Mi épp abban az időben érkeztünk, mikor pont szünetelt a papírsárkány építő szekció, ezért vettünk kettőt. Mindkét gyerek lelkesen engedte fel a sárkányait a levegőbe. Izgatottak voltak és tetszett nekik. Nekünk főleg azért tetszett ez a program, mert nagy területen, sok ember, mégis szellősen és biztonságosan lehetett a gyerekekkel együtt lenni (értsd: el lehetett engedni őket).
A program során kisebb beszélgetésbe elegyedtem az egyik veterán résztvevővel. Kiderült, hogy előző nap az időjárás miatt, tulajdonképpen egy sátor alatt kellett ülniük... Ekkor döbbentett meg, hogy milyen viszontagságos is ez a hobbi? Kell a szél hozzá, kell a jó idő hozzá és akkor még arról nem is beszéltem, hogy milyen sérülékenyek is ezek a sárkányok... Sőt! Szerintem elég magányos hobbi is... Mekkora elszántság és rajongás kell a hobbi iránt, hogy ezek az akadályokat megugorja? Szerintem hihetetlen...
A végén pedig kígyó hősök is lettünk... :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése