De talán mindenki másképp kezeli, másképp viselkedik ilyen helyzetben.
Speciel én, ilyenkor eltünök. Igyekszem minden mellőzhető tevékenységet hanyagolni, hogy tisztán láthassak magam körül. Teljesen lecsupaszítom a hétköznapjaimat a legfontosabbakra.
Jó-e ez így? Nem tudom...
Az viszont biztos, hogy mindig hiányoznak idővel azok a "mellőzhetőnek" ítélt klisék... Igen, pl. a scrapbook, vagy a blog írás. Az alkotás.
Ezért úgy gondoltam, hogy tőlem szokatlanul, illetve magamhoz képest szokatlanul, felveszem a kesztyűt és megpróbálok egyidőben kűzdeni a "válsággal" és közben azokra a dolgokra is koncentrálni amiket szeretek. Amik mint kiderült mindenféle krízis időszakban is mellőzhetetlenek a számomra!
Hogy sikerül-e azt nem tudom, de talán ez a bejegyzés majd emlékeztetni fog és nyomatékot ad számomra, hogy nem akarok eltűnni. Nem akarom a szívemnek kedves dolgokat mellőzni. Nem akarom, hogy olyan "majd HA..." csaj legyek, aki köti valamihez a boldogságát... Mindig is frusztrált ez a hozzáállás. Nem hiszem, hogy feltételekhez kell kötnünk pl. a boldogságot. De most úgy érzem "majd ha..." csaj lettem én is, hiszen nem scrapbookozom, meg még egy csomó dolgot nem csinálok, míg rendbe nem jönnek körülöttem a dolgok. Vagy is "majd ha..." De miért? Nem. Nem szabad kötnöm semmihez...
Sőt! Perpillanat úgy gondolom, hogy talán még erőt is kovácsolhatok majd belőle... Majd meglátjuk.
A válság amúgy bár baromi nehéz idő, mégis egy kedves régi barátom nemrégiben tett facebook bejegyzése alapján igyekszem megélni. Amúgy ti hisztek a külső "jelekben"? Abban, hogy sokszor kapsz utalást a világmindenségtől a problémáidra? Nos, szerintem ez a régi ismerősöm bejegyzése is pont "nekem" szólt... Így hangzott:
"Minden változás válság is egyben.
El tudod-e kerülni életedből a válságot?
Nem hiszem! Ha körülnézel a világban, a természetben, akkor azt látod, hogy a válság, olykor katasztrófa, állandóan jelen van.
El tudod-e kerülni életedből a válságot?
Nem hiszem! Ha körülnézel a világban, a természetben, akkor azt látod, hogy a válság, olykor katasztrófa, állandóan jelen van.
Nem válság-e a pataknak, ha szikla állja
az útját vagy az erdőnek az orkán, a növényeknek a májusi fagy, vagy a
nyári szikkadt föld, mely a tikkasztó hőségben esőcseppekre szomjazik?
Nem válság-e a zebrának, ha a közelben éhes oroszlán ólálkodik, vagy a tenger felszíne közelében úszó halnak, ha sirály raj csap le rá?
Talán a Földnek nem válság, ha mélyéből gurgulázva lávát köp a környező világra, vagy az ég nincs válságban, mikor villámok cikáznak Északról Délnek, Keletről Nyugatnak.
Nem válság-e a tavaszi olvadás, az őszi hervadás, a fagy, mely zúzmarát fest a téli tájra? Nem válság-e a nappalnak az alkony, mely felfesti az éjszaka árnyait, vagy a hajnal, mely ébredésével elzavarja az éjszaka tündéreinek, éji táncát?
A válság az örök változás ereje, mely a sziklából is képes vizet fakasztani. Élj a vízzel, forrás az, gyógyító erő, mely tovább lüktet Benned az örök megismerést hajszolva.
Ez az erő löki a magzatot a Napvilágra, ez az erő nem hagyja nyugodtan a csecsemőt, míg fel nem áll, ez az erő visz fel a legmagasabb csúcsokig és ez az erő vet a legmélyebb mélységekbe.
Ez a lét körforgatagának természete és ezért természetes, ha időről időre beköszön Hozzád..."
Nem válság-e a zebrának, ha a közelben éhes oroszlán ólálkodik, vagy a tenger felszíne közelében úszó halnak, ha sirály raj csap le rá?
Talán a Földnek nem válság, ha mélyéből gurgulázva lávát köp a környező világra, vagy az ég nincs válságban, mikor villámok cikáznak Északról Délnek, Keletről Nyugatnak.
Nem válság-e a tavaszi olvadás, az őszi hervadás, a fagy, mely zúzmarát fest a téli tájra? Nem válság-e a nappalnak az alkony, mely felfesti az éjszaka árnyait, vagy a hajnal, mely ébredésével elzavarja az éjszaka tündéreinek, éji táncát?
A válság az örök változás ereje, mely a sziklából is képes vizet fakasztani. Élj a vízzel, forrás az, gyógyító erő, mely tovább lüktet Benned az örök megismerést hajszolva.
Ez az erő löki a magzatot a Napvilágra, ez az erő nem hagyja nyugodtan a csecsemőt, míg fel nem áll, ez az erő visz fel a legmagasabb csúcsokig és ez az erő vet a legmélyebb mélységekbe.
Ez a lét körforgatagának természete és ezért természetes, ha időről időre beköszön Hozzád..."
de Osho-t is idézte nemrégiben... azt hiszem jelenleg mindkettőbe erősen kapaszkodom és ezúton is köszönöm neki, hogy pont akkor pont ezeket a szavakat írta le a hírfolyamba...
"A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrendnek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában... ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik."
Zen Osho.
Változások vannak az életemben, ez biztos... Új élet felé haladok. Próbálok tudatos lenni és tisztán látni. Remélem sikerül. De szeretném, hogy ha a scrapbook, a blogolás - és sok más is persze, de most nem részletezem - amiket hamarjában kiszórok ilyen válság időtájt a napjaimból, stabil része lenne ennek az új életnek. Egyszerűen azért, mert szeretem és mert igazán fontos a számomra. Helye van az életemben.
Mindenesetre tegnap találtam egy négylevelű lóherét... Aztán még hármat... Végül pedig egy ötlevelűt. Na az vajon mit jelent? Remélem csak jót... :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése