22 július 2017

Az úton tovább...

A fotót Faragó Adrienn barátnőm készítette

Nagyon rég nem hoztam már bejegyzést ide, aminek nagyjából egyetlen oka van. Az, hogy haladok az úton amit megálmodtam magamnak. Már nem a múlton rágódom. Már nem az okokat göngyölítem magamban. Már nem talány, hogy ingatag az önértékelésem és hogy ez az egyik kardinális problémám. Hanem előre nézek... Az évek alatt rengeteg tervet forgattam a fejemben, aminek most jött el az ideje, hogy meg is valósítsam. Ehhez mondjuk, elengedhetetlen volt, hogy elmerüljek magamban, és elengedjem az addigi életem minden sallangját, félelmét és komfortját. A legfontosabbakig, a lényegig lecsupaszítva. Innen lehetett igazán építkezni. Mert nem maradt más, csak én... Az igazi én. Amikor csak magaddal vagy, akkor nincs megfelelési kényszer, nincs ami takarjon. Ott nincs kifogás, nincs mellébeszélés. Nincs más, csak az igazság. Ott találod az igazi valód. Onnan lehetett előre menni.

Egyébként, elsősorban gyerekeim sarkalltak változásra. - A gyerekek tényleg tükrök. - Úgy kell élnem, ahogy nekik is kívánnám, hogy éljenek. Felszabadultan, örömmel telien, sikeresen, nyitottan, színesen, tartalmasan. Merjenek hinni magukban és önmaguk lenni. Merjenek álmodni. Élvezzék és értékeljék az életet, önmagukat, a barátokat, a tanulást, a világot, a környezetet...stb. Ezt kell nekem is közvetítenem a tetteim által is, nem csak szavakban.
Azóta kitetováltak, kiszőkültem, nyitottabbá váltam, öltözködési reformokat hoztam, dolgozom a háttérben az álmaimon és sokkal inkább szeretem azt aki vagyok, mint valaha. Mondjuk ez nem teljesen igaz így, mert szerettem én már jobban is magam, még kamaszként. Csak akkor még nem tudtam hogy mekkora kincs felhőtlenül önmagadnak lenni. Most már tudom. Így még jobban becsülöm, hogy újra megadatott.

Pár hete az egyik barátnőmet (aki szintén fotós) elhívtam egy rendhagyó fotózásra, ahol önarcképet készültem készíteni és megkértem, hogy készítsen rólam ő is képeket. Aki követ, vagy ismer, az tudja, hogy nem kifejezetten vagyok egy magamutogató ember. Rég elmúlt már az én életemben, hogy önfeledten mozogjak a kamera előtt. Nem vagyok selfie királynő sem. De ezt a fotózás most jól esett a lelkemnek. Jól esett nőként viszont látni magam. Egy olyan nőként, aki sokkal inkább önmaga az elmúlt évekhez képest. Akinek egyre erősödik az önbecsülése. Aki tesz végre a saját álmaiért. Aki nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb, mert egyre kevesebb a belső konfliktusa.
Íme, ez vagyok én most, lassan 33 évesen. Kivételesen nem "Anya" minősítésben. Hanem csak én és az érdeklődéseim.

A következő bejegyzésben meséljek a tetoválásomról?
Amit én csak úgy hívok, hogy "Scrapbook a bőrön"? 😜




08 június 2017

Sárkányeresztő találkozó 2017

Hihetetlenül el vagyok maradva egy csomó bejegyzéssel, aminek csupán az az oka, hogy rengeteg felé járunk és nincs időm megírni a bejegyzéseket az élményekről. De pótolni fogom szépen lassan az összeset, ezt megígérhetem! Kezdem is...
Most pl. alig egy hetes - egyik személyes kedvenc - élményünket hoztam. A 2017-es Sárkányeresztő Fesztivált. Ez volt nekünk a második alkalom, hogy kilátogattunk erre az eseményre. Két éve voltunk először, és írtam is róla, ITT. Két éve viszont, csak a telefonommal tudtam megörökíteni a pillanatokat és nem is volt rendes sárkányunk. Idén, ezzel szemben már felkészülten - rendes fényképezőgéppel és szép sárkányokkal - érkeztem, mert tudtam, hogy zseniális fotótéma. Sőt! Idén a barátnőmékkel mentünk, aki szintén fotós, úgyhogy nem volt kérdéses, hogy mi lesz a mi álláspontunk a programot illetően.😅 Ráadásul naplementében mentünk... Egyrészt, mert nagyon meleg volt aznap és nem akartunk megfőni a napon (ráadásul addig is vendégül láttak minket a barátnőmék egy szuper délutánra 😜). Másrészt tudatosan, hiszen az aranyórában lőtt képek a legszebbek... - nyilván nekünk ez volt a fő szempont, mert ha délben lennének a legszebbek a képek akkor, akkor mentünk volna, akkor is ha megfő a család 😂😅
Tapasztalatok... Míg az egyik vásárolt sárkányunkat sikerült kb. 5 perc alatt stabilan az égre cuppantani (amivel elértük, hogy Medi utána halálra unta magát). A pillangók az istenért se akartak rendeltetésszerűen ott maradni, ahová mi szántuk. Ellenben gyönyörűen mutattak a gyerekek mögött, mintegy dekorációként mikor futottak velük... 😂 Szegény lányok, és szegény mi... mit össze szenvedtünk. De a képek jók lettek 💙

Szóval pillangósat csak akkor vegyetek, ha fotózni akarjátok. Amennyiben fontos a sikerélmény, kerüljétek ezen fajtáját (amatőrként) a sárkányoknak. 😉




12 május 2017

Aquaticum Hotel és Élményfürdő

Közel egy hónapja, három NAGYON tartalmas napot töltöttünk a barátainkkal a debreceni Aqutaticum Hotel és Élményfürdőben. Mivel minden napra jutott bőven a programokból (na és a fotókból is 😉), ezért arra gondoltam, hogy részletekre bontom az élménybeszámolót, és külön-külön posztban osztom meg itt a blogon. Kezdem is az élményfürdő bemutatásával.

Az egész fürdő felépítése mesés. Minden vízimádó gyerek álma! Színes csúszdák és medence minden mennyiségben. Mila és Medi is teljesen odáig voltak tőle. Nekem, személy szerint az tetszett a legjobban, hogy időjárástól függetlenül lehetett tervezni ezt a programot, mert teljesen fedett az egész fürdő. A medencék és a csúszdák között, minden korosztály megtalálja a számítását. Még mi felnőttek is lecsúsztunk itt-ott. 😜 Az is nagyon tetszett, hogy nem műnövényekkel imitálták az őserdői hangulatot, hanem valódi növények voltak. Bár mindet nem ellenőriztem le, de ez szerintem nagyon dicsérendő. 💚


Medi főleg, a kisebbeknek fenntartott, játszótérre hasonlítható gyerekmedencében töltötte a legtöbb időt. Tekintve, hogy nem tud még biztosan úszni, ez volt az a hely ahol szabadon játszhatott. Volt mászókából és csúszdából is többféle, úgyhogy nem unatkozott egy percig sem. De azért időről-időre meglátogatta a nagyobb medencéket is az ölünkben ülve, vagy leült a széleken lévő dobogókra és ujjongva labdázott a csapattal.
Mila a "kerengős" medencét szerette a legjobban. Ahol, folyamatos vízáramlattal tartják fent a hangulatot. Itt sokat időztünk mindannyian, mert nagyon jó móka. Mila, kipróbálta az összes medencét, és a csúszdákból is az összeset, amire felengedtük. Ezek közül egyébként arra engedtük fel őket, amikben folyamatosan szemmel tudtuk tartani a csúszást. Voltak ugyanis "cső" csúszdák, de mivel nagyon nagy volt az alapzaj, így nem kockáztattuk meg, hogy esetleg nem halljuk meg őket. Mert azért még ők elég kicsik és hamar bepánikolhattak  volna a zárt csövekben. Ugyanezen okból nem mentünk fel a középső szigeten lévő óriási játszóházba. Pedig biztos fantasztikus élmény lehetett volna. De egyszer már jártunk úgy, egy sima játszóházban, hogy Medi nem találta a kiutat és szegénykém sírni kezdett ijedtében. Ebben a zajban ezt szintén nem kockáztattuk volna meg. Vizes környezetben, amúgy is jobb szerintem folyamatosan szemmel tartani a gyerekeket a csúszás és fulladásveszély miatt. Egyébként megszorításainkat szinte észre se vették, mert így is volt bőven mivel lefoglalniuk magukat.
A három nap alatt, háromszor mentünk át a fürdőbe. Roppant kényelmes volt, hogy csak átslattyogtunk az átkötő folyosókon, a fürdőköpenyeinkben a szállásra és kipihenhettük (volna) a vizes élményt. Ehelyett persze elmentünk Debrecen belvárosába kétszer is, meglátogattuk a közelben lévő Kisállatkertet és Vidámparkot. Végül vasárnap még beugrottunk a Nyíregyházi Állatkertbe is. Kipréseltük a három napból, amit lehetett. 😅


Maga a Hotel, szerintem gyönyörű volt. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy nincs sok tapasztalatom a  ★★★★-os hotelekkel kapcsolatban, úgyhogy nem tudom mennyire releváns a véleményem? De azért elmondom, hogy a recepciótól kezdve az összes tér, tágas, impozáns és kényelmes volt. Nekem nagyon tetszettek. A szobáink komfortosak voltak, nem volt okunk panaszra. Ráadásul a mi szobánk dupla méretű, 4 fős volt (Családi junior apartman). Így még egy kis társalkodó rész is helyet kapott, ami többnyire a "fotel alakú ruhafogas" szerepét töltötte be a három nap alatt... 😅 Milának egyébként annyira tetszett a szobánk és a Debrecenben töltött idő, hogy vasárnap reggel kétszer is elsírta magát, hogy "ez annyira jó volt! Nem akarok hazamenni". 💕


A következő részekben megmutatom, hogy:
  • Hol ettünk és merre jártunk Debrecenben.
  • Milyen volt a debreceni kisállatkert és vidámpark.
  • Záró epizódként pedig a Nyíregyházi Állatkertet!

10 május 2017

Sztár szülinapi party


Mila sajnálatos balesete miatt, csak nemrégiben tudtunk sort keríteni a 8. szülinapi partyra. Idén azt kérte, hogy "csajoskodjunk" a szülinapján. Most jutott abba a fázisba, hogy már érdeklik a divat kérdései, de még POÉN is. Pár év múlva már a poén rész majd ki fog kopni... :)  Úgyhogy most kell beleadni anyait-apait. Így, a buli témája a "Sztárparty" lett.
Mint már korábban is írtam, hetekkel a szülinapok előtt elkezdem gyűjteni az ötleteket és az ajándékokat. Jelen esetben a lányok azonnal a sminkasztalnál kezdtek, hogy komplett sminket kapjanak, meg színes hajtincseket. Onnan azonnal mehettek a színpadra, ahol spontán megalakult az új "spice girls". 😜


Volt szoborjáték, körömlakk pörgettyű,  smink színezés, konfettiágyúzás és végül az #erezdelahajam!
Úgy érzem ez is egy jól sikerült buli lett. Amit megint köszönhetek a barátnőmnek is Orsinak, aki ismét vezényelte a játékokat. Köszi 😘

 Az sminkelhető arcot Krokotak-nál találtam: ITT


08 május 2017

Pitypang mező

... avagy, füvet kéne már nyírni a kertben 😅 (na jó azóta már lenyírtuk)
De azért valamire csak jó ez a sok, nagyra nőtt pitypang... Például remek téma a fotózásra. Tavaly is készítettem hasonló pitypangos képeket, de akkor Mila fújt egy-egy szál pitypangot. Idén Medi érezte úgy, hogy pitypangot fújkodni tök menő. Csak amolyan fiúsan, nem egy szálat fújkált, hanem komplett pitypang csokrokat 😅 Nem aprózta el, az biztos.

Egyébként nagyon hálás téma szerintem a pitypangfújás. Hiszen adja magát a fotókon a sok apró "pihe", ami légiességet, de ugyanakkor dinamikát is visz a képekbe. A gyerekek meg imádják, ezért felszabadultan viselkednek a kamera előtt. Így lesznek az igazi életképek. 😉




05 május 2017

Szerelem első látásra... L'arbre design

Még a márciusi WAMP-on teljesen beleszerettem, egy L'arbre design által megálmodott gyűrűbe. Rögtön Ilyés Juli Glacier gyűrűi után. Amiből szintén beszereztem a kedvenc színeimet még a helyszínen. 😉 De amit a L'arbre asztalán találtam az a két szerelmem közös násza volt. Fa és türkiz. 💙 Mintha nekem találták volna ki.  Azonnal meg is vettem... volna, ha jó lett volna az ujjamra. De sajnos nem volt teljesen kompatibilis... Bár utólag nem bánom, hogy várnom kellett, mert így kaptam egy olyan gyűrűt amit az én igényeimre készítettek. Hát nem gyönyörű? Egyszerűen mesés 😍


03 május 2017

Fekete - Fehér ♥︎

Már meséltem többször, hogy annak idején a Képző-, és Iparművészeti Középiskolában, fotó szakon kezdtem meg a tanulmányaimat. De akkor én azt nem fejeztem be.
Nem fejeztem be, mert nem találtam olyan témát ami kibontotta volna az érdeklődésemet és motivációmat a fotózásra. Aztán amikor anya lettem, azonnal kamerát fogtam és igyekeztem minden pillanatot megörökíteni, mint minden valamire való szülő. 100-as csomagokban gyártottam az "alvó", a "maszatos", a "fürdős"...stb. képeket.
Egy idő után azt vettem észre, hogy egyre inkább figyelek a kompozícióra, a perspektívára...stb. Meg is írtam itt a blogon a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatomban, hogy milyen utat jártam be és milyen tapasztalatokat szereztem. Mára, kizárólag olyan életképek megörökítése számomra a cél, amik valódiak. Amiket tényleg a hétköznapok kreálnak. Szent meggyőződésem, hogy azt a mosolyt, azt a grimaszt amit egy anya szívesen látna viszont egy fotón. Nem képes más lefotózni, csakis Ő. Hiszen, ahhoz kell az "avatott" Anya®️ szeme.

Legjobban akkor vagyok elégedett, amikor művészi felhangot is sikerül adni a képeknek. Pl. különösen szeretem a 90-es évek fekete-fehér divat fotóit. Kislányként ezen "szocializálódtam".  Máig ez a kedvenc stílusom. Ami azt illeti, ilyen képekkel szerintem nekem kb. bármit el lehet adni, azóta is😅 Épp ezért előszeretettel is használom a saját képeimen is az ilyen típusú utómunkát.
Medi legutóbbi fürdőzése során lőttem róla egy sorozatot, mert megint adták magukat az események. Medi ilyen... Folyton bohóckodik és kísérletezik 💙 Nekem pedig lehetőségem adódik elkapni a sok-sok mókát. Ő pedig csak visszanéz... de hogy? 💙💙💙




Ha érdekel, hogy milyen tapasztalatokat írtam már le a fotózással kapcsolatban, akkor ajánlom figyelmedbe a Jobb fotókat akarok! c. cikksorozatomat. Az alábbi képre kattintva elérheted az összes eddigi tartalmat a témában. ❤



http://noemimounier.blogspot.hu/p/jobb-fotokat-akarok.html



02 május 2017

LETÖLTHETŐ • Anyák napi kérdőív

A világ egyik nagy ünnepe az Anyák napja, hiszen az anyai szeretet a legmelegebb, egyetemes szeretet a világon. Az Édesanyánk az, akinek mindent köszönhetünk. Én személy szerint, nagyon szerencsés vagyok, mert az édesanyám szeretete pont olyan mint a nagykönyvben. Óvó, féltő, együttérző és meleg ❤

Tavaly nyáron nagy sikere volt az Apák napi kérdőívnek, amit letölthettetek innen a blogomról. Úgyhogy értelem szerű, hogy hozom az Anyák napi verziót is. Nem is változtattam rajta szinte semmit, a színén és a szimbólumokon kívül. Viszont mivel saját magamnak nem akartam kitöltetni (hátha apa megteszi majd velük, meglepetésként) ezért én a saját anyukámnak töltöttem ki, hogy megmutathassam nektek, milyen kedves meglepetést/ajándékot készíthettek belőle. Ráadásul nem kerül semmibe, csupán egy gesztus 💕

Kattints a képre, mentsd el, nyomtasd ki és add szeretettel   ❤️


https://drive.google.com/open?id=0B6Rh0yRHjW0UN0RTT1JCcXd6S1E



25 április 2017

Kreatív kalendárium • PLANNER

Már vagy egy éve beiratkoztam a Kreatív Kalendárium Online tanfolyamra, amit Farkas Lívia és Budaházi Brigitta indított. Nem rég őszintén írtam magamról, és hogy milyen egy káosz nő vagyok. Nos, ez a tanfolyam is sokat segített az elmúlt egy évben abban, hogy rendszerezzem a gondolataim, a teendőim és a céljaim. Nagyon praktikus megoldásokat kaptam arra vonatkozólag, hogy miként tudom egyetlen gyűrűs kalendáriumban menedzselni az életem. Bár azt azért hozzá kell tennem, hogy gyakorolni és próbálkozni kell, mire sikerül tényleg a saját rendszert felépíteni. Hiába hallottam a sok jó ötletet, ha még nem éreztem magaménak és addig kellett alakítgatnom míg az én hasznomat nem hajtotta végre. Mondjuk még mindig nem forrott ki a tökéletesen patent rendszer, és sok helyen még kezdetleges, vagy hibás. De már most is nagyon hasznos és minden hibára úgy tekintek, mint gyakorlati visszaigazolásra, ami abban segít, hogy igazán tökéletessé váljon végül a rendszerem.

Az én naptáram szerintem végtelenül egyszerű, mert egyrészt sima fekete mappás, másrészt a jelölésekhez csak pecséteket és színkódokat használok. Talán idővel majd a szimbólumok is helyet kapnak benne. De egyenlőre még nem tartok ott az egyedfejlődésben. 😅 A díszítést sem szoktam cifrázni, mert az én szemem kívánja a harmóniát. Vagyis, vagy mindenhol díszíte(né)k, vagy sehol. Úgyhogy egyenlőre sehol. Hacsak nincs valami jó kis pecsétem, amivel odanyomdázok és így egy kicsit "extrább" az összkép. Pecsétekbő,l kizárólag Scrapfellow planner, vagy KitKlub™️ bélyegzőket használok. Vagy régebbi akril bélyegzőket. De azt is csak feketével, szóval harmonizál a többivel. /Mondjuk, hogy rögtön ellent mondjak magamnak, pont tegnap pecsételtem fel a FRANCIA szót kékkel, mert nyáron Franciaországba készülünk és már most gondolkodom, hogy miként tudom majd lekötni a gyerekeket a hosszú útra és ide írom a felmerülő ötleteimet és a listát/
Vagy előfordult már, hogy egy motivációs kártyát betetettem. De számomra ennek a kalendáriumnak a hasznossága az elsődleges, nem pedig a dekoratív kinézete. Azt a vonalat máshol szoktam kiélni. 😉

Ezen kívül, elválasztó lapokat használok még, de azok is javarészt nagyított fotók, vagy logók (nyilván a munkaterületek) elkülönítésére amiket lamináltam. Egyedül a gyerekeknek készítettem díszített scrapbook oldalt (...mert ők megérdemlik 💕), aminél a színkódjuk rögtön árulkodó is. Ugyanis tudatosan nem is használtam más színt, mint amivel jelölni szoktam az őket érintő programokat a naptárban.

Ami talán egy kicsit érdekesebb, hogy a vonalzómat átvariáltam, mert ráragasztottam a heti FIX dolgaim listáját, így csak kikapom, és átrakom a következő hétre. Ezt a vonalzó mindig a kiindulási pontom. Úgy osztottam fel, hogy a vonalazása egybeesik a naptáram vonalazásával, így tulajdonképpen meghosszabbítása az adott napomnak. (A fenti képen mondjuk kitakarja a napi rutin kártyám az adott napot, ugyanis a héten kezdtem megint felépíteni a FlyLady program szerint a havi háztartási teendőimet, de talán így is kikövetkeztethető a rendszer).

Többet viszont nem árulok el, mert javaslom mindenkinek akik küszködnek a cetlikkel, vagy az időbeosztással, vagy az életmenedzseléssel, hogy végezzék el a tanfolyamot, mert szerintem nagyon hasznos. Legalábbis nekem sok új és jó tanáccsal szolgált a naptárhasználattal kapcsolatban. Ráadásul még én sem tartok az út végén, és mindenkinek más ez az út (ezt nem győzi Via is hangsúlyozni).




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social