Szennai locsolás & Kéthelyi tojásfa

Évek óta nagy vágyam volt, hogy láthassam a hagyományos locsolást húsvétkor. Budapesti lányként, nekem már egész korán (talán 10 éves koromra) kihalt a locsolási "szezon" és addig is csak a szűk környezet vette a bátorságot a locsolásra (rokonok és szomszédok). Csak hallottam arról, hogy vidéken micsoda locsolásokat rendeztek. Mondjuk kipróbálni akkor és azóta se kaptam kedvet, de látni szerettem volna. Idén végre sikerült eljutnunk családilag Szennára, ahol egy aprócska skanzenben volt lehetőségünk végignézni ezt a régi hagyományt. Éppen időben, 11-re oda is értünk, amikor is megindult a legénysereg a pléhvödrökkel. Az első háznál sajnos nem jutottam elég közel az eseményekhez, de a harmadik háznál már igyekeztem jól helyezkedni, hogy sikerüljön lencsevégre is kapni a locsolást és a körítést is. Mondjuk a csajokat nagyon sajnáltam. Jó adag bátorság kellett hozzá, hogy ezt bevállalják. Az egyik lány, mikor várták a fiúkat a vödrökkel, meg is jegyezte, hogy naná, hogy most kell beborulnia az égnek, amikor ők jönnek... 😅
Amúgy a ruhák és a környezet abszolút csodás volt. Tényleg elhittem, hogy egy időgéppel a régmúltba járhatunk. Ráadásul, azt nem mondom, hogy nem voltak sokan, de megugorhatatlan tömeg se volt, úgyhogy családostól ideális programnak bizonyult.
A végén alkalmat kerítettek a legények és az asszonyok (vagy menyecskék? nem tudom mi a hivatalos megnevezésük) is arra, hogy táncba hívják a vendégeket. Így Milával ketten táncoltunk is egy kicsit velük. Amíg a Medi és Apa kalácsot, csokit és sajtokat vettek a kerítésen kívül.

Szennán megéhezve, Kéthely felé vettük az irányt. Egyrészt hogy egy ottani csárdában jóllakjunk. Másrészt pedig megnézni a híres tojásfát. Ami tényleg elképesztő impozáns látványt nyújtott. Pedig odafelé attól féltünk, hogy majd nem találjuk... 😅 Hihetetlen mennyiségű tojás volt felaggatva a fára. Megsaccolni se tudnám, de gyönyörű volt. Olyan vidám hatást keltett, hogy azonnal megkedveli mindenki a Húsvéti ünnepeket 👌 Jövőre szerintem marad ez a kirándulás tematika, mert ez így nagyon klassz volt. 💜

A mellékelt képeket vegyesen, tükörreflexes géppel és telefonnal készítettem.

Veszprémi Állatkert 2016

A veszprémi Állatkert, a leglátogatottabb állatkert, ami a Mounier famíliát illeti. Ez van a legközelebb, és a férjem is ezt szereti, mert sokkal "vadvilágibb", mint a "társai". Bár én a "társaiból" is csak egyet ismerek: a Fővárosit. Tekintve, hogy ott éltem 24 évig. Szóval nálam, nem nagy a verseny. :)
Az Állatkert a gyerekek nagy kedvence. Az örök sláger. Ráadásul, idén Dinó parkkal bővült a veszprémi, úgyhogy már nagyon várták. Azt hittük, hogy szép napsütéses időnk lesz, de kicsit hamarabb jöttek a felhők, mint ahogy számítottunk rájuk. Tulajdonképpen már korán reggel. Ez van. Ám, egy család jókedvét, ilyen apróság nem befolyásolja, ha az Állatkertbe megy. Pláne, ha a barátaik is velük tartanak.

Azt bírom a gyerekekbe, hogy már az elején, az első 100 méteren lefutják a maratont. Mintha nem tudnák, hogy még nagyon-nagyon sok állat (és km!) van hátra... Minden állat "szenzáció"! Egyszeri, és soha nem látott lényként lebeg előttük. Úgy rohangáltak fel, s alá, mint a kergebirkák... Majdnem kértem nekik is egy ketrecet. Még támogattam is volna az Állatkertet, mint örökbefogadó szülő. :) Na jó, semmiért se adnám őket. ...Csak kölcsönbe. ;) 
A másik amit nem értek ilyenkor a gyerekeimbe, hogy bár az Állatkertben vagyunk, mégis a játszótér látványa és lehetősége úgy felcsigázza őket, mintha csak ketrecben tartott vadak lennének itthon és végre kiszabadulhattak. A tigris, az elefánt, vagy a zebra mit sem ér, ha nincs egy jó rugós krokodil, vagy mászóka a közelébe... ez van!
Körülbelül a felénél kezdtek egy kicsit lenyugodni (zsarolás hatására... :P )
Sajnos nem sikerült annyit fotóznom, mint szoktam, mert azt az iramot most nem bírtam, amit a gyerekek diktáltak... Viszont így is sikerült elcsípnem néhány emlékezetes életképet.

Az összes képet tükörreflexes géppel készítettem, kivéve az utolsót, amit a férjem telefonjával lőttem.

Tök jó Ősz!

Van egy falu Somogyban, ahol az egész család mindig jól érzi magát. De leginkább a gyerekek. Hiszen, ott nincs túl sok szabály, ellenben egy csomó olyan dolog van, ami a városban nincs. Mint pl. Titi veteményeskertje, amit előszeretettel és lelkesen dézsmálnak. Titi vezetésével, mint egy kis vonat mennek utána a csapáson. Na meg állatok, amik érdekesek... És egy nagy tó, ami körül lehet szaladgálni, és játszani. De a legeslegfontosabb, hogy mindig nagy szeretettel fogadnak minket és maximálisan kikapcsolódhatunk ♥︎

A legutóbbi látogatásunk alkalmával egy nagy halloween tököt is kapott mindkét gyerek, hogy alkalomadtán majd faragjuk ki itthon. Mila, a tök és a nagy farakás, fotókért kiáltott. Még szerencse, hogy a telefonom mindig kéznél van! Előkaptam, és készült pár vicces, vidám, őszi kép...

És ha már készült... Ráadásul az októberi Kit Klub csomag is már házon belül csücsült... Akkor hát egyenes út vezet a scrapbookozáshoz! Nemde?! Viszont mielőtt még összeállt volna az oldal a kezeim között, pár chipboard falevelet kicsit átfestettem, hogy még színesebb legyen az oldal összhatása. Nem tehetek róla! Nekem kellenek a színek :)

A levelek stílusát Wilna inspirálta. Kellett hozzá vízfesték, natúr chipboard falevelek, posca toll (de jól fedő akril festék is megteszi, ha van otthon vékony ecset, amivel vékonyan és egyenletesen fel tudod vinni a festéket a szélére), és változatos méretű ecsetek. Mert a végén az erezetet egy nagyon vékony ecsettel érdemes felvinni (vagy tűfilccel, ha van otthon olyan ami illik az adott színkombinációhoz). Az érdekesség kedvéért mondom, hogy az én vékony ecsetkészletem, eredetileg "műkörmös" ecsetkészlet.  De ezt csak a gyártói gondolják róla. Véleményem szerint remek festő ecset is. :)

A leveleket elkészíteni, nem egy ördöngösség. Az egyetlen "szabály" amit érdemes szem előtt tartani, az az, hogy a világos árnyalatokból építjük fel a festést, és ehhez adjuk az egyre sötétedő plusz színeket. Egy levélen belül legalább 4-5 színt használjunk, hogy meglegyen az őszi levelek játékos színkavalkádja. Majd vékony ecsettel vigyük fel az erezeteket is. Ezeket is lehet több árnyalattal. Legvégül pedig fehér kontúrt rajzolunk (vagy festünk) a levelek szélére, ami "karaktert" és keretet is ad a leveleinknek.

Miért jó ha kerete ill. körvonala van egy elemnek? Mert bármilyen környezetbe tesszük, a körvonal révén kiemelkedik belőle. Vagyis önálló, fókuszált elemként funkcionál. Az alábbi alkotásomon jól látszik, hogy pl. ha adtam volna körvonalat a leveleimnek, akkor egyszerűen beleolvadna a mögé helyezett sárga alapkartonba...

Az levelek elkészítéséről egy videót is készítettem amit alább megnézhetsz, hogy még könnyebb legyen reprodukálni. A teljes oldalt és még több részletfotót a Scrapfellow Galériámban találsz: ITT

10 év

A 10. évfordulónkat ünnepeltük a héten és ezen alkalomból, megajándékoztuk magunkat egy MÁRGA vacsorával. Gyerekekkel együtt mentünk. Sokat olvastunk róla, hogy szenzációs fogásai vannak, úgyhogy ki akartuk próbálni. A hely lenyűgöző panorámája, csak az első fokozat. Ahogy sétálsz fel a meredek szőlőültetvényen és kezded befogadni a páratlan látványt. Teljesen magával ragad és beleszeretsz. Abszolút szó szerint emeli az élményt. Aztán jönnek az italkülönlegességek, mint a rózsaszörp, vagy a levendulaszörp. A házi bort is kipróbáltam, az is nagyon finom volt. Végül a fogások... Ó mamám! Fenomenálisak! Tökéletes ízkompozíciók egytől-egyig.

Csodálatos hely. Páratlan ízek. Örülök, hogy ide mentünk ünnepelni. Új kedvenc étterem lett. Mindképp szeretnénk még majd menni és a többi fogást is kipróbálni, mert biztosan azok is mennyeiek.

• • • • • • • 

"10 évvel ezelőtt, Dalí volt az első közös témánk. Tegnap elmentünk megünnepelni, hogy a tizedik évet hagytuk magunk mögött közösen, és egy óriási Dalí festmménnyel találtuk szembe magunkat. ♥︎ #véletleneknincsenek #karma #10évegyütt #salvadordali #szerelem" - ezt írtam az instagramra, ehhez a képemhez.

Ez a fotó méltó keretet ad a 10 évünknek. Ugyan nem látszódik a 10 év kemény útja, de mindenképp szép keretet ad neki. Furcsa, mert soha nem gondoltam volna, hogy 10 év után is őszinte szerelemmel fogom szeretni a férjemet. Pedig így van. Őszintén szeretem még mindig. Ő az egyik legcsodálatosabb ember akivel valaha találkoztam. Szerencsés vagyok, hogy mellette lehetek. Büszke vagyok magunkra, és a gyerekeinkre! Büszke vagyok Rá is. Köszönöm neki, hogy a biztos támaszom mindenkor, hogy elfogad olyannak amilyen vagyok. De legfőképpen azt köszönöm neki, hogy Ő olyan amilyen. Az én egyik kincsem ♥︎

Papírsárkány eregetés

Aki követ INSTAGRAMON, az már láthatta. A múlt héten Pákozdon jártunk, a 25. Nemzetközi Sárkányeresztő Találkozón. Úgy gondolom a papírsárkány eregetés egy elég ritkán látott tevékenység. Valamiért mindenki ismeri, mégis ritkán látunk papírsárkányt az égen... nem igaz? No hát itt rengeteg volt. Különlegesebbnél különlegesebb sárkányok repültek fel. A látvány döbbenetes és felemelő volt. A dombokon a sok ember, mind sárkányokat eregettek...
Mi épp abban az időben érkeztünk, mikor pont szünetelt a papírsárkány építő szekció, ezért vettünk kettőt. Mindkét gyerek lelkesen engedte fel a sárkányait a levegőbe. Izgatottak voltak és tetszett nekik. Nekünk főleg azért tetszett ez a program, mert nagy területen, sok ember, mégis szellősen és biztonságosan lehetett a gyerekekkel együtt lenni (értsd: el lehetett engedni őket).

A program során kisebb beszélgetésbe elegyedtem az egyik veterán résztvevővel. Kiderült, hogy előző nap az időjárás miatt, tulajdonképpen egy sátor alatt kellett ülniük... Ekkor döbbentett meg, hogy milyen viszontagságos is ez a hobbi? Kell a szél hozzá, kell a jó idő hozzá és akkor még arról nem is beszéltem, hogy milyen sérülékenyek is ezek a sárkányok... Sőt! Szerintem elég magányos hobbi is... Mekkora elszántság és rajongás kell a hobbi iránt, hogy ezek az akadályokat megugorja? Szerintem hihetetlen...

 

A végén pedig kígyó hősök is lettünk... :) 

Naplemente. Barátok...

A hétvégénket nagyon klasszul töltöttük. Leutaztunk a rokonaikhoz Somogy megyébe. Ettünk, ittunk, nevettünk és még pecáztunk is. Eltekintve egy rövid rosszullétet, nagyon jól éreztük magunkat. Sőt! Mindezt megfejelve...
Haza felé,  beugrottunk a barátainkhoz. Egyszerűen imádom ezeket a gyerekeket együtt. Alig várom már, hogy a legkisebbik is velük tudjon rohangálni! Akkor lesz teljes a kép igazán. :)  De így is mesés volt... A nap már ment le... Bicikliztek... Csak a három gyerek zsivaja járta be az amúgy csendes tájat. Minden ideális volt néhány kattintásra... Csodás emlékképekkel lettünk gazdagabbak, pedig csak két órát töltöttünk ott! Mindig élmény Veletek... Zoya, Zente, Medi, Mila ♥

Ugyanezen a napon még hajnalban... Ködbe burkolózva pecáztunk Apával... :)

Kövess INSTAGRAM-on is! :)

Két hét...

Az elmúlt két hét úgy elszállt, mintha nem is lett volna. Pedig milyen régóta vártam már, hogy visszaálljon a régi rend és én a kiszámítható időbeosztásommal újra tudjak kalkulálni. Aha. Megszokhattam volna már amióta gyerekem van, hogy amit én eltervezek, az nem mindig lesz úgy... Csak hogy most  nem a gyerekek miatt hiúsult meg..., hanem miattam.
Egyszerűen nem találtam a helyem itthon. Járkáltam a házban, mint egy zombi... Mintha nem is az otthonomban lettem volna. Hiányzott a csivitelés... Üres volt a ház, sőt, kongott ! én pedig elveszettnek éreztem magam benne...  Milyen érdekes ez. Mikor már azt hiszed, hogy alig várod az egyedüllétet, rájössz, hogy jobban szereted a zsivajt, mint hinnéd. :)

DreamBurger, óvodai játék festés, koncert, dino love...

Ha követsz az Instagramon, akkor azért láthattad, hogy nem telt ez a két hét sem eseménytelenül. Csak nagyon hiányoztak a lurkóim...:)
Ti hogy bírtátok a tanévkezdést?

Gyerekek → Színek → Szeretet

Van két kis csemetém, akik konkrétan kiszínezik az életem.
Jó, még kicsik.. Néha kimennek a vonalból... ;)
De azért még így is jobb színesben, mint a fekete-fehérben.
Velük teljes az életem.

... kövess az INSTAGRAMON is. :)

Emlékszem, hogy mikor Mila megszületett, mint ha felrobbantottak volna bennem, egy atombombát. Endorfinból. Annyira boldog voltam és annyira szerettem. Az érzést, akkor - és azóta is - a szerelemhez hasonlítottam. Azzal a különbséggel, hogy míg a szerelem érzése nagy nehezen képes az ember testében elférni... Az anyai szeretet nem. Az túláradó. Mindenen túl... Az egész univerzum se képes befogadni azt a tömény érzést, amit a gyermeked iránt érzel.

Arra is emlékszem, hogy az anyaság milyen új perspektívát is adott. Addig úgy éreztem, hogy ismertem egy világot... De az anyasággal rá kellett jönnöm, hogy a világnak, mindaddig csak az egyik felét ismertem. Minden értelmet nyert. Hirtelen szörnyű kamasznak éreztem magam és éreztem a vállamon, anyukám minden aggódását. Talán ekkor nőttem fel... Na jó, én soha nem növök fel igazán. De talán ekkor értem el a nálam elérhető "legfelnőttebb" állapotot.
Tudom, nem sok, de ez van. :)

Amikor végig nézek a képeinken, az életünk eseményeiből, akkor elfog a hála és a feltétlen szeretet. Szerencsésnek érzem magam, hogy ez a két kis palánta az én kertemben nő. Hogy az "enyémek" lehetnek és dédelgethetem, nevelgethetem őket. Hogy nézhetem, élvezhetem a nevetésüket. Hiszem, hogy a szeretet erejéből kapjuk a legfontosabb dolgokat. Mint például a Család. De akár az önbizalom, a biztonság és a nevetés se kevésbé fontos. 

Ez az érzés motivált arra, hogy elkészítsem "A szeretet gyümölcse" albumomat.
Sőt! Komplett Workshop-ot is építettem rá, és kiegészítőket is terveztem hozzá még tavasszal!

 

A Szeretet Gyümölcse from Scrapfellow on Vimeo.

Imádom a mai napig ezt az albumomat. Olyan érzéseknek adtam helyet, mint a szerelem, a megbecsülés, az elfogadás, az anyaság, az testvéri szeretet... Minden érzés amit kaptam a családomtól ebben a pici albumban van összefoglalva. Ez az album, az Ő szeretetükből született...

Mounier Noémi - Online Workshop - Scrapfellow

Ha szeretnél Te is egy ilyen mini albumot, akkor még jelentkezhetsz. A Scrapfellow felületén még van lehetőség csatlakozni a Workshopra. Sőt, pontosan ugyanolyan készletből is dolgozhatsz amiből én. Ebbe az alkotócsomagba, exclusive Scrapfellow chipboardokat és dekorgombokat terveztem. Ezeket a termékeket, kizárólag ennek az alkotócsomagnak a részeként tudod beszerezni. ;) 

Remélem találkozunk  ♥

ui: Ha a workshopot és a hozzá tartozó alkotócsomagot is szeretnéd, akkor külön-külön tedd a kosaradba! ;)

Instant Camping

A hétvégén volt az a rendezvény, amire hónapokkal ezelőtt magam is segédkezdtem a licit felajánlásommal... Ez a TRÉV (Te rajzolsz Én varrok) II. Gyereknap és Készlénytalálkozó volt.

Nem volt biztos, hogy kijutunk, de végül sikerült! Úgyhogy rögtön a Scrapfellow standjához vettem az irányt, amint megérkeztünk. :) Szuper kis program volt! Ugálóvár, arcfestés, koncert és minden ami kell! Aki kihagyta ezévben, jövőre tuti menjen el!!! :)
Ági lőtt is rólam és az újdonsült kis pillangómról egy képet...

A nap vége felé viszont, mikor már Székesfehérvár közelébe értünk... Beborult... Ezért a gyerekeknek ki kellett valamit találni következő program gyanánt... Végül kitaláltuk az Instant Campinget!

Végülis kombi autónk van, le tudjuk hajtani az üléseket, van laptopunk...stb. Párnákkal és takarókkal felszerelkezve indultunk tehát útnak. Kimentünk jó messzire a várostól, és egy mezőn letelepedtünk. Berendeztük az autót és mehetett az esőben is a móka! :)