Játékkészítő 2.0 és ++++

Tudjátok, tavaly nyertem egy páros jegyet a Játékkészítő produkcióra, amihez egy könyvet is készítettem Milával közösen. Idén a produkció újra elhívott minket, hogy a könyvünket aláírattathassuk. "Kaptam" egy hihetetlen kedves "kapcsolattartót", aki telefonon és e-mailben is folyamatosan konzultált velem. Elmesélte, hogy a könyv nagyon tetszett mindenkinek, még a producernek is, Illés Gabriellának, aki tulajdonképpen engedélyezte nekünk az újbóli részvételt.
Mivel ez még októberben volt, bőven volt időnk, hogy az új szereplőknek is készítsünk oldalakat. Négy új oldal készült. Az új Játékkészítőnek - Sthol András, az új Babszem Jankó(k)nak - Vastag Csaba és Tamás (akiknek sikerült felcserélnem a nevüket... siettem... :/ ),  Keptén Kapitánynak - Kamarás Iván, és Gergőnek, aki valahogy tavaly kimaradt...
Kicsit megújítottam a designt ezeknél. Egyrészt azért, mert az interneten, idén nem volt megosztva "rajz" a jelmezekről. Másrészt meg amiatt, mert ez a nagyobb, jellegzetesebb díszítés karakteresebb és szerintem sokkal szebb.

December 23-ára hívtak be minket, ami a főpróba volt. Ekkor találkoztam először Robival (akivel addigra többször is beszéltünk, hol e-mailben, hol telefonon és akinek a személyében egy felettébb figyelmes személyre leltem.). Végtelenül kedves volt személyesen is, úgyhogy nem csalódtam. Olyannyira, hogy erre a főpróbára nem csak kettőnket, hanem mind a négyünket beengedett :)
A főpróbán, a 3D mapping még nem volt felfestve (képeken láthatjátok). Úgyhogy, itt még nem a teljes pompájában szemlélhettük a darabot. Viszont a látványos jelmezvilág és a nagyon klassz dalok így is belakták a színpadot. Nem unatkoztunk. :) A történet más. Az egész mese menete megújult. Bevallom, van amiben az első, és van amiben a második verzió tetszett jobban. Nem tudnék dönteni. Szerintem szuper volt mindkettő.
Be kell valljam továbbá, hogy az idén teljesen elkényeztetett minket a produkció. Komolyan. Szinte már zavarba ejtő volt, hogy mennyire figyelmes(ek). Főleg Robi ♥︎ De nem akarok előre szaladni...

A két felvonás közötti szünetben volt lehetőségünk a legtöbb szereplővel találkozni és aláírattatni a könyvet. Kérdeztem Milát, hogy szeretne-e fotót a szereplőkkel? De zavarban volt, úgyhogy nem. Egyedül az Oroszlán Szojával sikerült rávenni egy képre, azt is unszolásra leginkább. Pedig nagyon szereti a dalát és a figuráját a darabban! Még a Gigivel se sikerült rávennem, pedig ő a színdarabtól függetlenül is nagy kedvence. Na persze egyet stikába azért lőttem, mikor a Radics Gigi aláírta neki a fotóját. Király Linda, Herrer Sára (Aranyka) és Szonja nagyon kedvesen méltatták a könyvet mikor aláírták. :)

Sajnos a szünet után mi eljöttünk, hiszen Szenteste előtt még akadt pár dolgunk. Így is 6 körül értünk haza és hajnali háromkor feküdtünk le, mire mindennel kész lettünk... ehhh...

A 24-e fantasztikusan jó volt, zsibongott a ház, úsztunk a csomagolópapírban... Már-már kezdtünk fogyatkozni és a hangulat is ülepedett, amikor csörög a telefonom. Látom, hogy a Robi az... Meglepődök, felveszem, majd elképedek... Szeretnének két jegyet felajánlani, hogy teljes pompájában, elejétől a végéig láthassuk. El tudunk-e menni? Rendkívül meghatott... Nem. Nem az, hogy elmehettünk (persze ennek is örültünk), hanem, hogy Szenteste van és Ő személyesen vette a fáradtságot azért, hogy ezzel felhívjon. A mai világban szerintem ez nagyon-nagyon figyelmes dolog és meglehetősen ÉRTÉKES! Majd másnap is felhívott, hogy sikerült-e döntenünk, melyikre tudunk elmenni? Nonszensz. Nem elég, hogy kapunk jegyet, hanem még választhatunk is... 

Éppen ezért, meg az ezt megelőző sok apró, emberközeli figyelmességeikért, úgy döntöttem, hogy meglepem őket (last minute). A koncepció annyi volt, hogy emlék legyen a számukra. Nem rólunk emlék, hanem a produkcióról emlék. Hogy ŐK, ezért/itt/ebben a produkcióban dolgoztak. Hiszen hihetetlen, hogy tényleg mennyit melóztak rajta a háttérben (nem volt nekik igazi pihenős karácsony, meg békés ünnepek... meló volt kőkeményen!).  Éppen ezért nekik is kell egy "mese szerep" hiszen fontos részesei a darabnak.

Adott volt egy vászonkép, némi gesso, a fotójuk és egy "mesekarakter", amivel én ruháztam fel őket. A karakter adta a dekorációs ötleteket. Mindkét vászonképre csempésztem a mi könyvünkből is egy kicsit. A Gabriellánál a pillangók, Robinál pedig a körök képezték részét a könyvünknek. Értsd: kitéptem néhány lapot a könyvünk hátuljából, majd ebből vágtam ki ezeket a kiegészítőket és applikáltam a képükre. Ezzel egy kicsit a könyvünket/magunkat is belecsempésztem. Hátha szívesen emlékeznek ránk.

Gabriella a Tündérkeresztanya, aki megálmodta és "csiribí-csiribá.. BUMM" megvalósította ezt a produkciót. Természetesen varázspálcát is kapott a képen... Robi pedig a Szuperhős, aki a mai világban a kedvességével, a figyelmességével és emberközpontúságával, tű a szénakazalban. Szóval joggal nevezhető szuperhősnek.

Nem életem műve, összesen egyetlen napom volt rá, hogy elkészítsem. De szeretettel készültek. Némi "karácsonyi ajándékként", hálánk jeléül...

... és itt még korán sincs vége a történetnek. Pedig eddig se semmi... :)

Eljött az előadás ideje. Robi a műsor előtt még egy e-mailben arra kért, hogy ha lehet egy órával hamarabb érkezzünk, mert szeretné "megkoronázni" az élményt számunkra... Mi volt az? Nos, részt vehettünk a közvetlen előadás előtti Backstage túrán. Ahol a színpadra is felmehettünk, az alagútba is bemehettünk (ahol játékokká váltunk ;)), majd a legvégén egy fotót készítettek Miláról. Ezzel a fotóval pedig egy hivatalos plakátra varázsolták, névvel együtt. Mint egy kis sztár. Mila meg is kérdezte, hogy "Anya, akkor én most híres lettem?". Aha! Az én szívem egyetlen hercegnője! ♥︎
Nagyon jó erre a kis személyes emléktárgyra nézni, ami ott készült. Hamarosan pedig örök emlékként fog a gyerekszoba falán csüngni... :)

Ó, és még tovább kell fokozzam... Robi még egyszer megkérdezte, hogy sikerült-e mindenkivel fotózkodnunk? Gyanítom még ebben is közbenjárt volna, ha nem mondom neki, hogy Mila zavarban volt a múltkor is, és akkor sem akart fotózkodni. Úgyhogy köszönjük, de nem kell. Ezzel azonban még nem engedte el a kezünket... tartogatott még egy kis figyelmességet... Egy "Hajasbaba" posztert, amin Gigi aláírása díszelgett... ♥︎ Természetesen tudta, hogy Mila, Gigit szereti... :)

Hihetetlenül hálás vagyok elsősorban Robinak, de Gabriellának is. Örülök, hogy megismerhettem Őket! Rettentő figyelmesen álltak hozzánk. Amennyire csak tudtak elkényeztettek minket. Köszönjük. :) 

... rá egy nappal ismét hívott Robi, hogy még egyszer megköszönje a képet amit kapott... Jól esett!  ;)

Tavaly, mikor készítettük ezt a könyvet. Két célom volt. Az egyik, hogy Mila időben megismerje a szereplőket és így még közelibb legyen számára az előadáson a sztori, meg a színészek. A másik pedig, hogy megszeresse a színházat. Mert ez volt az első élőszereplős színházi élménye. És mivel én szeretem a színházat, szerettem volna, ha az első, számára is pozitív élményként marad meg. Azt hiszem mostanra gigászira duzzadt ez az élmény és ennél pozitívabb nem lehet. :) 

♥︎