a ragasztók és egy rakás kiegészítő szétszórva, egymás hegyén-hátán. Aztán két éve még a Silhouette is bejött a képbe, ami azért szintén helyigényes masina. A laptop is, asztali gépre cserélődött... Kilátástalan volt a helyzet és a lehetőségek korlátozottak.

Amikor nekiültem a tervezésnek, akkor az első gondolat az asztallal kapcsolatban természetesen, hogy kettő helyett inkább egy L alakú legyen. Valamint, hogy az aljában legyenek a tárolók. Minél több, hogy az asztallap felületét feleslegesen ne foglalja el semmi. Tehát alulra sok-sok polcot és fiókot terveztem, hogy minden cuccomat elnyelje. Megterveztem a papírok tárolását, a kiegészítők, az eszközök, a festékek tárolását...stb. De egyet nem tudtam... Hogy növeljek plusz munkateret? A sok gép, és a sok apróság ami kell a mindennapokban nem fér el ennyi helyen...
Aztán HEURÉKA, valahogy bevillant. Már nem emlékszem hogyan jött az ötlet, de végül egy görgős megoldást gondoltam ki. Az asztal alá gurítva. Ami plusz helyet nem foglal, viszont ha kell könnyedén kihúzhatom. Ezzel hatványozottan növelve az alkotásra használható teret. Pont annyival lett alacsonyabb ez a kis komód, hogy a vágóalátétekkel együtt még be tudjam gurítani az asztal alá. Így ha épp egy projekten dolgozom, akkor is csak elég betolnom. Hagyhatok mindent úgy ahogy az utolsó fázisában áll.


Az asztallap mélysége 56 cm, a komód hosszúsága pedig 74 cm. A 18 cm különbség, betolt állapotban egyáltalán nem zavaró. Ugyanakkor kihúzott állapotában a +18 cm egy valódi áldás! :)
Ezzel a módszerrel sikerült majdnem három asztalnyi helyet kreálnom magamnak, úgy, hogy a tárolás is meg lett oldva alatta. Nem egy asztalos remek, de a célnak tökéletesen megfelel. ♥︎


Az asztal másik felének az aljában, 6 +1  polcos rekesz és 2 nagy fiók kapott helyet. Ebből 4 rekesz, az IKEA kallax/expedit fakkjainak méreteihez igazodott, hogy a hozzá kapható tárolókkal kompatibilis legyen. Jelenleg mondjuk ezt a kompatibilitást még nem használom. Egyéb műanyag dobozokkal van feltöltve. Ráadásul ezekben a rekeszekben nem is scrapbookos dolgokat tárolok, úgyhogy ezt most nem is mutatom. Ennél sokkal fontosabb a nyomtató helye, ami alapjaiban határozta meg az egész szekrény méreteit. Igazából ez egy polc is, meg nem is... A nyomtató - ami még nincs is meg, de a megjelenésétől kezdve "kivannézve" és arra vár, hogy megvegyem - helyét úgy terveztem meg, hogy egy kihúzható lapon legyen. Amolyan nyílt fiók... Amikor használni akarom, elég csak kihúzni és rögtön hozzáférek. Ez is egy nagyon praktikus megoldás lett az asztalban, hiszen nem a munkafelületből veszi el az értékes helyet. Viszont rögtön kézre áll és nem körülményes a hozzáférése. A maradék hely pedig kiválóan alkalmas lett két 12"-es albumnak, illetve alatta éppen befért a Singer varrógépem. Ez a két kis görgős megoldás, tengernyi helyet váltott ki számomra. Szívből ajánlom mindenkinek, hiszen csak két apró turpisságról beszélünk. :)


A fiókok belső felépítését és belső tárolóit a következő bejegyzésekben fogom bemutatni.

Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, akkor köszönöm a hozzászólásodat, az ajánlásodat, vagy a megosztásodat!


19 január 2016

Alkotó sarok - kezdet



"Munkaállomás". Így hívom, a mára kialakult sarkomat, ahol dolgozom. Azért hívom így, mert mostanra egy komplex asztal lett. Teljesen a saját ízemre és tevékenységeimre szabva. Viszont nem volt ez mindig ilyen "profi", se hangzásában, se megjelenésében (habár most sem az, ezt előre leszögezném. Folyamatosan fejlődik tovább, ahogy én is...).

Én kezdetben a digitális scrapbook vonalon indultam. Így kizárólag a számítógép adott otthont a hozzávalóimnak. Amikor viszont nekikezdtem a hagyományos scrapbooknak, akkor ugye a helyigény is 3 dimenziót öltött. Először csak egy doboz, aztán kettő, aztán három... Mivel minden vackot, "majd jó lesz még valamire" szemmel néztem, rohamosan nőttek a dobozok. Szerencsére épp akkoriban költöztünk és jutott nekem egy kis sarok, ahova berendezkedtem. Hol? A hűtő mellett. Tudom, hogy rendhagyó gondolat. De hát, ha itt jutott hely? És persze fontos volt, hogy a Milára is rálássak.

Sokan küzdünk ezzel a problémával. Általában egy-két asztalnyi hely jut az alkotásra. Nálam se volt ez másképp, de én már ennek is örültem. Ez volt tehát az első hivatalos kis sarok, melyet a saját ízlésemre szabhattam. Kezdetben azt szerettem, ha minden elől van. Ha kicsit "imitálhattam" az amerikai "házi bolt" hangulatot, mert tobzódni akartam a látványában. Dinamikus és vibráló volt. Akár egy kamaszlány szobája. ♥︎ Az évek alatt viszont, tisztult a kinézet is, és a tárolási módszerek is. Utóbbiból sokat kipróbáltam. Főleg a látványosakat, mint a szalagok egy rúdon szemmagasságban, vagy az üvegtárolók, amik mint a cukorkás üvegek díszítik az asztalt. De nekem ezek nem váltak be. Hangsúlyozom: NEKEM.
A káosz valahogy folyamatosan jelen volt. Mondjuk, ez főként belőlem fakadt. Ugyanis alapvetően egy szeleburdi, lendületes, feledékeny, kapkodó, TREHÁNY csaj vagyok.
Illetve, voltam!

Mert, hogy másfél éve elhatároztam, hogy átveszem az irányítást. Legfőbb oka az volt, hogy nem akartam többé drága időt fecsérelni arra, hogy napi szinten úrrá legyek ezen a KÁOSZON. Ezért nekiültem és időt nem sajnálva, heteken keresztül terveztem "álmaim munkaállomását". Ahol mindennek megvan a maga praktikus helye. Mert dolgozni és alkotni is, hatékonyan úgy lehet, ha minden a kezünkre áll. Azt kell mondjam sikeres lett ez a küldetés, mert lassan egy éve képes vagyok teljesen uralni a munkaállomás rendjét. Ennek pedig egyetlen oka van: MINDENNEK PRECÍZ  helye lett. Azt tapasztaltam magamon, hogy ha a dolgoknak precíz/konkrét helyet találok ki akkor vissza is tudom őket pontosan oda tenni ahová valóak. Ha viszont csak "körvonalazódik" akkor ez a körvonal egyre tágabbá válik, majd káoszba fullad.
A fantáziámban egy pillanat alatt megszületett egy gyönyörű szoba(részlet), ahol minden peckesen áll, praktikus, és magazinba illő. Aha. Aztán bilibe lógott a kezem. :) 
Úgyhogy higgadtan végig gondoltam, hogy mi a célom?
A tiszta, átlátható, nagy munkafelülettel rendelkező, mindent elnyelő asztalkomplexum. Ahol ha kell tervezhetek, ha kell rajzolhatok, ha kell alkothatok és minden a kezemre áll. Logikus, praktikus és legyen azért szép. Rendben, akkor tervezzük meg...


Apró, megfontolt lépésenként haladtam előre. Ezt javaslom mindenkinek. Nálam ez így zajlott:

----------------------------------------------------------------------

  1. Megállapítás : TÚL SOK VACKOM VAN, amit nem használok. Vagyis feleslegesen FOGLALJA AZ ÉRTÉKES HELYET!
  2. Szanálás : Időről-időre nagyító alá vettem a dobozokat, és folyamatosan szórtam ki, amit úgy gondoltam, hogy a kialakult stílusomba már nem fér bele, vagy nagy valószínűséggel nem fogok felhasználni. 
    Fontos megjegyeztem, hogy az IDŐ, nagyon lényeges tényező. Hiszen az évek alatt megismertem a stílusomat és a szokásaim is kialakultak a scrapbookban. Épp ezért már határozottabban tudtam dönteni az egyes kiegészítőkről.
    Nem dobtam azért ki mindent, hanem négy csoportra osztottam őket:
    • eladható
    • gyerekeknek még jó lesz
    • bölcsinek/ovinak/sulinak adható
    • kuka
     
  3. Ötletelés : Elkezdtem alaposan (heteket nem kímélve) átgondolni, hogy milyen is lenne a legszuperebb munkaállomás?! PINTERESTET bújtam ötletek után. Amiből van dögivel. Épp ezért fontos volt, hogy a szokásaimat is figyelembe vegyem, hogy mi lenne a legpraktikusabb megoldás a számomra. Mi az amit tényleg tudnék hasznosítani?! Példának okáért nekem fontos, hogy a témakörök egymás mellett legyenek. Pl. a papírok. Legyenek a 12"-es papírok is egy helyen, meg a 6x6-os tömbök is a közelükbe, meg a maradványpapírok is, meg a... stb. Sőt! Zárható is legyen minden. Miért?
    Az egyik télen, betévedt hozzánk egy mezei egér, akit... háááát, nem láttam túl szívesen. Majd miután észrevettem, hogy megrágta néhány papíromat, kifejezetten főellenségnek tekintettem (dacára, hogy természetvédő vagyok... :)) Szóval mindenképp zárható, - teljesen elzárható (!!!!!) - területeket és tárolókat akartam. Nehogy még egyszer ilyen gyalázat véletlenül is megtörténhessen! Jobb a békesség...
  4. Tervezés : Felskicceltem az álom munkaasztalt, amiben mindenképpen szerepet játszott az IKEA rajongásom. Igyekeztem az asztalt úgy kitalálni, hogy az IKEA tárolói pont elférjenek benne. Ezzel lehetőséget biztosítva magamnak, hogy a jövőben bővíthessem, vagy átrendezhessem a belső kiegészítőkkel. Valamint az is fontos volt, hogy letisztult legyen az összhatás.
    Adódhat a kérdés, hogy miért letisztult, amikor engem mindig is a dinamikus, lendületes dolgok jellemeztek?! Azért mert egyrészt változunk, én se vagyok már olyan, mint voltam. De ennél is fontosabb, hogy azért mert átlátható helyet szerettem volna, ahol könnyen tudok koncentrálni az adott  feladataimra. Ehhez praktikus, de letisztult környezet kell, hogy ne vonja el a figyelmemet.
    Szempontok a tervezés során:
    • hely hiány (munkafelület!) - egy csomó értékes munkafelületet vett el az a sok kis tároló az asztalomon.
    • papír tárolás
    • zárhatóság!
    • letisztultság
    • IKEA kompatibilitás
    • praktikusság
    • átláthatóság
  5. Türelem : Az, hogy fejben szépen kikristályosodik az elképzelés, ami bizony önmagában is heteket igényelhet. Nem mindig jelent egyet azzal, hogy rögtön meg is valósul. Én speciel fél évet vártam rá, mire sikerült kivitelezni. :) De megérte. Ez idő alatt pedig gyűjtöttem a kis tárolókat, amikkel aztán azonnal sikerült is feltölteni.
----------------------------------------------------------------------

    Pontosan egy évvel ezelőtt januárban, megkaptam,  máig imádott asztalomat. Ami beteljesítette az elképzeléseimet.
    ♥︎
    Tudom, hogy most még nem mutattam meg teljes egészében az Alkotó sarkomat. Direkt! Mert szerettem volna leírni, hogy miként zajlott a folyamat. Abban reménykedem, hogy reményt adhat az elkeseredett alkotóknak. Akik azt hiszik, hogy kis hely áll a rendelkezésükre, vagy anyagilag gátoltak abban, hogy álmaik alkotó sarkát alakítsák ki. Évekkel ezelőtt én is ezt hittem. Nekik üzenem, hogy TÜRELEM, KITARTÁS és CÉLTUDATOSSÁG! Sikerülhet. :)

    A következő bejegyzésekben, specifikusan fogom bemutatni, hogy a különböző kiegészítőimet, vagy papírjaimat, hogyan tárolom. Hogy és miért alakult úgy az asztal, ahogy... És azt is leírom, hogy milyen tárolókat próbáltam ki előtte, és az miért nem vált be.



    15 január 2016

    Kihívás: Aranyló hó

    Az idei évben is minden hónapban kihívás várja a Scrapfellow közönségét. De újdonságként, nem csak egyféle kihívás lesz, hanem MINDEN hónapban, más és más. Senki nem fog unatkozni, ebben biztos vagyok. Tele lesz fantáziával, változatossággal ééés KIHÍVÁSOKKAL! ;)

    Rögtön itt van az első, aminek én vagyok a házigazdája. A témája pedig, az "Aranyló hó".
    Ennek apropóján, 2  inspirációt is készítettem. Amit a galériában találtok teljes valójában ITT és ITT. A kihívás feltételeit pedig a fórumban találjátok. Gyertek és játszatok velem ♥️ A nyeremény is csábító...  Érdekel? Kattints!



     



    12 január 2016

    Jobb fotókat akarok! - Eszközök és tapasztalat





      
     
    A képalkotás alapjait már nagyjából átvettük az előző cikkekben. Tudjuk, hogy a perspektíva, a kompozíció miként segíti a jobb képalkotást, és azt is boncolgattuk, hogy miként alakíthatjuk az egyéni stílusunkat a fotózás során. Ugyanakkor a fényképezőgép (eszköz!) is nagyon fontos, hiszen meg kell tanulni, ki kell tapasztalni, hogy mire képes.

    Tudomásom szerint, alapvetően négyféle fényképezőgépet (eszközt) különböztetünk meg:
    1. Tükörreflexes fényképezőgép (DSLR)
    2. Bridge (félúton, a profi és a kompakt fényképezőgép között)
    3. Kompakt fényképezőgép
    4. Telefon (abból is az okos :))
    Mindegyik gépnek megvan a maga előnye és hátránya. De mielőtt még taglalnám, hogy szerintem melyik miért előnyös, avagy hátrányos... Egy kis kitérő...
    Kezdetben mikor elkezdett érdekelni a fotózás (2009), akkor egy kompakt kis fényképezőgépem volt, és mint már többször említettem "vakon lövöldöztem" vele. Esetenként több száz képet is, hogy a nagy számok törvénye alapján legyen egy (jó esetben kettő) ami tetszik. Igen ám, de soha nem fog egy kompakt fotó úgy kinézni, mintha profi lenne. Erre többek között az a válasz, hogy a profi gépeknek például sokkal látványosabb a mélységélessége (vagyis homályosítja a hátteret). Csakhogy ha valaki annyira "akaratos", mint én, az kifundálja, hogy miként lehet hátteret homályosítani képszerkesztő programokkal. Mert ha én valamit a fejembe veszek...
    A képeket Sony Cyber shot, kompakt fényképezővel fotóztam.
    Ebben az időben (bár nem csak emiatt, hanem a digitális scrapbook miatt is) alaposan sikerült elmélyednem a képszerkesztő programban. Mivel ez volt az egyetlen módja, hogy valamiképpen hasonlítsanak a képeim azokra a képekre, amiket én szerettem volna.  Szóval sokat bütyköltem az utómunkákon (mindenféle szakmai hozzáértés nélkül), és kezdetben elégedett voltam a végeredménnyel. Ma már kiábrándítónak találom, hiszen egy jó fotó nem ilyen. :/ De így se bánkódok. Mert, bár sajátságos módon, görbe utakon és a hátsóajtón jutottam ideáig, ahol most vagyok. De sok-sok tapasztalatot szereztem ez idő alatt, ami egyáltalán nem baj. Sőt!
    Na de vissza...
    Később lett egy Bridge gépünk, amivel szintén sokat fotóztam. MÉG MINDIG AUTOMATÁN! Szóval semmivel se voltam előrébb. Maximum egy picit... de semmiképp se látványosan. Egyáltalán nem volt, még ekkor sem TUDATOS, technikai képalkotás. Csak vaktában lövöldözés.
    Végül, 2011 közepén végre sikerült vennem egy tükörreflexes fényképezőgépet. És, bár azt hihetné mindenki, hogy ettől kezdve beleástam magam a masina tesztelésébe. De nem. Ennél jóval lustábban álltam neki és ismét AUTOMATA módban használtam. :( Egészen egy évvel ezelőttig. Amikoris bizony, ugrásszerűen megnőtt a sikerélmény. Ahogy a saját kezembe vettem a beállításokat, azonnal jobb képeket sikerült készíteni. Mindez 3-4 év után, ha nem számolom a DSLR előtti időszakot.
    Kiábrándító a mesém, igaz? Na, hát azért meséltem el, hogy ha van egy jó géped, amin VAN manuális lehetőség, akkor Te ne így csináld! Vedd a fáradságot és tanuld meg, mit tud az a gép a kezedben! Mit lehet belőle kihozni. Nincs jobb és egyszerűbb módszer! Tapasztalatot kell szerezni. Ne kövesd el te is azt a hibát amit én! Feltéve, ha tényleg jobb fotókra vágysz.
    Autót se úgy vásárol az ember, hogy nincs jogsija. Először legyen jogsid a fotózáshoz is.  
    Ha kiismerted MAGAD és tudod, hogy miként szeretnéd láttatni a dolgokat. Akkor már tudni fogod, hogy milyen tulajdonságú felszerelés, objektív, vaku...stb. illik a te egyéniségedhez. Ugyanis, szerintem a DSLR fényképezőgépek beállításait az egyéniségünk szabja meg (jó, meg a pénztárcánk! De ezt most tegyük félre :)). Pont mint az autóknál, vagy akár egy lakásnál. Törekszünk a legjobbra. De összefésüljük a szempontokat, a lehetőségeinkkel és az egyéniségünkre szabjuk a végén a választást. Az értékrendünk és fontossági sorrendünk szerint választjuk ki a legmegfelelőbbet. A fényképezőgépeknél is így van ez. Például lehet, hogy engem nem zavar, ha kicsit zajos a kép, de a barátnőm meg a falnak megy tőle, ha meglát pár apró pöttyöt. Vagy a lencse deformitás. Van akit kifejezetten zavar, van akit nem. Ez mindig egyéni mérlegelést igényel! Legyen a stílusodnak megfelelő.

    Mutatom is a két említett példát. A csillagos képet a nyáron készítettem egy kit objektívvel (a kit objektív egy olcsónak mondható szériatartozék). Hosszúra állítottam a zársebességet, magasra toltam az ISO-t és bár bemozdultunk és zajos is a kép. Én ettől még szeretem. Lehetne jobb? Ó, de még mennyire. És? Nekem így is megfelel itthonra. Sőt! Örültem, hogy képes voltam létrehozni. Pont. 
    A képet DSLR fényképezőgéppel készítettem, állványról, 18-55mm kit objektívvel (a kép utómunkát is tartalmaz)

    Az alábbi képet a nyaralásunk alatt készítettem egy extrém nagylátószögű kamerával. Lehet látni, ahogy a horizontot begörbíti kétoldalt a kamera. Zavar-e? Nem. De lehet hogy van, akit igen.
    A képet GoPro kamerával készítettem (a kép utómunkát is tartalmaz)

    Nincs olyan, hogy jó döntés, vagy rossz döntés. Csak adott szemszögből, adott személy értékrendje és egyénisége szerint lehet jó, vagy rossz döntés. Pont ezért én nem fogok ajánlani semmilyen eszközt. Arra bátorítalak, hogy Te tapasztald ki, neked mire van szükséged ahhoz, hogy azt láttasd, amit szeretnél. Mi az ami belefér számodra, és mi az amiben nem ismersz kompromisszumot! Ez is ahhoz az úthoz tartozik, amit úgy hívunk: FOTÓSSÁ válni a gép mögött.
    Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy ez nem vonatkozik a hivatásos, profi fotósokra. Az én cikksorozatom az olyan hétköznapi személyekre fókuszál, akik szeretnék, ha az életük fotói élvezhetőbb formát öltenének. Ők hozhatnak kompromisszumot! A hivatásos nem igazán..!

    Ha szeretnéd a DSLR géped lehetőségeit alaposabban megismerni. Akkor szeretném figyelmedbe ajánlani az egyik legjobb, és legszemléletesebb hazai weboldalt, ahol alaposan átjárják felhasználói szinten (és még azon felül is!) a témaköröket. Itt kipróbálhatod a beállításokat és az összefüggéseket. Szívből ajánlom:
             ›››  Fotóbetyár - INTERAKTÍV ANYAGOK

    DSLR gépek

    A DSLR gépeket nem kell túlragozzam, hogy miért olyan jók. Ők állnak a lista élén. Csak a pénztárcánk szabhat határt az elképzeléseinknek. A DSLR gépekkel bármit képesek lehetünk lefotózni. De röviden...
    Előnyei: Tiszta, szép, éles képek. Nagy felbontás. Gyönyörű színek És ami szerintem a legjobb, hogy gyors zársebességet lehet beállítani (gyerekesek biztosan értik, hogy miért mondom ezt! :)) Valamint van még ezer érv ami mellette szól.
    Hátrányai: Drága. Drága. Drága. És ha az időjárástól függetlenül is szeretnénk szép képeket készíteni, akkor még drágább. Körülményesen használható, mert nagy. Spontán fotózáshoz egyáltalán nem alkalmas. ... ééés tényleges TUDÁST igényel, ha jót akarunk. Nagy hátrány! :)
    Viszont megéri. Fantasztikus képeket tudunk vele fotózni, amit mással esélyünk se lenne!


    De mire volt még jó a fenti mesém? Arra, hogy lásd, ha nincs még profi géped, akkor sincs veszve az ügy. Akármilyen eszköz áll rendelkezésedre, addig is tudod gyakorolni a kompozíciót, a perspektívát, és ezzel folyamatosan dolgozol a saját stílusodon. Ha képszerkesztő programokkal próbálsz javítani a fotóidon, akkor sokat tanulhatsz az utómunkákról. Ne hidd, hogy ha DSLR géped lesz akkor nem fogsz használni "utómunkát". Minden jó fotós használ. Ez nem szégyen, ez tény. Azt gondolod, hogy lennének közel ilyen képeim, ha nem előzte volna meg a gyakorlás más gépeken? Aligha. Tehát akármilyen helyzetben vagy is most, van lehetőséged igényes célokat kitűzni a témában. Az mindegy, hogy most mit gondolsz az én képeimről, vagy az én utómunkáimról. Te nem "én" vagy. Neked még ennél is jobb lehet. Csak kezdj neki. :) 
    Rögtön itt a telefonos lehetőség. Ez már szinte mindennapos a jelen társadalomban. Tehát nagy valószínűséggel neked is van.


    Telefonok

    Nem titkolom, én nagy rajongója vagyok a telefonos fotóknak. Sokkal hamarabb volt fotós sikerélményem a segítségével, mint a nagy géppel. Oké, nem lehet vele tökéletes és nagy képeket készíteni. Meg egy tucat hátránya van még. De vannak előnyei is. Mint pl. hogy könnyű előkapni, mert kicsi és mindig kéznél van. A mai telefonok nagyon jó kis kompakt fotózási lehetőségekkel bírnak. Például én imádom, hogy félhomályban is jól kompenzálnak. Persze zajosak lesznek a képek, de legalább lesznek. Ez sokszor örömhír. Hiszen a színházban, nem kaphatod elő csak úgy a nagy gépedet, hogy készíts pár emléket. De a telefonodat minden további nélkül. 

    A képet az Iphone telefonommal készítettem, színházi előadás közben.
    Ugyanakkor nagyon vidám, izgalmas, éles és szép színvilágú képeket is lehet vele készíteni, ha megfelelőek a fényviszonyok. Nem tökéletesek persze, de élvezhetőek. Egyáltalán nem kell a telefonos fotókat leírni. Én bízom benne, hogy a cikksorozat eddigi részeiben is hoztam bőven olyan képeket amikkel ezt igazoltam, de alább is mutatok párat. Sőt, én ezeket a fotókat elő is hívattam és állítom, megfelelnek az elvárásoknak.

    Mindhárom fotót az Iphone telefonommal fotóztam.

    Összehasonlítás

    De vessük őket össze egy "ünnepi" tesztben... Az egyik képet a telefonommal készítettem a karácsonyi vásárban. A másikat a nagy gépemmel készítettem, itthon a karácsonyfánknál. Mindkettő nehéz fényviszonyok mellett készült, tehát remek példa, szerintem. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy közel sincs mindent kielégítő objektív parkom itthon, amivel a legszebb képeket lehetne készíteni. És a tudásom se kifogástalan a DSLR gépek terén. De abból főzünk ami van...

    Iphone telefonommal készített fotó

    Canon EF-S 24mm f/2.8 objektív

    Nem fogom fennhangon elemezni és véleményezni a két fotót (mindkettő sok szempontból kifogásolható). Alapigazság, hogy míg az egyik korlátolt lehetőségekkel bír, a másik tágítható. De én mindkét lehetőségben látom a fantáziát. Nekem, nem a tökéletes a cél (bár törekszem rá és igyekszem fejlődni!), hanem, hogy élvezhetőbb családi képeink legyenek. Hogy képes legyek megragadni a családi pillanatokat. Ezért mindkettőt használni fogom továbbra is. Neked mi a cél?


    Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!



    top social