04 július 2016

Harmónia album (utazónotesz)

A Scrapfellow polcain újdonságként debütált a Traveler's Notebook, magyarul Utazónotesz. Bevallom nekem ez a válfaj új volt. Lehet, hogy láttam már ilyet a Pinteresten, de valahogy nem ragadt meg.  Ezért, nem ismertem ennek a műfajnak a lehetőségeit. Ám, amikor rákerestem célorientáltan, akkor kinyílt egy új világ. Ráadásul arra nyitott kaput, amire már évek óta kerestem az utat...
Az Utazónotesz egy kötetlen műfaj, amit mi magunk "teremtünk". Amikor rákerestem, találtam art jorunal, mixed media, scrapbook, vagy egyszerű, naplózási stílusban is hozzányúlni. Vagy egyszerre mindenhogyan. Kinek mi esik kézre. De lehet használni egy konkrét utazás dokumentálására is. Úgyhogy természetesen én is kerestem a saját víziómat, hogy én mit találok ebben? A végeredmény még engem is meglepett. Mert egy több éve dédelgetett projekt otthona lesz.  ♥︎
Milyen album ez?

Sok-sok évvel ezelőtt, kb. mikor anyuka lettem, a harmóniáról kezdtem elmélkedni. A harmóniáról, ami ha volt is addig - volt egyáltalán? -, az anyasággal és a napirend borulásával, szőrén-szálán eltűnt. Pánik, kétségbeesés, káosz, és bizonytalanság vette át a helyét. Ami a legdiszkomfortosabb állapot ami csak lehetséges. Teljesen összezuhantam. Azon kezdtem gondolkodni, hogy ideális esetben, miből állna a harmónia az életemben? Hogyan tudnám helyrebillenteni? Mi hiányzik hozzá? Mit tehetnék érte...stb.  Teljesen a legelejére másztam a témának, és a legelején... Magamat találtam. Elemezni kezdtem magam. Mélyre ástam... És arra jutottam, hogy a legalapvetőbb problémám - sajnos gyerekkorom óta -, a súlyos önértékelési zavarom. Az önbizalomhiány. Teljesen másnak látom magam, mint mások engem. Néha szögesen másnak. A férjem szerint, ez művész betegség. De hát mit csináljak? Nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt megváltoztatni.
Aztán bevillant egy ötlet. Mi lenne, ha készítenék egy albumot?! Egy önismereti albumot. Hogy, mint egy tükör álljon előttem mindaz, ami én vagyok.


Magamban elneveztem, 
HARMÓNIA albumnak.


Ennek szellemében évek óta gyűjtöm azokat a képeket, idézeteket, irányelveket...stb. Amikről úgy érzem, hogy engem kifejeznek. Vagy támpontot adnak, hogy hol tartok... Vagy célként lebegnek előttem. Ezek rendkívül mély jelentőséggel bírnak a számomra. Tényleg egy tükörnek szánom az egész albumot, hogy erőt meríthessek belőle a rosszabb napokon. Egyfajta önigazolás. Hogy lehetőségem adjon kívülről tekinteni magamra... De abban is segítséget nyújtson, hogy motiváljon a céljaimban. Tehát, nálam ez egy napló lesz. Egy önismereti, motivációs napló. Egy "zarándokútlevél", útban a belső, harmonikus élet felé.


A kezdő oldalon egy idézetet ragasztottam be, egy kártyán. Amin ez áll: 
"Ha a jó úton jársz, akkor ennek nagyon egyszerű jelei vannak: a feszültség egyre inkább eltűnik belőled, egyre higgadtabb leszel, egyre nyugodtabb leszel, olyan dolgokban meglátod a szépséget, amikről azelőtt sosem gondoltad volna, hogy szépek lehetnek. A legkisebb dolgoknak is óriási jelentőségük lesz. Az egész világ minden nappal egyre rejtelmesebb, misztikusabb lesz, egyre kevésbé leszel nagy tudású, egyre ártatlanabb leszel - épp mint a gyermek, aki pillangók után szalad, vagy kagylókat gyűjt a tengerparton. Nem problémának érzed az életet, hanem ajándéknak, áldásnak, kegynek! Ha a JÓ úton jársz, akkor ezek a jelek egyre erősödni fognak. Ha a rossz úton haladsz, akkor ennek pont az ellenkezője fog történni." (Osho)
A második oldalon pedig azt írom le, hogy miért "Kolibri"? A következő blogbejegyzésben titeket is beavatlak majd, hogy miért... :)




01 július 2016

Virág fürdőt minden lánynak!

Milának a héten nincs tábor. Sőt! Ez az egyetlen hét az idei nyáron, amikor kettecskén lehetünk egy kicsit. A minap úgy döntöttünk, hogy vadvirágot szedünk a közeli réten. Aztán majd a virágszirmokból és a levelekből kollázsokat készítünk. Illetve lepréseljük is egy részét. Maga a virágszedés is már magában egy élmény. Bár nálunk most sok volt a szúró növény, úgyhogy fenntartásokkal volt élmény. De jobb helyek is vannak, mint a mienk, ahol nincsenek ilyen akadályok. :)

Szép színes virágokat kerestünk és megraktuk Mila kosarát. De ebben a nagy melegben nagyon hamar, már hazafele össze is kezdett esni az összes virág. Behúzták szirmaikat és meggyötörten néztek ki... Ezért szinte ahogy haza értünk, rögtön bedobtam őket a kádba. Aminek végül az lett a vége, hogy Mila beugrott közéjük és vett egy virágfürdőt... ♥︎
Annyira mesés volt az egész. Mint valami hercegnő...
Ráadásul a virágok, amikor kivettük a vízből őket és kitettük a napra, úgy virultak mint még soha. Úgyhogy, azt hiszem ők se bánták ezt a kis közös pancsolást.

Halkan jegyzem meg, hogy három külön programot is kanyarítottunk, egyetlen ötletből. Ami ráadásul egyetlen forintba se került. Szedtünk vadvirágot, majd fürödtünk velük és végül még kreatív alkotásra is fel fogjuk használni őket. 


A réten is készült néhány kép. Például egy óriási pitypangra hasonlító virággal...


30 június 2016

Sukorói szalonnasütés

A szalonnasütés és a tábortűz az egyik leghangulatosabb dolog (szerintem). Áprilisban családostul volt benne ismét részünk, amit oldalba is foglaltam az új Felfedező Kit Klub™ készlettel. A Scrapfellow Kit Klub™ zárt online felületén ebben a hónapban ezt az oldalamat mutatom be. Mindenki aki előfizető a Kit Klubra, azonnal láthatja az új inspirációmat.

Imádom oldal lett ♥︎




••• Felhasználtam // Products ••• 




http://scrapfellow.com/termek/scrapbook-kit-klub/



29 június 2016

Szentjánosbogarak

Már tavaly kinéztem magamnak a "szentjánosbogár rajzást", mint programot. De akkor nem sikerült eljutnunk. Idén, jó előre tervezgettem, hogy ezt látnunk kell. De bevallom sok negatív észrevételt hallottam és olvastam. Ráadásul, szegény férjemnek is fájdogált a térde... Így lemondtam róla. De tegnap egy kedves család barátunk megkeresett, hogy mehetnénk együtt. Naná! Kapva-kaptam az alkalmon és mivel a férjem gyerekkori barátjáról van szó, így ő is hamar elcsábult a lehetőségre. :)
Így esett az eset, hogy egy nap alatt eldöntöttük és elmentünk az Alcsúti Arborétumba szentjánosbogarakat nézni.

Bevallom még soha nem láttam ilyen bogarakat. Úgyhogy, bár sokat sajnos nem láttunk, azért így is örültem annak a néhánynak. Tényleg varázslatosak, ahogy a sötétben repdesnek. Mila szerint, ezeken lovagolhatnak a tündérek ♥︎

Egyetlen képet sikerült készítenem, de én ennek is nagyon örülök. :)

22 június 2016

Foci lázban...

Ahogy mindenki, természetesen mi is nagyon szurkolunk a Magyar Válogatott csapatnak! A gyerekek - mivel eddig nem volt szégyenszemre szokásunk sportot nézni a tv-ben - nem igazán lelkesedtek az első meccsek alkalmával. De tegnap már arra lettem figyelmes, hogy a trambulinba bevittek egy kis labdát és kiosztották maguk között, hogy ki a magyar és ki a francia. Szóval mégiscsak megragadt valami a fantáziájukban. Sőt! Hívtak minket is, hogy nézzük a meccsüket. Aztán hosszas kérlelésre, fogtuk magunkat és kimentünk a pályára is, hogy kipróbálhassák magukat nagyban. Nagyon édesek voltak ♥︎

Ma pedig kimegyünk egy köztérre, és a mai meccset egy kivetítőn nézzük, mert kíváncsiak vagyunk, hogy a közös szurkolás hangulata milyen hatással lesz rájuk. Remélem, hogy az is tetszeni fog nekik! :)


21 június 2016

Érik a meggy...

Csak két fánk van - őszinte sajnálatomra - a kertünkben. Egy diófa, és egy meggyfa. Mindkét fa szinte családtag. A gyerekek érdeklődően figyelik, hogy melyik évszakban mit produkál?!
Idén ugyan sok napsütést nem kapott eddig, de azért már szépen piroslik a meggy. Úgyhogy jöhet a dézsma...


#kétpofára  #aruhánakannyi



17 június 2016

Végre süt a nap!

Az elmúlt hetek folyamatos esőzése, teljesen elvette a kedvem a fotózástól. Nem mondom, néha kifejezetten szuper képeket lehet készíteni borús időben is, de valahogy a kedv nem annyira jó. Nálam pedig tudjátok, hogy az életképek a lényegek. Ki a túró akar szomorú, kedvtelen hangulatot fotózni??? Hát én biztos nem. Ha meg nem belülről jön a mosoly, akkor az nem életkép.
De ma végre kisütött a nap és mivel ma itthon is vannak a gyerekek (nincs ovi). Így azonnal kimentünk és újra birtokba vettük a kertet. De főleg a trambulint.

Nem tudom ki várta már, hogy újra fotózzak. Rajtam kívül? Mert én már nagyon... ♥︎


12 június 2016

LETÖLTHETŐ - Apák napi kédőív

Minden év, június harmadik vasárnapján ünnepeljük az APÁKAT!
Az Anyák napja és a Karácsony után, a harmadik legfontosabb ünnep! Na jó, nem. Viccelek. :) Az apák bizony legalább annyira fontosak, mint az anyák. A másságukkal biztosítják, hogy ne egy oldalú legyen a gyerekek nevelése. A saját gyerekeim példájából tudom, hogy ha az apa aktív részese a hétköznapoknak, akkor legalább annyira rajonganak, és ragaszkodnak hozzá, mint az anyukájukhoz. És ez így természetes. Nekik mindkettő ugyanolyan fontos. Mégis valamiért a köztudatban az Anyák napján nagyobb hangsúly van. Nincs ez így jól.
Ezért is készítettem ezt a kis "kérdőívet" amivel kedveskedhetünk az Apáknak, az idei Apák napján (2016. június 19.)

A gyereknek kell kitölteni, illetve kiegészíteni a mondatokat. Aki még nem tud írni, annak segítsünk. Érdekes és vicces mondatok fognak kerekedni, ami megmosolyogtatja majd apát. De szerintem kitöltés közben még az anyákat is. :)
 





https://drive.google.com/open?id=0B6Rh0yRHjW0UcWdnUmdlQ2JsY1k



06 június 2016

Szerinted ez scrapbook?

Pár hónapja, kicsit "szanáltam" az emlékes dobozomban. Ebben a dobozban, csupa értéktelen vacaknak álcázott kincs lapul. Mind, valami fontosat jelent nekem a múltamból. Ugyanakkor, évről-évre kiderül valamelyik szalvétáról, vagy karszalagról, hogy fogalmam sincs már, hogy honnan van?! Ez a nagy igazság... Sajnos. Ezért scrapbookozom ugyebár, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. De most nem erről akartam írni. Hanem egy "kincsről", egy könyvről amit én készítettem 12 évesen. Ugyanis ennek kapcsán gondolkodtam el, hogy mi is a scrapbook?
Nyers fordításban ugye "fecni album". Tehát valahogy úgy képzelem, hogy a klasszikus kollázsból nőhette ki magát. Újságokból kivágott fecnik keveredhettek a saját fotóikkal, aztán extra matricákkal, leesett gombokkal és maradék szalagokkal díszíthették. Ha az elképzelésem helyes (és most tegyük fel, hogy igen :)), akkor lehet, hogy én már tizenéves koromban is scrapbookoztam?

Tizenéves korom elején (nevezetesen 1996-ban, mikor 12 éves voltam) kezdődtek az első rajongási hullámok. A legeslegelső - máig szív dobogtató - együttes, akikért rajongtam, az az East 17-n volt. Minden cikket és képet kivágtam a popmagazinokból és beragasztottam a saját kis csíkos könyvembe. Sok évvel ezelőttig, ez a könyv is megvolt. De aztán egy ilyen "szanálást" követően, felnőtt fejjel kipenderítettem. Viszont akadt egy másik könyv, ami nem csupán cikkek, és fotók gyűjteménye volt, hanem saját élményekkel együtt készült. Ezt máig nem volt szívem.
Talán pont azért amiért a scrapbook, számomra scrapbook. A személyes emlékek miatt.
Előre kérek mindenkit, hogy ne ragadjon le a zenei ízlésemen. Megnyugtatásul közlöm, hogy messze nem ebbe az irányba csúcsosodott ki a mai ízlésem. ;)

A farmerdzsekis vagyok én :)


Blümchen egy rövid "karriert" futott be, mint német énekesnő (és én egyébként németet tanultam az Általános iskolában. Mondjuk ezt most nem azért mondtam, mert tudok is, csak úgy eszembe jutott. :)). Szóval volt ez az énekesnő, aki egyszer csak Magyarországra jött, és lehetett találkozni vele a Duna Plazaban. Ekkortájt még messze nem voltam "rajongó", de a barátaimmal elmentünk rá csapatostul. Programnak kíváló (!) címszó alatt. Aztán úgy adódott a véletlenek folytán, hogy közel kerültünk hozzá. Olyannyira, hogy a Popcorn és a Bravo hasábjain is benne vagyunk vele egy kis fotón. Annyira megfogott minket akkor a kedvességével (és nyilván mindannyiunknak - de nekem kifejezetten - imponált, hogy bekerültünk az újságba vele), hogy utána szinte minden Magyarországi megjelenésénél ott voltam/voltunk. Egyfajta "barátság" alakult ki. Na jó, nem barátság, csak már ismert minket messziről, mint a rossz pénzt. :) Na de a lényeg, hogy amikor megjelent ez a két újság, amibe bekerültünk vele egy kis képen, azonnal kezdtem neki is egy könyvet.
Semmi extra. Nincsenek díszítések benne. Csak a sok cikk, aláírások és némi leírás tőlem, hogy ott épp mi volt, ha ott voltam.
Akkoriba ezek nagyon nagy dolgok voltak nekem. Különlegesnek éreztem magam tőle ♥︎


Ahogy elnézem ezt a 12 éves lányt, ahogy beragasztgatta az emlékeit... Arra gondolok, hogy ez scrapbook? Lehet, hogy nem scrapbook. De biztosan látszik rajta, hogy egy meghatározó korszak. Vagy az is lehet, hogy nem látszik rajta. Csak én tudom.
Úgy ahogy az emlékes dobozomban lévő, értéktelennek álcázott sok kacatról tudom, hogy kincs.

A scrapbook nem attól scrapbook, hogy gyönyörű. Nem. Ez maximum a bónusz. A scrapbook attól scrapbook (szerintem), hogy megvan rá az indíttatásunk. Mert fontosak számunkra az emlékeink. Lehet, hogy csak 12 éves vagy és csak suli ragasztód, meg celluxod van egy csíkos füzettel. De akkor is scrapbookozhatsz. Mert a scrapbook az "fecni könyv". Fecnit bárhol találni. A kincs meg ott van az emlékeidben, a múltadban, a jelenedben... Te benned. ♥︎



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social