Valentinra hangolódva...

Két teljes hete beteg a családunk. Ami borzalmasan sok idő, akkor is ha csak a gyerekek betegek. De nálunk mint a dominó, kidőlt mindenki... ehhh... A bezártságtól való frusztráltság, és a betegségből fakadó nyűgösség, erősen hatványozódott. De mit csinál az, aki egy vödör citromot kap? Limonádét. (vagy főz belőle egy gyógyteát, ha van esze... 😜)
Tegnap fogtam magam és elrohantam még zárás előtt a lufis boltba, hogy pár héliumos lufival lepjem meg a gyerekeket. Mert minek örül mindig a gyerek? A csokinak, meg a lufinak... Na jó, folytathatnám még a sort, de úgy nem poén. Szóval, a lufit szeretik, és ha már veszek lufit akkor olyat veszek, ami az évfordulónkhoz is szépen megy, mert a gyereknek úgyis mindegy. Nekem meg nem. Sőőőt, anyának akkor már az sem mindegy, hogy napszemcsiben, vagy szívecskés pulcsiban van-e a lány?... mert akkor már legyen kerek. Nem? 😝❤ A gyerek meg így is, úgy is örül... 😁