A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyurma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyurma. Összes bejegyzés megjelenítése

17 november 2017

Adventi naptár óra


Már évekkel ezelőtt rábukkantam erre az ötletre a Pinteresten. De eddig még nem jutottam a kivitelezésig. Mondjuk valószínűleg papírból lett volna a legegyszerűbb és leggyorsabb. De én időtállót szerettem volna, amit jó esetben a gyerekeim majd tovább örökölhetnek az unokáimnak ♥️ Meg, hát tényleg nem szeretném ha lerongyolódna egy-két év után. Szóval két választás volt. Vagy veszek egy óralapot és átalakítom, vagy készítek egyet saját magam. Az utóbbit választottam (szentimentális okokból).

Idén ugye beszereztem a levegőn száradó gyurmát (itt írtam az ajtóról amit szintén ebből készítettem), amiből több projektet is terveztem. Mint például ezt az Adventi Hóemeber órát, ami egy remek - és természetesen vicces - módja annak, hogy vezessük a gyerekkel, "hány nap van még hátra karácsonyig?"

Az elkészítése az egyszerűbbnél is egyszerűbb! Nyújtsuk ki a gyurmát és fogjunk egy akkora tálat (nálunk ez pl. egy nagyobb műzlistál volt) aminek a mérete megfelelő számunka az óra lapjának. Nyomjuk bele és vágjuk ki általa a kör alakú formát. Ezt követően a közepét szúrjuk ki egy tompa (pl. ceruza) tárggyal. Majd hagyjuk megszáradni.
Formázzunk orrot is neki. Ennek is ugyanúgy kinyújtjuk az alapját, csak egy sniccerrel, vagy egy vonalzóval megformázzuk a kívánt  formáját. Ennek is előkészítjük a "jancsiszög" helyét és kiszúrjuk még száradás előtt.
Száradást követően megfestjük az orrokat és a hóember pofiját is. Én a szemeihez egy csavar fejét mártottam fekete festékbe és így nyomdáztam (ezért maradt a fehér közepe ki). A szájának a pöttyeit egy ecsetnek a nyelével pöttyöztem. Az arcát kézzel festettem. Végül a számokat pedig nyomdáztam Scrapfellow bélyegzőkkel. Annyi csavarral, hogy a 6-át és a 24-ét kicsit nagyobb betűtípussal nyomtam, hogy kiemeljem a Magyar ünnepnapok jelentőségét. A legvégén pedig, a teljes száradást követően érdemes egy kicsit utána csiszolni egy finom csiszolóval az óralap széleit.

Az orrát majd egy jancsiszöggel fogjuk egymáshoz applikálni. Az orr típusát pedig majd a gyerekek találhatják majd ki. Ja és természetesen a manók hozzák majd. 😜


15 november 2017

Manó ajtó


Mint tudjátok, hozzánk idén már  4. alkalommal jönnek a karácsonyi manók. (Ha nem ismered a manókat, akkor ajánlom a Vous.hu-s interjúmat, valamint itt a blogon a többi írásomat a témában.) Tehát negyedik éve látom vendégül őket decemberben. Amely egyfelől jelenti azt, hogy a gyerekek imádják. Másfelől azt, hogy jó előre kell terveznem, mert a rövid távon megvalósítható ötleteket már mind ellőttem.
A manó ajtó már tavaly is tervben volt, de végül nem sikerült nekiállnom. Sebaj, most bőven időben kezdtem az előkészületeket.

Megmondom őszintén nem sok tapasztalatom van a gyurmákat illetően. Talán kisiskolás koromban agyagoztam utoljára, és kb. ez is volt az utolsó élményem amit a gyurmához tudok hasonlítani. Szóval mindenképp egyszerű megoldásokban kellett gondolkodnom. Így esett a választásom, a levegőn száradó gyurmára. Házilag nem akartam kísérletezni, mert fennállt annak a veszélye, hogy esetleg elrontom a receptet és földhöz vágom az egészet. Ami aztán ahhoz vezetett volna, hogy idén se lett volna ajtó. A süthető változat ugyanezen okból nem játszott.

Egy videós "tutorialban" azt mondták, hogy a KIK-es gyurma a legjobb, úgyhogy (nagy nehezen, szerencsével kísérve) beszereztem egy csomaggal. Neki is álltam...

Kinyújtottam a gyurmát, majd elkezdtem megdolgozni a felületét különböző eszközökkel (olló, szúrószerszám, sniccer...). A deszkák mélyedéseit pedig, egy vonalzóval hoztam létre.
Bevallom én nem vagyok valami türelmes ember, főleg nem alkotás közben. Egyszerűen elszáll az agyam az adrenalintól 😝 ezért is esik néha nehezemre fotókat készíteni alkotás közben, mert annyira kimozdít, ha jó képeket akarok készíteni, hogy nem haladok rendesen. Úgyhogy most is csak telefonos, gyors fázisfotókat készítettem (bocsi). Szóval, a helyzet az, hogy meg kellett volna várni a festéssel a száradást. De én úgy ahogy volt, pár órán belül le is festettem. Nem bírtam ki. Ha ti türelmesebbek vagytok, akkor várjatok. 😅 A fázisai a következők: sötétebb barnával fessük le a teljes ajtót (hagyjuk, hogy jól befolyjanak a mélyedésekbe!), és egy papírtörlővel töröljük le a felületét. Így csak a mélyedésekben fog a sötét szín megmaradni. A felső részt pedig valamilyen más barnával (de mindenképp világosabbal) fessük végig. A plusz hatás érdekében, érdemes az "árnyékokat" is megfesteni, az ajtó köré és a deszkák közé is. Itt kicsit mossuk be még a sötétebb színeket és a felületről se töröljük le olyan alaposan. Ha pedig megszáradt az egész, akkor egy finomabb csiszolópapírral érdemes még itt-ott megkoptatni a deszkák felületét.
Az ajtó peremét, az utolsó (formálható) pillanatban találtam ki, úgyhogy az eléggé esetleges lett, de engem nem zavart. Lefestettem a külső keretet először sötét barnával, aztán a felületét (köveket) arannyal festettem át. Az ajtó és a keret elé pedig még egy plusz elemet gyártottam, amit nevezzünk mondjuk "cukorka ajtófélfának". 



Ezt követően, amikor még lehetett belenyomtam a két kis kulcsot (tudjátok, a gyerekeknek készült kis lakatokhoz adják) amit lefestettem feketére. Ezek lettek a zsanérok. A kilincset pedig gyurmából készítettem hozzá.



Utolsó simításként pedig fogtam néhány chipboard levelet és készítettem belőlük egy kis koszorú szerűséget. Erre került fel a tábla is. Legeslegvégül pedig egy kis csillámport is kapott az ajtó teteje, hogy jobban "üljön" a varázslat.
Az egészet pedig egy kis dobogóra fogom applikálni (lépcsőkkel), de az még hátra van.


Ha belevágtok a manózásba, akkor ne feledjétek, hogy a blogomon találtok LETÖLTHETŐ levelet hozzájuk.

03 április 2011

Házi főzésű gyurma

Már említettem, hogy az egyik barátnőmtől Mila, házi főzésű gyurmákat kapott, ami nem csak hogy csodaszép színekben pompáztak, hanem finom illatúak is voltak! Hmmm... Mila folyton szaglászta őket! ...hihi... :D Természetes anyagokból volt, tehát ha a szájába kerülne véletlenül, akkor se okozna semmi problémát.
Remek napokat okozott nekünk, sokat mókáztunk velük. Bár eredményes munka nem született, de vígan elszórakoztunk és szaglásztuk. Ezeket a pillanatokat örökítettem meg most egy oldalban:


Egyik alkalommal (Apa felügyelte) sikerült a hajába is kennie egy adaggal! Az majd egy másik oldal témája lesz, a nagy fürcsivel együtt!!! :D

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

top social