A Játékkészítő

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy kislány, aki még nem látott nagy színházi előadást. Az anyukája viszont nagyon szereti a színházat. Ezért mikor meglátta 2014 legígéretesebbnek tűnő színdarabját, amit ráadásul gyerekeknek készítettek, akkor eldöntötte, hogy ez lesz az első színházi élmény amit a kislányának látnia kell. Szerencsére nyerni is lehetett jegyeket a színdarabra, ezért az anyuka minden egyes játékon igyekezett részt venni, hátha megnyeri... Egy napon Ő lett a szerencsés, és tényleg nyert! De nem csak az előadásra nyert jegyet, hanem exclusive BackStage látogatást is nyert a kulisszák mögé.

(A képek nagyban is megnyílnak kattintás után)

Nagy volt az öröm a királyságban. A kislány már kívülről fújta a betétdalokat és kedvencei is lettek... Ezért az anyukája úgy gondolta, hogy valami kreatív albummal készülhetnének az előadásra, hiszen ez lesz az első élmény, ami ráadásul nem akármilyen lehetőséggel párosult...
Az anyuka azt gondolta, hogy egyúttal a szereplőket és a színészeket is átvehetnék a könyv lapjain, amire utána a exclusive látogatás alkalmával autogramokat is kérhetnek. És mi lenne stílusosabb, mint egy régi könyvbe csomagolni az egészet? Hiszen a történet arról is szól, hogy nem olvasnak már olyan sokat a gyerekek...

Kerestek hát egy régi könyvet, melynek a borítóját lefestették.
A lapokat összeragasztották, hogy tartásuk legyen és utána 10-15 oldalt kitéptek, hogy ne zsúfolódjon túl a könyv a díszítések után sem. Így haladtak végig a könyvön. Ezután az oldalpárokat fehér festékkel lefestették hanyagul... Majd erre jöttek a szereplők... Az anyuka kikereste az internetről a szereplők rajzait és színészek fotóit, majd kinyomtatta. A koncepció innentől adott volt. Minden oldalon megjelentetik a színészt és a szerepét, majd kicsit kidíszítik oda illő apróságokkal...

Napról napra haladtak, de sajnos az előadásig nem értek teljesen a végére, mert még a kisfiúról és a stáb többi tagjáról is (mint a rendező, zeneszerző, író, ...stb.) szántak bele oldalt... De erre már nem jutott idő... Viszont a helyszínen vettek egy csomag "pufimatricát" a szereplők rajzaival. Amivel utólag kiegészítették a könyvüket.

Az előadás fantasztikus volt, a kislány fújta a kedvenc dalait és teljesen magával ragadta a színdarab. A szünetben még egy stáb is videóra vette a "rajongói könyvét", amit büszkén mutatott és lapozgatott.  Tökéletes első élmény lett a kislány számára.
Itt a vége fuss el véle...

-----------------

A kapcsolattartójuk rendkívül kedves és barátságos volt. De sajnos rossz hírrel érkezett a műsor elején. Azt mondta, hogy a megértésemet kéri, de a háttérben őrült tempó van és sajnos nem tudják nekünk biztosítani az ígért BackStage látogatást. Ugye ez a főpróba volt, tehát nagyon izgatott munka folyt a nagy premier előtt. Természetesen megértettem, de Mila nagyon elszomorodott, hiszen azt "ígértem" neki, hogy találkozhat a szereplőkkel és beleírnak majd a könyvébe. Nem értette, hogy a körülmények nem voltak megfelelőek hozzá... Persze azért idővel megbékélt és lelkesen mesélte itthon az előadást. ♥︎

UPDATE!!!! - A produkció felvette velem a kapcsolatot és azt az ígéretet kaptam, hogy idén bepótolják Mila számára ezt az élményt! Hihetetlenül nagy tiszteletem nekik, hogy ilyen lelkiismeretesen állnak a gyerekekhez ♥︎ Úgyhogy újabb oldalakat gyártunk (az új szereplők tiszteletére!) és újra izgatottan várjuk a lehetőséget! Majd mutatom az új képeket és a beteljesült albumot is. :)

Az utolsó oldalakra pedig a könyvben, a saját képeink és élményeink lesznek megörökítve...
Ha érdekel milyen volt az újbóli élmény 2015-ben, akkor kattints ide és olvasd el. Hihetetlen volt... :)

Mama

Az elmúlt hetekben sajnos elvesztettük szeretett nagymamámat. Elég gyorsan sajnos... Scrapbookosként egyértelműen egy oldal készítésével éreztem úgy, hogy leróvom a tiszteletem előtte. Mamám az akinek rengeteg mindent köszönhetek.

Egy rendíthetetlen jellem volt, aki szikla szilárdan állt bármilyen akadály előtt. Méltóságteljes és büszke. Kemény, mint a Tarzan sarka :) Ugyanakkor rendkívül mély-érzésű nő, aki verset írt minden jeles családi alkalomra... Legyen az egy szülinap, egy esküvő, vagy egy születendő gyermek. De képtelen volt felolvasni, mert potyogtak a könnyei közben... Pedig egyébként SOHA semmilyen körülmény között nem engedte, hogy valaki sírni lássa... Mindig azt mondta, hogy ő a fejében elhatározza, hogy ő az erősebb. Épp ezért SOHA NEM járt orvoshoz. Ellenben egész nap ügyeket intézet. Bárkinek szívesen segített. Hivatalokba, vagy épp bevásárolni járt. Mindent rá lehetett bízni. Erre is azt mondta, hogy nem engedi meg magának, hogy az "öregség" uralkodjon a napjain és ezzel tartja fitten magát. Lelkiismeretes, erős, konzervatív nő volt. De nyitott volt a mi fiatalságunkra is. :)

"Amíg éltél szerettünk, amíg mi élünk el nem feledünk!"

 Még több részletfotó és leírás a  

Scrapfellow galériában

Első ® pizsama parti

Nem emlékszem már, hogy mikor aludhattam először a barátnőmnél gyerekkoromban. Viszont arra emlékszem, hogy mennyire izgatott voltam mindegyik alkalommal, hiszen az "olyan máááás!" Milánál is eljött az első ottalvós este... A legjobb barátnőjénél aludhatott életében először. Tudni kell, hogy egyrészt Mila nagyon igényli a mi közelségünket, vagyis itthon se nagyon alszik külön. Valamint azt is érdemes még ide fűznöm, hogy szerintem nincs másik család akire rá mertem volna bízni őt. Kizárólag ők ♥︎ a Muskó family.  
Nem voltunk ám messze, hiszen mi pár utcával arrébb aludtunk, tehát nem állt fent az a veszély, hogy városokon át kell majd rohanni a gyerekért, mert engem akar! :) 

Orsi (az anyuka) készült nekik aszfaltkréta hajszínezéssel, körömfestéssel, hajcsavarással, arcpakolással, esthajnal csillag kívánsággal és természetesen éjszakába nyúló tánccal. Na meg fagyival! :)
 
Másnap a szokásos kérdéseimet feltettem Milának, amire ezek voltak a válaszok:

Mi volt a legjobb a pizsama partiba? 
Az, hogy kívántunk a csillagtól.
Mi volt a legrosszabb benne?
Az, hogy nagyon sokáig kellet bulizni és nagyon elfáradtam.

Az alábbi képek közvetlenül a pizsi partit követő napon készültek az erdő után. Két igazi csaj, akik imádják egymást. Öt percnél tovább nem tart egy vitájuk se. Akik mindig ott folytatják ahol abbahagyták. Akik rajonganak és önzetlenül szeretik a másikat ♥︎

... legjobb barátnők ...

 

Jobb fotókat akarok - Perspektíva

"Egy-egy nagy esemény jól kivágott része többet képes megmutatni 

a valóságról olyasvalakinek, aki nem volt jelen, mint a kép egésze."

Robert Capa 

Mi a perspektíva?
A perspektíva, egy látószög, melyből "lepréseljük" az előttünk zajló térbeli világot egy lenyomattá. Vagyis a képpé. Ha egyetlen lépést is teszünk bármilyen irányba, akkor a lenyomatunk már nem lesz ugyanolyan. Biztos mindenki préselt már virágot gyerekkorában. Mielőtt nehezéket raktunk a virágra, mindig szépen elrendeztük. Kihajtogattuk a szirmait és "pózba" állítottuk amennyire lehetett. Nos, ugyanezt tesszük a fényképeknél... Kattintás előtt, az előttünk álló 3D világ rétegeit (térbeli elemeit) rendezgetjük. Lehetőleg úgy, hogy az egy izgalmas kompozíciót alkosson. Majd egyetlen határozott kattintással gyorsan lepréseljük amikor jónak látjuk.

Három alapvető perspektívát különböztetünk meg, ezek a:

• Béka perspektíva - vagyis lentről fotózunk.
• Madár perspektíva - vagyis fentről fotózunk.
• Szemmagasság - vagyis értelemszerűen szemből fotózunk.

A szemmagasság nem a saját szemmagasságunkat jelöli, hanem a témánk konkrét magasságát. Vagyis a gyerekekhez ne a saját szemmagasságodat használd, hanem az övéket. Igen, le kell hajolni hozzájuk. Vagy akár le is kell feküdni melléjük (de az már a béka perspektíva lesz.) ;)

Mindhárom képet az Iphone telefonommal készítettem.

A perspektíva nagyon fontos a fotózás szempontjából, hiszen amikor meghatározzuk a témánkat akkor el kell döntenünk, hogy miként tudjuk központba állítani azt a fotón (pláne, hogy még érdekes is legyen, ugye?). Szóval van mikor fentről, van mikor oldalról és van mikor lentről lesz hatásosabb az adott téma. Ezt sok gyakorlás után már azért hamar kitalálja az ember. De míg nincs meg ez a rutin/tapasztalat. Addig nem tud mást tenni az ember lánya, mint hogy próbálgatja. Szerencsés esetben ha van idő rá (mondjuk olvas, vagy alszik a gyerek és nem mozog) akkor nyugodtan fotózhatsz hármat is : alulról, szemből és fentről is. Aztán majd meglátod, hogy melyik perspektíva adja vissza igazán a témádat?!

Mindig tedd fel azt az egyszerű kérdést magadnak, mikor próbálod a témádat "megfogni", hogy: 

Mit állítok? A gyerek olvas. Vagyis az olvasást kell megfogni. Tehát a könyvet kell érzékeltetni? Fontos, hogy látszódjon a címe a könyvnek? Van jelentősége? Vagy oldalról fotózzam, hogy lássam a szemét is ahogy a könyvet fürkészi, mert az a lényeg, ahogy elmélyül a könyvben épp? Ezekre a kérdésekre TE fogod tudni a választ az adott pillanatban. A lényeg, hogy próbáld meg kicsit analizálni a lehetőségeidet és azt amit le akarsz préselni. Ez a legfontosabb tanácsom!

Egyszerűen úgy fényképeztem a dolgokat, ahogyan rám hatottak. 

André Kertész 

Az alábbi képeknél részletesen leírom a saját gondolataimat, hogy miért abból a szögből fotóztam azt  az egyszerű témát, hogy: Alvás. Az alvás olyan téma amit minden anyuka minimum egyszer (de azt hiszem, hogy inkább 100x) lefotóz. 

 

1. Az első képnél, amit szemből fotóztam, azért választottam ezt a perspektívát, mert így kirajzolódott a közös alvás, az összebújás hatása, ami a célom volt ennél a képnél. Így, hogy mögötte "magasodom" érzem azt az óvatos "vigyázok rád" hangulatot ami akkor ott volt. Ugyanez a pillanat fentről (nagy kifli, kis kifli) számomra nem hordozott volna olyan érzéseket. Tárgyilagos lett volna a fotó.
2. A második képnél egyértelműen a póz volt a lényeg, hogy szétterülve, ugyanakkor egymáshoz bújva alszanak. Ez a téma kizárólag fentről volt érdekes. Se oldalról, se lentről nem mutatott volna semmit magából.
3. A harmadik képet alulról fotóztam, mivel megint a póz volt az amit ki akartam emelni. Ez terpesz, ami a mi felnőtt testünknek már igen "idegen" alvás közben, rém mulatságos volt, így központba a terpeszt állítottam a fotón.

Nagyon fontos, hogy próbáljunk új és új nézőpontokat felfedezni! Bújjunk meg egy kő mögött és onnan fotózzunk, vagy dugjuk bele a kameránkat a csőbe ahogy mászik a gyerek kifele... Ezek mindig új ízt hoznak majd a képeinkbe. Legyünk bátrak!
Az első posztban is írtam, hogy a gyakorlás a nyitja mindennek, hiszen minden egyes kattintás egy új tapasztalat lehetőségét rejti.

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Mit kell még tudnunk az előttünk álló térről? Milyen tulajdonságai vannak amik tényezőkként befolyásolhatják a képalkotást?

Optikai csalódás:
Mindenki látott már olyan fotókat amik viccet csinálnak az ilyen optikai csalódásokból, mint pl. a felhőfagyi, vagy hogy "megfogják" az Eiffel tornyot, vagy megpuszilják a Szfinxet. Saját példát is mutatok. Ezen a képen a férjem egy óriási magnó kinézető  Dj pultot (a közepében az a pici fehér folt, egy ember :)) kapott a vállára...
Ilyenkor a távolság és az enyészpont fogalmával játszunk. Tudjátok, hogy az utak mindig összeérnek a végtelenben. Az ilyen képek pontosan ezzel az optikai csalódással játszanak. Vagyis ami hátul van az kisebb, ami elől az nagyobb tehát a megfelelő távolságba helyezett "rétegek" egy bizonyos szemszögből, a valóságot meghazudtoló módon láttatják magukat.

Szóval OK! van aki kihasználja ezt tök jól. Viszont van mikor zavarba ejtő dolgokat produkál véletlenül. Biztos mindenki találkozott már olyan képekkel, amikor mondjuk egy fa áll ki a gyerek fejéből...stb. Pont emiatt fontos, hogy számításba vegyük fotózáskor ezt az optikai csalódást, nehogy elrontsa a képünket.

Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

Erdőben

Van egy szívünknek kedves család, akiket sajnos 3 hónapig nélkülöznünk kellett, mert külföldre utaztak. Habár itthon se tudunk túl gyakran találkozni, hiszen Fonyód és Székesfehérvár azért nem egy olyan távolság, amit napi szinten lehetne járatni. Viszont amikor csak tehetjük velük töltjük az időt (az hogy a Balatonnál laknak külön öröm ilyen melegben :)). A hétvégét ismét velük töltöttük. Vasárnap délelőtt úgy alakult, hogy a strand helyett erdőbe mentünk "hűsölni".

A csajok fiúkat megszégyenítő módon, mezítláb (!!!) szaladgáltak. Dacára annak, hogy előző este csajos pizsi partit tartottak... :) Szedtünk mulcsot, futottunk versenyt... Medi egy bodobácsba szeretett bele és azt dédelgette a kezei között. Mi pedig élveztük, hogy nincs tömeg, nyugodtan elengedhetjük a gyerekeket és élvezhetjük az erdő nyugalmát...
Aki teheti próbálja ki, mert tényleg nagyon klassz az erdőben ilyen melegben... A fák tudnak valamit! :) 

Ezek, NEM a fiaink... :)

10 év

Volt már itt a blogon egy bejegyzésem, amiben a 10 éves évfordulónkról írtam. Bár arra nem tértem ki, hogy mindegyik képet a telefonommal fotóztam, és telefonos applikációval is effekteztem. Kifejezetten hiszek benne, hogy a telefonunkkal is tudunk igényes és szerethető képeket készíteni. Erről fogok majd még írni a "Jobb fotókat akarok!" cikksorozatom részeként. Hamarosan jön a harmadik rész. :)
Most viszont egy scrapbook oldalt hoztam nektek, amiben a fentebb említett esemény fotóit öntöttem formába. Ha még nem láttad, akkor katt a Scrapfellow blogra.

Mounier Noémi - 10 év (hagyományos scrapbook oldal)

SCRAPFELLOW blog

Csemete design 3.0

 

Megint szert tettem egy halom ötletre, amivel boldog pillanatokat szerezhetünk a csemetéinknek. Mindig is híve voltam az újrahasznosításnak, viszont annak is, hogy nem mindegy, hogy milyen projekt készül belőle. Sosem szerettem azokat a projekteket amik nem voltak ízlésesek. Szerintem fontos a vizuális nevelés is. Ezért most sok újrahasznosított, ugyanakkor dekoratív ötlettel jöttem. :)

1. Magazinból MIX arcok. Kivágjuk a magazinokból a szemeket, füleket, szájakat és új, mix arcokat készítünk belőlük.
2. Drót korona, a család királyának vagy királynőjének. A díszítése külön móka! De ha kész vagyunk akkor jön az igazi (szerep)játék. Uralkodjon és rendelkezzen egy napig. Vicces lesz, garantálom. Csak vedd elő a humorod.
3. Mindannyian tucatnyi alkotást szoktunk kapni a gyerekektől. Az egyik nap készítsünk büszkeség kiállítást belőlük a falon. Hihetetlenül hálásak lesznek a gyerekek érte. Ráadásul remek gyerekszoba dekoráció ♥︎ - Én megcsináltam az utolsó ovinapon és imádták ♥︎
4. Üres tusfürdős flakonokból, megmaradt műanyag eszközökből, kupakokból készíthetünk halakat.
5. Finom és kreatív nyaklánc. Készítsünk nasiból nyakláncot. Bár én elég szigorúnak számítok a nassolás terén, de ez akkor is jó mókának látszik. :P
6. Kartonból kétujjas bábokat tudunk kivágni, amivel bármilyen színdarabot eljátszhatunk
7. Készítünk papírzsebkendőből (vagy szalvétából) virágkoszorút. A bohém stílus úgyis divat.
8. Műanyag kanalakból és kupakokból cuki bogarakat készíthetünk.

Szép hétvégét, gurgulázós kacajokat kívánok mindenkinek!