 |
| kép forrása: pinterest |
A tegnapi bejegyzésem után rengeteg gondolat öntött el. Aggódó, félelemmel teli és határozott, magabiztos egyaránt. Volt viszont egy gondolatmenet, amin megállapodtam... Hazudnék ha azt mondanám, hogy friss gondolatok ezek, de tekintve a mostani helyzetemet és lelki állapotomat, azt hiszem most aktuális az idő, hogy kifejtsem.
Sok éve már, hogy scrapbookozom és ezidő alatt nem kevésszer találtam szembe magam azzal a támadó megítéléssel, hogy a scrapbook álmokat árul. Gondtalan életet hirdet. Pedig ilyen élet nincs és ha nincs, akkor ez egy nagy cukormáz, ami hazugság...
Nos, ilyen élet tényleg nincs. Mindenkinek szürke hétköznapjai vannak, telis-tele problémával, felelősséggel, hibákkal, aggódással és mindenféle sz@rral, mint mindenki másnál.
De én inkább azt gondolom, hogy a scrapbookos az nekiáll a legnagyobb sárban és piszokban is mosni az aranyat. Legyen az akármilyen pici porszem. Ha ki lehet fényesíteni akkor számít. Nem sajnáljuk rá az időt és energiát. Mert üdítő látni a pici fényt a piszokban.
Igen lehangoló lenne, ha mondjuk sárga csekket scrappelném meg, vagy egy nagy veszekedés margójára tűznék egy oldalt. Wtf? Ugye? Akkor...
Egyszerű hétköznapi dolgokat értékelek inkább és emelem piedesztálra.
Aranyat mosok. Scrap(p)elek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése