Szerinted ez scrapbook?

Pár hónapja, kicsit "szanáltam" az emlékes dobozomban. Ebben a dobozban, csupa értéktelen vacaknak álcázott kincs lapul. Mind, valami fontosat jelent nekem a múltamból. Ugyanakkor, évről-évre kiderül valamelyik szalvétáról, vagy karszalagról, hogy fogalmam sincs már, hogy honnan van?! Ez a nagy igazság... Sajnos. Ezért scrapbookozom ugyebár, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. De most nem erről akartam írni. Hanem egy "kincsről", egy könyvről amit én készítettem 12 évesen. Ugyanis ennek kapcsán gondolkodtam el, hogy mi is a scrapbook?
Nyers fordításban ugye "fecni album". Tehát valahogy úgy képzelem, hogy a klasszikus kollázsból nőhette ki magát. Újságokból kivágott fecnik keveredhettek a saját fotóikkal, aztán extra matricákkal, leesett gombokkal és maradék szalagokkal díszíthették. Ha az elképzelésem helyes (és most tegyük fel, hogy igen :)), akkor lehet, hogy én már tizenéves koromban is scrapbookoztam?

Tizenéves korom elején (nevezetesen 1996-ban, mikor 12 éves voltam) kezdődtek az első rajongási hullámok. A legeslegelső - máig szív dobogtató - együttes, akikért rajongtam, az az East 17-n volt. Minden cikket és képet kivágtam a popmagazinokból és beragasztottam a saját kis csíkos könyvembe. Sok évvel ezelőttig, ez a könyv is megvolt. De aztán egy ilyen "szanálást" követően, felnőtt fejjel kipenderítettem. Viszont akadt egy másik könyv, ami nem csupán cikkek, és fotók gyűjteménye volt, hanem saját élményekkel együtt készült. Ezt máig nem volt szívem.
Talán pont azért amiért a scrapbook, számomra scrapbook. A személyes emlékek miatt.
Előre kérek mindenkit, hogy ne ragadjon le a zenei ízlésemen. Megnyugtatásul közlöm, hogy messze nem ebbe az irányba csúcsosodott ki a mai ízlésem. ;)

A farmerdzsekis vagyok én :)

Blümchen egy rövid "karriert" futott be, mint német énekesnő (és én egyébként németet tanultam az Általános iskolában. Mondjuk ezt most nem azért mondtam, mert tudok is, csak úgy eszembe jutott. :)). Szóval volt ez az énekesnő, aki egyszer csak Magyarországra jött, és lehetett találkozni vele a Duna Plazaban. Ekkortájt még messze nem voltam "rajongó", de a barátaimmal elmentünk rá csapatostul. Programnak kíváló (!) címszó alatt. Aztán úgy adódott a véletlenek folytán, hogy közel kerültünk hozzá. Olyannyira, hogy a Popcorn és a Bravo hasábjain is benne vagyunk vele egy kis fotón. Annyira megfogott minket akkor a kedvességével (és nyilván mindannyiunknak - de nekem kifejezetten - imponált, hogy bekerültünk az újságba vele), hogy utána szinte minden Magyarországi megjelenésénél ott voltam/voltunk. Egyfajta "barátság" alakult ki. Na jó, nem barátság, csak már ismert minket messziről, mint a rossz pénzt. :) Na de a lényeg, hogy amikor megjelent ez a két újság, amibe bekerültünk vele egy kis képen, azonnal kezdtem neki is egy könyvet.
Semmi extra. Nincsenek díszítések benne. Csak a sok cikk, aláírások és némi leírás tőlem, hogy ott épp mi volt, ha ott voltam.
Akkoriba ezek nagyon nagy dolgok voltak nekem. Különlegesnek éreztem magam tőle ♥︎

Ahogy elnézem ezt a 12 éves lányt, ahogy beragasztgatta az emlékeit... Arra gondolok, hogy ez scrapbook? Lehet, hogy nem scrapbook. De biztosan látszik rajta, hogy egy meghatározó korszak. Vagy az is lehet, hogy nem látszik rajta. Csak én tudom.

Úgy ahogy az emlékes dobozomban lévő, értéktelennek álcázott sok kacatról tudom, hogy kincs.

A scrapbook nem attól scrapbook, hogy gyönyörű. Nem. Ez maximum a bónusz. A scrapbook attól scrapbook (szerintem), hogy megvan rá az indíttatásunk. Mert fontosak számunkra az emlékeink. Lehet, hogy csak 12 éves vagy és csak suli ragasztód, meg celluxod van egy csíkos füzettel. De akkor is scrapbookozhatsz. Mert a scrapbook az "fecni könyv". Fecnit bárhol találni. A kincs meg ott van az emlékeidben, a múltadban, a jelenedben... Te benned. ♥︎

Játékkészítő 2.0 és ++++

Tudjátok, tavaly nyertem egy páros jegyet a Játékkészítő produkcióra, amihez egy könyvet is készítettem Milával közösen. Idén a produkció újra elhívott minket, hogy a könyvünket aláírattathassuk. "Kaptam" egy hihetetlen kedves "kapcsolattartót", aki telefonon és e-mailben is folyamatosan konzultált velem. Elmesélte, hogy a könyv nagyon tetszett mindenkinek, még a producernek is, Illés Gabriellának, aki tulajdonképpen engedélyezte nekünk az újbóli részvételt.
Mivel ez még októberben volt, bőven volt időnk, hogy az új szereplőknek is készítsünk oldalakat. Négy új oldal készült. Az új Játékkészítőnek - Sthol András, az új Babszem Jankó(k)nak - Vastag Csaba és Tamás (akiknek sikerült felcserélnem a nevüket... siettem... :/ ),  Keptén Kapitánynak - Kamarás Iván, és Gergőnek, aki valahogy tavaly kimaradt...
Kicsit megújítottam a designt ezeknél. Egyrészt azért, mert az interneten, idén nem volt megosztva "rajz" a jelmezekről. Másrészt meg amiatt, mert ez a nagyobb, jellegzetesebb díszítés karakteresebb és szerintem sokkal szebb.

December 23-ára hívtak be minket, ami a főpróba volt. Ekkor találkoztam először Robival (akivel addigra többször is beszéltünk, hol e-mailben, hol telefonon és akinek a személyében egy felettébb figyelmes személyre leltem.). Végtelenül kedves volt személyesen is, úgyhogy nem csalódtam. Olyannyira, hogy erre a főpróbára nem csak kettőnket, hanem mind a négyünket beengedett :)
A főpróbán, a 3D mapping még nem volt felfestve (képeken láthatjátok). Úgyhogy, itt még nem a teljes pompájában szemlélhettük a darabot. Viszont a látványos jelmezvilág és a nagyon klassz dalok így is belakták a színpadot. Nem unatkoztunk. :) A történet más. Az egész mese menete megújult. Bevallom, van amiben az első, és van amiben a második verzió tetszett jobban. Nem tudnék dönteni. Szerintem szuper volt mindkettő.
Be kell valljam továbbá, hogy az idén teljesen elkényeztetett minket a produkció. Komolyan. Szinte már zavarba ejtő volt, hogy mennyire figyelmes(ek). Főleg Robi ♥︎ De nem akarok előre szaladni...

A két felvonás közötti szünetben volt lehetőségünk a legtöbb szereplővel találkozni és aláírattatni a könyvet. Kérdeztem Milát, hogy szeretne-e fotót a szereplőkkel? De zavarban volt, úgyhogy nem. Egyedül az Oroszlán Szojával sikerült rávenni egy képre, azt is unszolásra leginkább. Pedig nagyon szereti a dalát és a figuráját a darabban! Még a Gigivel se sikerült rávennem, pedig ő a színdarabtól függetlenül is nagy kedvence. Na persze egyet stikába azért lőttem, mikor a Radics Gigi aláírta neki a fotóját. Király Linda, Herrer Sára (Aranyka) és Szonja nagyon kedvesen méltatták a könyvet mikor aláírták. :)

Sajnos a szünet után mi eljöttünk, hiszen Szenteste előtt még akadt pár dolgunk. Így is 6 körül értünk haza és hajnali háromkor feküdtünk le, mire mindennel kész lettünk... ehhh...

A 24-e fantasztikusan jó volt, zsibongott a ház, úsztunk a csomagolópapírban... Már-már kezdtünk fogyatkozni és a hangulat is ülepedett, amikor csörög a telefonom. Látom, hogy a Robi az... Meglepődök, felveszem, majd elképedek... Szeretnének két jegyet felajánlani, hogy teljes pompájában, elejétől a végéig láthassuk. El tudunk-e menni? Rendkívül meghatott... Nem. Nem az, hogy elmehettünk (persze ennek is örültünk), hanem, hogy Szenteste van és Ő személyesen vette a fáradtságot azért, hogy ezzel felhívjon. A mai világban szerintem ez nagyon-nagyon figyelmes dolog és meglehetősen ÉRTÉKES! Majd másnap is felhívott, hogy sikerült-e döntenünk, melyikre tudunk elmenni? Nonszensz. Nem elég, hogy kapunk jegyet, hanem még választhatunk is... 

Éppen ezért, meg az ezt megelőző sok apró, emberközeli figyelmességeikért, úgy döntöttem, hogy meglepem őket (last minute). A koncepció annyi volt, hogy emlék legyen a számukra. Nem rólunk emlék, hanem a produkcióról emlék. Hogy ŐK, ezért/itt/ebben a produkcióban dolgoztak. Hiszen hihetetlen, hogy tényleg mennyit melóztak rajta a háttérben (nem volt nekik igazi pihenős karácsony, meg békés ünnepek... meló volt kőkeményen!).  Éppen ezért nekik is kell egy "mese szerep" hiszen fontos részesei a darabnak.

Adott volt egy vászonkép, némi gesso, a fotójuk és egy "mesekarakter", amivel én ruháztam fel őket. A karakter adta a dekorációs ötleteket. Mindkét vászonképre csempésztem a mi könyvünkből is egy kicsit. A Gabriellánál a pillangók, Robinál pedig a körök képezték részét a könyvünknek. Értsd: kitéptem néhány lapot a könyvünk hátuljából, majd ebből vágtam ki ezeket a kiegészítőket és applikáltam a képükre. Ezzel egy kicsit a könyvünket/magunkat is belecsempésztem. Hátha szívesen emlékeznek ránk.

Gabriella a Tündérkeresztanya, aki megálmodta és "csiribí-csiribá.. BUMM" megvalósította ezt a produkciót. Természetesen varázspálcát is kapott a képen... Robi pedig a Szuperhős, aki a mai világban a kedvességével, a figyelmességével és emberközpontúságával, tű a szénakazalban. Szóval joggal nevezhető szuperhősnek.

Nem életem műve, összesen egyetlen napom volt rá, hogy elkészítsem. De szeretettel készültek. Némi "karácsonyi ajándékként", hálánk jeléül...

... és itt még korán sincs vége a történetnek. Pedig eddig se semmi... :)

Eljött az előadás ideje. Robi a műsor előtt még egy e-mailben arra kért, hogy ha lehet egy órával hamarabb érkezzünk, mert szeretné "megkoronázni" az élményt számunkra... Mi volt az? Nos, részt vehettünk a közvetlen előadás előtti Backstage túrán. Ahol a színpadra is felmehettünk, az alagútba is bemehettünk (ahol játékokká váltunk ;)), majd a legvégén egy fotót készítettek Miláról. Ezzel a fotóval pedig egy hivatalos plakátra varázsolták, névvel együtt. Mint egy kis sztár. Mila meg is kérdezte, hogy "Anya, akkor én most híres lettem?". Aha! Az én szívem egyetlen hercegnője! ♥︎
Nagyon jó erre a kis személyes emléktárgyra nézni, ami ott készült. Hamarosan pedig örök emlékként fog a gyerekszoba falán csüngni... :)

Ó, és még tovább kell fokozzam... Robi még egyszer megkérdezte, hogy sikerült-e mindenkivel fotózkodnunk? Gyanítom még ebben is közbenjárt volna, ha nem mondom neki, hogy Mila zavarban volt a múltkor is, és akkor sem akart fotózkodni. Úgyhogy köszönjük, de nem kell. Ezzel azonban még nem engedte el a kezünket... tartogatott még egy kis figyelmességet... Egy "Hajasbaba" posztert, amin Gigi aláírása díszelgett... ♥︎ Természetesen tudta, hogy Mila, Gigit szereti... :)

Hihetetlenül hálás vagyok elsősorban Robinak, de Gabriellának is. Örülök, hogy megismerhettem Őket! Rettentő figyelmesen álltak hozzánk. Amennyire csak tudtak elkényeztettek minket. Köszönjük. :) 

... rá egy nappal ismét hívott Robi, hogy még egyszer megköszönje a képet amit kapott... Jól esett!  ;)

Tavaly, mikor készítettük ezt a könyvet. Két célom volt. Az egyik, hogy Mila időben megismerje a szereplőket és így még közelibb legyen számára az előadáson a sztori, meg a színészek. A másik pedig, hogy megszeresse a színházat. Mert ez volt az első élőszereplős színházi élménye. És mivel én szeretem a színházat, szerettem volna, ha az első, számára is pozitív élményként marad meg. Azt hiszem mostanra gigászira duzzadt ez az élmény és ennél pozitívabb nem lehet. :) 

♥︎

A Játékkészítő

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy kislány, aki még nem látott nagy színházi előadást. Az anyukája viszont nagyon szereti a színházat. Ezért mikor meglátta 2014 legígéretesebbnek tűnő színdarabját, amit ráadásul gyerekeknek készítettek, akkor eldöntötte, hogy ez lesz az első színházi élmény amit a kislányának látnia kell. Szerencsére nyerni is lehetett jegyeket a színdarabra, ezért az anyuka minden egyes játékon igyekezett részt venni, hátha megnyeri... Egy napon Ő lett a szerencsés, és tényleg nyert! De nem csak az előadásra nyert jegyet, hanem exclusive BackStage látogatást is nyert a kulisszák mögé.

(A képek nagyban is megnyílnak kattintás után)

Nagy volt az öröm a királyságban. A kislány már kívülről fújta a betétdalokat és kedvencei is lettek... Ezért az anyukája úgy gondolta, hogy valami kreatív albummal készülhetnének az előadásra, hiszen ez lesz az első élmény, ami ráadásul nem akármilyen lehetőséggel párosult...
Az anyuka azt gondolta, hogy egyúttal a szereplőket és a színészeket is átvehetnék a könyv lapjain, amire utána a exclusive látogatás alkalmával autogramokat is kérhetnek. És mi lenne stílusosabb, mint egy régi könyvbe csomagolni az egészet? Hiszen a történet arról is szól, hogy nem olvasnak már olyan sokat a gyerekek...

Kerestek hát egy régi könyvet, melynek a borítóját lefestették.
A lapokat összeragasztották, hogy tartásuk legyen és utána 10-15 oldalt kitéptek, hogy ne zsúfolódjon túl a könyv a díszítések után sem. Így haladtak végig a könyvön. Ezután az oldalpárokat fehér festékkel lefestették hanyagul... Majd erre jöttek a szereplők... Az anyuka kikereste az internetről a szereplők rajzait és színészek fotóit, majd kinyomtatta. A koncepció innentől adott volt. Minden oldalon megjelentetik a színészt és a szerepét, majd kicsit kidíszítik oda illő apróságokkal...

Napról napra haladtak, de sajnos az előadásig nem értek teljesen a végére, mert még a kisfiúról és a stáb többi tagjáról is (mint a rendező, zeneszerző, író, ...stb.) szántak bele oldalt... De erre már nem jutott idő... Viszont a helyszínen vettek egy csomag "pufimatricát" a szereplők rajzaival. Amivel utólag kiegészítették a könyvüket.

Az előadás fantasztikus volt, a kislány fújta a kedvenc dalait és teljesen magával ragadta a színdarab. A szünetben még egy stáb is videóra vette a "rajongói könyvét", amit büszkén mutatott és lapozgatott.  Tökéletes első élmény lett a kislány számára.
Itt a vége fuss el véle...

-----------------

A kapcsolattartójuk rendkívül kedves és barátságos volt. De sajnos rossz hírrel érkezett a műsor elején. Azt mondta, hogy a megértésemet kéri, de a háttérben őrült tempó van és sajnos nem tudják nekünk biztosítani az ígért BackStage látogatást. Ugye ez a főpróba volt, tehát nagyon izgatott munka folyt a nagy premier előtt. Természetesen megértettem, de Mila nagyon elszomorodott, hiszen azt "ígértem" neki, hogy találkozhat a szereplőkkel és beleírnak majd a könyvébe. Nem értette, hogy a körülmények nem voltak megfelelőek hozzá... Persze azért idővel megbékélt és lelkesen mesélte itthon az előadást. ♥︎

UPDATE!!!! - A produkció felvette velem a kapcsolatot és azt az ígéretet kaptam, hogy idén bepótolják Mila számára ezt az élményt! Hihetetlenül nagy tiszteletem nekik, hogy ilyen lelkiismeretesen állnak a gyerekekhez ♥︎ Úgyhogy újabb oldalakat gyártunk (az új szereplők tiszteletére!) és újra izgatottan várjuk a lehetőséget! Majd mutatom az új képeket és a beteljesült albumot is. :)

Az utolsó oldalakra pedig a könyvben, a saját képeink és élményeink lesznek megörökítve...
Ha érdekel milyen volt az újbóli élmény 2015-ben, akkor kattints ide és olvasd el. Hihetetlen volt... :)