Mila és a kuttyok

Telnek a napok, és a kiskutyák már kezdenek felnőni... Na jó, még van egy kis idő. :)
Steph ma fotózta őket, hogy hogy fejlődnek... Méri, jegyzetel, fotóz, szalagoz... Ezért, kiterített egy nagy takarót a napra, amin heverészhettek. Mila mikor felkelt, rögtön ki akart menni a kertben és ott találtuk a kiskutyákat. Nem! Nem ment ilyen egyszerűen! De igen, nagyon szerettük volna, hogy ha kiskutyás képeket tudnánk készíteni vele. Ám Mila, úgy látszik megcsömörlött 10 kutya (3 nagy + 7 kicsi) után és rá se bagózott, egy simogatást leszámítva. Inkább a homokozó vonzotta, melyet Mama töltött fel neki, húsvéti ajándékként. Sebaj gondoltuk, akkor majd anya kutyázik... Egy jó órát hemperegtem velük a fűben, annyira aranyosak voltak. A kis piros kan, nagyon komoly vérmességgel van megáldva! :D Furcsa hangokat adtam ki és közben dünnögtem/morogtam, melyre Ő vissza morgott. Haláli fazon! :) A bronz pedig egy bújógép. Akárhova is mész, tuti, hogy utánad megy és a lábad közé fészkel! :) De nekem az ezüst tetszik a legjobban kinézetre (mondjuk nem értek hozzá szakmailag).
Mila mikor "anyahiányban" kezdett szenvedni, mégiscsak oda jött hozzánk a plédre és érdekelni kezdték azok a kis fehér gombócok, amik az anyukáját így elvonták tőle. ;P
Na ekkor készültek a fotók és egy kis videó is, amik egyértelműen a kedvenceim lettek (mindig az aktuálisak azok, tudom, de lehet ezeket most nem imádni?).
Már most azon agyalok, hogy ennyi jó képet, hogy a túróba fogok egy oldalra (de még a dupla oldal is kevés lenne!) sűríteni? Eltart majd egy ideig, míg megoldást találok rá, de FOGOK!
Íme a kedvenc képeim:

Itt még csak a homok érdekli...

Itt már hátra kacsingat, hogy "na most miért nem én vagyok a középpontban?"

(a kutyák is szeretik elmo-t! :))

Pofa szkenner/gyurma!!! :)

AZ ABSZOLÚT KEDVENC KÉPEM!!!!!

Hát lehetne ezekből még selejtezni???? (kb. 6x álltam neki és ennél többet nincs szívem kivenni a "majd oldalra kerülnek" kategóriából... Más néven a SCRAPBOOK(olandó) mappából! :))

Végül pedig egy ráadás VIDEÓ: Mila és a kuttyok

Mila hablatyol, de azt nagyon (!!!), viszont érzékeny mérlegeléssel és stílusosan, belecsempész egy-egy értelmes szót is. ;P

Lássuk, hogy miről volt szó ebben a kis szösszenetben (csak ha szükséges persze)... 

Egy kutya rágja az ujját, melyet vigasztalás után, újra vissza dug a szájába. :D Következő kutya menekülne "emegy", de Mila mondja neki, hogy "gyeje". Nem jön, de sebaj, van máááááááásik! "Ne síj" mondja neki (talány, hogy miért?). A papucsát rágta (az isten tudja már melyik) és rendre lett utasítva, hogy mit is képzel magáról? "Nem papucs!" Erre a kutya rágni kezdi a fegyelmező kezeit... Ezt egy darabig próbálja értelmezni Mila... Utána közli vele, hogy "Naaaa! No, no, no-no-no-no-no-no... (ekkor már nagyon röhögünk a háttérben!) 

Hopp még két kutya. Jajj de aranyosak! - megöleli - Úgy dönt mégis kiosztja a papucsait "jó papucs"... "tessék"... Aztán érdeklődés hiányában a lábát is oda dugja... Na ez a kutyának is tetszett! :) A lábait is megpróbálja kiosztani, de mivel meglátja, hogy a papucs esetleg győzelmet arathat a lábai felett, úgy dönt vissza veszi őket. Aztán mégsem... Egy kis kóstolással próbálja meggyőzni a kutyit, hogy a lába nyalogatása lesz a nyerő (neki hihet!)... :D

Ne izguljatok, nekem is magas! :) De imádom nézni ahogy gesztikulál és mondja és mondja és mondja (akár az anyja... :P)!!! Mint ha érteni is kéne... :D:D:D

Ui: Egyszer egy anyuka a játszótéren (egy évvel ezelőtt is így nyomta már a "halandzsa nindzsát") hallgatja egy ideig és így szól nekem: 

-Milyen szépen beszél már.

-Igen? Te érted? Akkor fordítsd már le nekem... - mondtam :D:D

Szegény, biztos csak imponálni akart, de én meg tényleg azt hittem, hogy találtam egy szótárt!! Úgy megörültem... Aztán mégsem... ;) 

Na, jó hosszú lettem már megint. De ez van, mikor ennyi kommentet kapok (EZER KÖSZÖNET MINDEN KEDVES VISSZAJELZÉSÉRT az előző posztokban!!!)... Úgy belelkesülök, hogy nem lehet lelőni! :)