30 november 2016

Kívánság listák


Holnap már december, és ezzel hivatalosan is beindul a kívánságok szezonja. Az én gyerekeim már most olyan hosszú listát írtak, amit még maga Teréz anya se kapna meg. De a remény hal meg utoljára, ugyebár... :)
Évekkel ezelőtt még hagytam, hogy rengeteg csomagnak jusson hely a fa alatt. Annyira elragadott engem is a régmúlt karácsonyok emléke, hogy nem szabtam semmiféle gátat a kívánságoknak és csomagoknak. Sőt! Ami azt illeti még hajszoltam is... Csakhogy hamar bebizonyosodott, hogy nem teszek jót vele. Legfőképp a gyerekeknek nem. Egy alkalommal annyira tele lett a karácsonyfa alja, hogy volt olyan csomag amit csak napokkal később bontottak ki. Katasztrófa. Így nem is lehet igazán örülni a megérdemelt ajándékoknak. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekszoba igen hamar egy duzzasztógát lett, és jóformán kevés dolog akadt amit értékesnek számított számukra. Tehát, ennek véget kellett vetni. Egy barátnőm aztán mesélte, hogy náluk van egy szabály az ajándékokra: "Egy amire vágyik, egy ami hasznos, plusz egy meglepetés". Ez nagyon megtetszett. Milyen egyszerű - gondoltam - és következő karácsonykor már ehhez a szabályhoz igyekeztem tartani magam. Valamint a rokonokat is megkértem, hogy egynél többet ne "rendeljen" senki a Télapótól.

Véletlenül a Pinteresten is belebotlottam, hasonló kívánság listába.Úgyhogy ihletet kaptam és szerkesztettem a gyerekeimnek is egy nyomtatható levelet. Skicceltem gyorsan egy lány és a fiú manót. A gyerekeknek nagyon tetszett. Mindenki kitöltötte a nevét, valamint, hogy saját bevallása szerint milyen volt az idén? Végül pedig négy helyet biztosítottam a kívánságoknak. (1. Amire a legjobban vágyom..., 2. Amit olvasni tudok..., 3. Valami ami hasznos..., 4. + egy kívánság...) Persze nem csak négyet írhattak be (mert a mamáknál is pottyanhat valami) de így lett egy kerete a levélnek.


    Igen, hozzánk a Télapó jár karácsonykor is, mert mi a francia hagyományok szerint ünneplünk. Ezért mi a levelünkben a Télapót szólítjuk meg. Viszont mivel tudom, hogy sokan az angyaloknak és a kis Jézusnak címeznék a levelet, készítettem megnevezés nélküli verziókat is, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. :)


     
    Télapónak címzett levél: Fiú manóval - Lány manóval
    Címzett nélküli levél: Fiú manóval - Lány manóval 


     https://drive.google.com/open?id=0B6Rh0yRHjW0UZE4zbUw3RUpUOWc 
     Ha pedig valakinek nem tetszik a fentebb, a keretek közé szorított kívánságlista. 





    22 november 2016

    Csodálatos - mini album

    Amikor megkaptam a RAGYOGÁS készletet (ahogy már az előző bejegyzésemben is írtam), azt hittem, hogy csajos oldalakat fogok belőle készíteni. Sőt! Kifejezetten magamról szándékoztam írni. De az évek alatt már többször kiderült, ez a legnehezebb számomra. Egyszerűen nem megy. Kifejezetten sajnálom az időt, hogy magamról készítsek oldalt. Úgyhogy ez a kis csajos mini album, Milámról és a legszebb őszi fotósorozatáról szól, amit róla készítettem november elején.
    Egyúttal pedig, az utolsó alkotásom amit Kreatív Csapattagként készítettem... Így ezzel a mini albummal búcsúzom a Scrapfellow-tól. Még a Campfellow-n kezdtem bele az albumba... És mivel ez a búcsú munkám, bele is tettem mindent amit a csapattól tanultam a táborban.
    A kis bojtot Andi mutatta. A flitteres tasak oldalt, Mónikától lestem el. A borító elejét pedig Szilvi stencilpasztájával kentem le (bár rendhagyó módon használtam, én szeretem a végeredményt) :)

    Köszönök mindent a Lányoknak!!! ♥︎ 
    De legfőképp köszönöm Áginak  elmúlt éveket!!! ♥︎


    Még több fotó, valamint részletfotó a Scrapfellow galériámban tekinthető meg.

    21 november 2016

    Itt & Most élsz igazán


    Amikor megkaptam a RAGYOGÁS Kit Klubot, akkor meggyőződésem volt, hogy csupa csajos oldalt fogok alkotni belőle. Hiszen tele van virággal, meg nőcis cuccokkal. Ehhez képest az első ami kikerekedett a kezeim között, az egy fiús oldal lett... Ennyit arról, hogy rögtön megítéljük a dolgokat

    Az alábbi sorozatot úgy fotóztam, hogy azt mondtam neki, ha odafekszik, akkor megrázom a fát, hogy hulljon rá a sok levél. Ennél több nem kellett neki. Mosolyogva várta, hogy hulljon rá a sok színes falevél. Megzabálom, olyan cuki volt...! 💙



    Elf on the Shelf



    Két évvel ezelőtt, az egyik barátnőm egy kirándulás alkalmával beavatott a "karácsonyi manó" rejtélyébe, ami nyugaton az "Elf on the Shelf" néven fut. Elmesélte, hogy a télapót megkérték, hogy küldjön hozzájuk is egy manót. Ennek a manónak pedig az a küldetése, hogy egész decemberben figyelje a gyerekeket. Viszont ahhoz, hogy varázsereje legyen, amivel vissza tud esténként repülni az Északi sarkra, nevet kell neki adni. Természetesen nekünk is azonnal kellett egy manó. :)
    Idén már harmadjára jön hozzánk Lili manó, és mondhatom, hogy igazi családtaggá vált. Ráadásul tavaly megduplázódtak és lett egy Gergő manónk is. A gyerekek imádják minden reggel felkutatni, hogy mit csinálhatott aznap a manójuk? Ráadásul nagyon vicces csíntalanságokat szokott művelni éjszakánként. :)

    Hogy nálunk tavaly miket csínykedett, az alábbi galériában megtekinthető:

    ...


    Tavaly is már sok ismerősöm részt vett ebben a játékban, ami úgy tűnik idénre egy megállíthatatlan hullámmá változott és még facebook csoport is létrejött a rajongók és manótartók részére. Ha te is szeretnél inspirálódni és manót tartani, akkor  ITT TALÁLOD A CSOPORTOT.

    Mivel nekem már harmadik éve jön a manó, ezért volt tavalyról egy levelem. Ezt a levelet pedig idénre aktualizáltam, hogy azok akik újonnan csatlakoznak a manótartók táborába, egyszerűen csak kinyomtathassák. A képre kattintva elérheted kitöltött és üres formában is, valamint két címmel. Kezdődjön a karácsonyi szezon... :)

    https://drive.google.com/open?id=0B6Rh0yRHjW0UN3EwYVpENDRQMTQ


    14 november 2016

    #mikorleszmárkarácsony ?

    Gyerekként onnan tudtam, hogy közeledik a szülinapom, hogy suliba menet ropogott a deres fű a lábam alatt. Még most is furcsa érzés, ha arra gondolok, milyen izgatottságot váltott ki bennem, ahogy ropogott reggel a lábam alatt a fű.
    Anyaként viszont, a november már nem a szülinapom eljövetelét jelenti. Ami azt illeti, évek óta előszeretettel feledkezem meg róla. A november számomra már a Karácsony közeledtét jelenti. - Bár idén a Szívek szállodája új évadát is, de ez nem reprezentatív! :) - Ilyentájt már bőven tervezem a karácsonyi teendőket. Dekorációkat. Listákat...stb.
    Óriási karácsony rajongó vagyok, ezen nincs mit vitatkozni. A rajongásom pedig nem kevés dekorációs vacak felhalmozásában nyilvánult meg az évek során. Tavaly azonban megvilágosodtam és újra gondoltam a karácsonyi "díszítést". Egyrészt mert Steph nem kultiválja a karácsonyi "bizbaszokat". Másrészt pedig azért, mert élhetőbb, átláthatóbb, praktikusabb és hangulatosabb dekorációt eszeltem ki.


    Egyenlőre nem mondok többe. Csak néhány párnát hoztam, amik valahogy már kivándoroltak a kanapéra... Ez meg hogy történhetett? ;) 




    09 november 2016

    Csokít, vagy csalunk!

    Bevallom őszintén, nekem mindig is tetszett a Halloween. A gyerekeknek egy újabb alkalom, hogy beöltözzenek, és a "csokit, vagy csalunk" is kifejezetten tetszik. Közösségépítőnek tartom, ahogy az emberek együtt készülnek, tulajdonképpen egy "utca játékra".
    Kár, hogy itt Magyarországon nagyon kevesen abszolválják a Halloweent. Pedig szerintem, az ember ragadjon meg minden alkalmat arra, hogy "mókázzon", ha tud. Ami azt illeti, mi meg is ragadtuk és kihasználva a lehetőségeinket, egy baráti Halloween partyt tartottunk. Nagyon szerencsések vagyunk, mert nagyon sokan eljöttek, és így kerekedhetett egy igazán szuper buli.

    A sláger egyértelműen a vámpír és a mexikói "sugar skull" jelmez volt. Mi is ilyet választottunk Milával... Bár Mila egy fantázia lény lett. Egyik felében hercegnő, másik felében szörnyeteg. De volt banya, Joker, krokodil, tigris...stb. Szerencsére sokan beöltöztek. Akik meg idén nem, azok majd jövőre biztosan! ;)



    A "csokit vagy csalunk" játékot pedig, úgy oldottuk meg, hogy a családoknak kellett vetélkedni az édességért. Így nem csak a gyerekek, de mi is jól mulattunk! :)







    07 november 2016

    Káprázatos Ősz

    Az elmúlt években sokszor az volt a tapasztalatom, hogy az Ősz, mint olyan szinte eltűnt. A nyár vége után, nagyon gyorsan jöttek a fagyok és elmaradtak az őszi színek, meg az avar dömping... Idén viszont, ez bőségesen megvolt. Heteken keresztül gyönyörködtem a színes levelekben és az avar takarókban. Suli és ovi után, de még az edzés előtt, nem is volt jobb, mint egy kicsit játszani az avarban. Hülyülni. Beleheveredni. Dobálni. Röhögni...stb.
    Végre kihasználtuk. Végre volt igazi ősz! ♥︎ Gyönyörű ősz ♥︎


    Amikor a hóhért akasztják... :)

    02 november 2016

    Campfellow 2016


    Idén megrendezésre került a Scrapfellow első tábora, a festői környezetben elterülő Walden Hotelban. Igényes és érdekes workshopok, kedves, jókedvű csajok, szuper készlet és sok-sok extra várt a résztvevőkre. Az első este csak beszélgettünk és koktéloztunk. Zsuzsi férje, valami szuper menő, meleg koktélt kreált, ami kb. rögtön fejre is állította, azt aki megkóstolta. Így a hangulat azonnal megalapozódott! Veka szétszekált egy közös fotó miatt... Ennek az lett az eredménye, hogy megszületett Zoolanderné és Karate Kölyök anyjának fotója! Ami a legcikibb kép talán életemben, de akkor is imádom, mert feledhetetlen röhögéseket eredményezett.Veka pedig megscrappelte másnap. ;) Aztán rögtön első este (kissé ittasan), egy jót biliárdoztunk is, Anitával kiegészülve, akit nagyon megkedveltem a tábor ideje alatt.


    Másnap kezdődött a "habzsidőzsi"! Először is ott volt a fantasztikus fotófal, ami előtt azt hiszem mindenki legalább egy fotót elkészített. De inkább többet! :) Imádtam a Nyomasd pultot és Rita rugalmasságát. Lenyűgözött Knapp Mónika precizitása és a Fuse-os tapasztalatai. Szilvi lazasága, ahogy a pentart termékekről regélt. Na meg a csodás albuma. A sok gép, ami a szolgálatunkba lett állítva (Silhouette, Minc). A pentartos és dekorellás pult roskadozó gazdagsága. És a megannyi apró extra, ami a csomagokba lett elrejtve (Panyi Zsuzsi fülbevalók, SoadyArt, SophieBello, Fabric csoki)...


    Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem csak résztvevő, hanem mint előadó is részt vehettem az alkalmon. Legújabb szívszerelmem, a fotózás szellemében és az új profilom, az Életképek - Lifeimages alatt. A Workshop témáját a tábor "szavához" illesztettem, és a ragyogást, mint fényt elemeztem a fotózásban. A koncepcióm, a közérthetőségen túl, az volt, hogy a tanácsaim könnyű sikert hordozzanak a résztvevőknek. Az egyik ilyen tanácsomat, az aranyórát, rögtön délután a naplemente előtt ki is próbáltuk egy fotóséta keretein belül. Természetesen az itt készült képek lettek az én kamerámon keresztül is a legszebbek. :)

    "Kis" fotós csapatom, akik kijöttek velem a gyakorlatba ültetni a hallottakat. Többekkel sikerült jobban megismerkednünk, aminek nagyon örülök! :)
    (bocs Iza, de ez az egyik kedvenc képem a hétvégéről :))

    A tábor résztvevőinek terveztem egy kis füzetet a "Jobb fotókat akarok!" cikk sorozatomból, ami itt a blogon is olvasható. Csak egy szebb köntösbe öltöztettem. Illetve szerettem volna, mert sajnos nem úgy sült el, ahogy terveztem. A nyomdás bácsival meggyűlt a bajom... Önkényesen rendezkedett egy kicsit a nyomtatványban. Így a kész anyag több sebből is vérzett... Ugyanakkor bízom benne, hogy a tartalmi tanácsok és javaslatok, feledtetik az olvasóval ezt az óriáis  bakit.

    További képek, a teljesség igénye nélkül, itt tekinthetőek meg: Campfellow 2016
    Viszont a fényképes beszámolóba nem fér bele minden, ezért egy kis hangulat videót is készítettem a felvételekből. :)

    04 október 2016

    Veszprémi Állatkert 2016

    A veszprémi Állatkert, a leglátogatottabb állatkert, ami a Mounier famíliát illeti. Ez van a legközelebb, és a férjem is ezt szereti, mert sokkal "vadvilágibb", mint a "társai". Bár én a "társaiból" is csak egyet ismerek: a Fővárosit. Tekintve, hogy ott éltem 24 évig. Szóval nálam, nem nagy a verseny. :)
    Az Állatkert a gyerekek nagy kedvence. Az örök sláger. Ráadásul, idén Dinó parkkal bővült a veszprémi, úgyhogy már nagyon várták. Azt hittük, hogy szép napsütéses időnk lesz, de kicsit hamarabb jöttek a felhők, mint ahogy számítottunk rájuk. Tulajdonképpen már korán reggel. Ez van. Ám, egy család jókedvét, ilyen apróság nem befolyásolja, ha az Állatkertbe megy. Pláne, ha a barátaik is velük tartanak.

    Azt bírom a gyerekekbe, hogy már az elején, az első 100 méteren lefutják a maratont. Mintha nem tudnák, hogy még nagyon-nagyon sok állat (és km!) van hátra... Minden állat "szenzáció"! Egyszeri, és soha nem látott lényként lebeg előttük. Úgy rohangáltak fel, s alá, mint a kergebirkák... Majdnem kértem nekik is egy ketrecet. Még támogattam is volna az Állatkertet, mint örökbefogadó szülő. :) Na jó, semmiért se adnám őket. ...Csak kölcsönbe. ;) 
    A másik amit nem értek ilyenkor a gyerekeimbe, hogy bár az Állatkertben vagyunk, mégis a játszótér látványa és lehetősége úgy felcsigázza őket, mintha csak ketrecben tartott vadak lennének itthon és végre kiszabadulhattak. A tigris, az elefánt, vagy a zebra mit sem ér, ha nincs egy jó rugós krokodil, vagy mászóka a közelébe... ez van!
    Körülbelül a felénél kezdtek egy kicsit lenyugodni (zsarolás hatására... :P )
    Sajnos nem sikerült annyit fotóznom, mint szoktam, mert azt az iramot most nem bírtam, amit a gyerekek diktáltak... Viszont így is sikerült elcsípnem néhány emlékezetes életképet.

    Az összes képet tükörreflexes géppel készítettem, kivéve az utolsót, amit a férjem telefonjával lőttem.


    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

    top social