Mila, szülinapjára kapott, az egyik barátunktól, egy könyvet. Ekkor kezdődött a szerelem! :) Imádja! Elmondogattuk és mutogattuk neki, minden oldalon, az állatokat, mire egy idő után, ő is kezdte mutogatni és hozzá fűzni a saját hablaty szövegét. Annyira édes, ahogy mondja, hogy "pityipipá, hapatyapá". :D Ezért, húsvétra is könyveket kapott. Nagyon örülök, hogy szereti őket, mert az egyik barátnőm mesélte, hogy az 5 éves fia, nem szereti, és mikor megkérdezte, hogy miért nem? Akkor, azt válaszolta, hogy "mert nem látom". Sajnos, ilyen világban élünk, hogy a videó és a mese, lenyomja a könyveket. A képzeletük, ezért nem szárnyal már annyira, mint kéne. Na de, mondom, ezért örülök, hogy tetszik neki, mert remélem hogy így könyebb lesz fentartani az érdeklődését a könyvek iránt. :)
2 megjegyzés :
Nagyon édes! Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek a szülőtől látja a mintát. Ha nektek természetes az, hogy könyvet lát a kezetekben, hogy olvastok neki esténként, délután, akkor ebben nő fel. Annak a kisfiúnak valószínűleg a szülő előbb berakja a DVD-t, bekapcsolja a tv-t, minthogy olvasson :(
Nagyon szépek a fotók! Sok szép és jó könyvet kívánok Milának, ezután is! :)
Megjegyzés küldése