Fehérvárcsurgó

Minden ősszel, - amikor már csak, a suli/ovi utáni délutánok jutnak a családnak - fogjuk magunkat, és random MINI kirándulásokra indulunk. Ki kell használni a tél előtt az összes világos délutánt, a napsütést, a tiszta levegőt és a kék eget. És persze a lényeg, hogy kicsit együtt legyen a család. Még ha csak egy-két óra is jut az esti rutinok előtt.
Van, hogy erdőbe, vagy tó partján, esetleg cukrászdába, vagy épp egy hegyoldalba kötünk ki. Rendszerint az indulásnál még mi sem tudjuk, mi lesz a cél. Hagyjuk, hogy vigyen minket a "flow".
Így történt ez tegnap is. A suli/ovi után gyűjtöttünk egy nagy kosár gesztenyét (ezt majd a héten viszik be a gyerekek). Majd apát bevárva elindultunk az orrunk után, előre. Végül Fehérvárcsurgón kötöttünk ki. Lementünk a tóhoz, aminek a hangulata teljesen magával ragadott minket. Vagy nagyon klassz napot fogtunk ki, vagy felújították (egyáltalán nem ilyenre emlékeztem), mert nagyon kellemes volt az egész part. Gyönyörű volt, ahogy a zöld, algás (vagy békanyálas?) víz a partot érte. A csónakok ahogy kikötve álltak... Bár borússá vált az idő, mire oda értünk azért így is páratlan hangulatot árasztott az egész hely.
Gyűjtöttünk kavicsokat, botoztunk, ugráltunk, fogócskáztunk (apa jól megkergette a gyerekeket :)), kagylókat találtunk...
Mindenki elégedett volt a nap végén... 💕