23 július 2017

Varázspálca




Tegnap este elgondolkodtam, jó-e, hogy megosztom a belső dolgaimat itt a blogon? Kell-e? Hát, lehet, hogy nem kéne... De az a helyzet, hogy világéletemben közléskényszerem volt. Ezt bárki tanúsíthatja aki akár csak egyszer is találkozott velem! Mindig ömlik belőlem a szó. Vagy azért, mert zavarban vagyok, vagy azért mert épp magvas gondolatokat igyekszek megosztani. Amiről persze lehet, hogy csak én gondolom, hogy azok. És mindent általában meggondolás és szelektálás nélkül vagyok képes kipotyogtatni a számon. 😅 Ez pedig az egyik, ha nem a legmeghatározóbb tulajdonságom. Szóval nem hazudtolom meg magam azzal, ha a blogon is éppolyannak mutatom magam, mint amilyen élőben vagyok.

Miközben ezen elmélkedtem, gondoltam egyet, és fürdés előtt, még kivittem a gyerekeket a kertbe, hogy egy kicsit "varázsoljunk". Meggyújtottunk egy-egy csillagszórót és néztük. Teljesen elmerülve a tűnő szépségébe. Szeretem, hogy a gyerekekkel rövid idő alatt képesek leszünk megfeledkezni mindenről... Nem a csillagszóró az igazi varázspálca, hanem a gyerekek természete az ami igazán el tud varázsolni 💫💕


Nincsenek megjegyzések :

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social