Június 18.-19.

Ez a hétvége duplán ünnepelendő volt számunkra. Most ünnepeltük 6. évfordulónkat Stephhel és kaptam egy gyűrűt... :) Az a helyzet, hogy minden évben (kezdetben véletlenül) úgy alakult, hogy kaptam egy gyűrűt.

Érkezési sorrendben húztam az ujjamra őket (bal felső kép). Fentről lefele: 

1. gyűrű, 1 évfordulóra kapott gyűrűm,

2. gyűrű, 2. évfordulónkon, megkérte a kezem azzal a kis köves gyűrűvel,

3-4. gyűrű,  mivel nagy volt a gyűrű amivel megkért. Kaptam rá egy hónapra egy ezüst karikát és egy kis ezüst köves gyűrűt, pótlékként. Ezt hordtam ezután, tehát ezt tekintettük eljegyzési gyűrűnek.

5. gyűrűt a 3. évfordulónkra kaptam, Franciaországban (itt fogant Mila is :)) 

...tehát, rá 8 hónapra, Valentin napon, megházasodtunk. Kicsi és gyors volt, tehát nem vettünk gyűrűket. Így (mivel eléggé fel voltam vizesedve) elővettük az anno "nagy" gyűrűmet (a 2. számút!). Így tehát a 4. évre is jutott egy gyűrű amit hordtam. :)

6-7. gyűrűt, az első házassági évfordulónkra kaptuk. Ez az igazi gyűrűnk. Melyet mi terveztettünk és ez már fehér arany. :) Mindkettőnknek bele van vésve kívülről a családnevünk és belülre pedig a párunk neve. Persze az enyémhez tartozik egy kis köves gyűrű is (bár ez csak mutatóba, ugyanis cirkónia :D:D)

8. gyűrű. Most pedig, a 6. évben, ha már így alakult, hogy minden évre jutott egy... Nem akartuk megszakítani - én, az istenért sem akartam!!! :) - a láncot. Kaptam megint egy gyűrűt. Egy csodaszép két soros, köves gyűrűt. Ezt most kiegészítésként hordom a házassági gyűrűnkkel. A másik kezemen az első éves ajándék gyűrűmet hordom. Így teljes 1-6-ig. :)

Nagyon szerencsés vagyok, hogy Steph ilyen figyelmes. Imádom az ékszereket, de azt még jobban imádom, hogy Steph soha nem felejti el ezeket az apróságokat.

Így tehát, én is/mi is készültünk neki másnapra. Ugyanis, 19-én Apák napját ünnepeltünk. Hiszem, hogy KIJÁR az apukáknak is egy nap, melyen ők állnak a középpontban és mely napon a gyerekeinket arra emlékeztetjük, hogy milyen fontosak is az életükben.
Rajzoltam egy apa feliratot, melyre rúzsos puszikat nyomkodtunk (Milának tetszett a "nyomdázás" :)). Ezzel a rajzzal pedig egy pár képet lőttem Miláról (az új gépemmel persze!). Ezeket a képeket megkapta képernyő háttérnek. Kapott még egy citromos sört, melyet felöltöztettünk és az eredeti rajzot.
Úgy volt, hogy nem alszik 18-a éjszaka itthon, de váratlanul haza jött hajnalban. Még szerencse, hogy már addigra bekészítettem: