Jobb fotókat akarok! - Eszközök és tapasztalat

  

 
A képalkotás alapjait már nagyjából átvettük az előző cikkekben. Tudjuk, hogy a perspektíva, a kompozíció miként segíti a jobb képalkotást, és azt is boncolgattuk, hogy miként alakíthatjuk az egyéni stílusunkat a fotózás során. Ugyanakkor a fényképezőgép (eszköz!) is nagyon fontos, hiszen meg kell tanulni, ki kell tapasztalni, hogy mire képes.

Tudomásom szerint, alapvetően négyféle fényképezőgépet (eszközt) különböztetünk meg:

1. Tükörreflexes fényképezőgép (DSLR)
2. Bridge (félúton, a profi és a kompakt fényképezőgép között)
3. Kompakt fényképezőgép
4. Telefon (abból is az okos :))

Mindegyik gépnek megvan a maga előnye és hátránya. De mielőtt még taglalnám, hogy szerintem melyik miért előnyös, avagy hátrányos... Egy kis kitérő...

Kezdetben mikor elkezdett érdekelni a fotózás (2009), akkor egy kompakt kis fényképezőgépem volt, és mint már többször említettem "vakon lövöldöztem" vele. Esetenként több száz képet is, hogy a nagy számok törvénye alapján legyen egy (jó esetben kettő) ami tetszik. Igen ám, de soha nem fog egy kompakt fotó úgy kinézni, mintha profi lenne. Erre többek között az a válasz, hogy a profi gépeknek például sokkal látványosabb a mélységélessége (vagyis homályosítja a hátteret). Csakhogy ha valaki annyira "akaratos", mint én, az kifundálja, hogy miként lehet hátteret homályosítani képszerkesztő programokkal. Mert ha én valamit a fejembe veszek...

A képeket Sony Cyber shot, kompakt fényképezővel fotóztam.

Ebben az időben (bár nem csak emiatt, hanem a digitális scrapbook miatt is) alaposan sikerült elmélyednem a képszerkesztő programban. Mivel ez volt az egyetlen módja, hogy valamiképpen hasonlítsanak a képeim azokra a képekre, amiket én szerettem volna.  Szóval sokat bütyköltem az utómunkákon (mindenféle szakmai hozzáértés nélkül), és kezdetben elégedett voltam a végeredménnyel. Ma már kiábrándítónak találom, hiszen egy jó fotó nem ilyen. :/ De így se bánkódok. Mert, bár sajátságos módon, görbe utakon és a hátsóajtón jutottam ideáig, ahol most vagyok. De sok-sok tapasztalatot szereztem ez idő alatt, ami egyáltalán nem baj. Sőt!
Na de vissza...
Később lett egy Bridge gépünk, amivel szintén sokat fotóztam. MÉG MINDIG AUTOMATÁN! Szóval semmivel se voltam előrébb. Maximum egy picit... de semmiképp se látványosan. Egyáltalán nem volt, még ekkor sem TUDATOS, technikai képalkotás. Csak vaktában lövöldözés.
Végül, 2011 közepén végre sikerült vennem egy tükörreflexes fényképezőgépet. És, bár azt hihetné mindenki, hogy ettől kezdve beleástam magam a masina tesztelésébe. De nem. Ennél jóval lustábban álltam neki és ismét AUTOMATA módban használtam. :( Egészen egy évvel ezelőttig. Amikoris bizony, ugrásszerűen megnőtt a sikerélmény. Ahogy a saját kezembe vettem a beállításokat, azonnal jobb képeket sikerült készíteni. Mindez 3-4 év után, ha nem számolom a DSLR előtti időszakot.

Kiábrándító a mesém, igaz? Na, hát azért meséltem el, hogy ha van egy jó géped, amin VAN manuális lehetőség, akkor Te ne így csináld! Vedd a fáradságot és tanuld meg, mit tud az a gép a kezedben! Mit lehet belőle kihozni. Nincs jobb és egyszerűbb módszer! Tapasztalatot kell szerezni. Ne kövesd el te is azt a hibát amit én! Feltéve, ha tényleg jobb fotókra vágysz.
Autót se úgy vásárol az ember, hogy nincs jogsija. Először legyen jogsid a fotózáshoz is.  
Ha kiismerted MAGAD és tudod, hogy miként szeretnéd láttatni a dolgokat. Akkor már tudni fogod, hogy milyen tulajdonságú felszerelés, objektív, vaku...stb. illik a te egyéniségedhez. Ugyanis, szerintem a DSLR fényképezőgépek beállításait az egyéniségünk szabja meg (jó, meg a pénztárcánk! De ezt most tegyük félre :)). Pont mint az autóknál, vagy akár egy lakásnál. Törekszünk a legjobbra. De összefésüljük a szempontokat, a lehetőségeinkkel és az egyéniségünkre szabjuk a végén a választást. Az értékrendünk és fontossági sorrendünk szerint választjuk ki a legmegfelelőbbet. A fényképezőgépeknél is így van ez. Például lehet, hogy engem nem zavar, ha kicsit zajos a kép, de a barátnőm meg a falnak megy tőle, ha meglát pár apró pöttyöt. Vagy a lencse deformitás. Van akit kifejezetten zavar, van akit nem. Ez mindig egyéni mérlegelést igényel! Legyen a stílusodnak megfelelő.

Mutatom is a két említett példát. A csillagos képet a nyáron készítettem egy kit objektívvel (a kit objektív egy olcsónak mondható szériatartozék). Hosszúra állítottam a zársebességet, magasra toltam az ISO-t és bár bemozdultunk és zajos is a kép. Én ettől még szeretem. Lehetne jobb? Ó, de még mennyire. És? Nekem így is megfelel itthonra. Sőt! Örültem, hogy képes voltam létrehozni. Pont. 

A képet DSLR fényképezőgéppel készítettem, állványról, 18-55mm kit objektívvel (a kép utómunkát is tartalmaz)

Az alábbi képet a nyaralásunk alatt készítettem egy extrém nagylátószögű kamerával. Lehet látni, ahogy a horizontot begörbíti kétoldalt a kamera. Zavar-e? Nem. De lehet hogy van, akit igen.

A képet GoPro kamerával készítettem (a kép utómunkát is tartalmaz)

Nincs olyan, hogy jó döntés, vagy rossz döntés. Csak adott szemszögből, adott személy értékrendje és egyénisége szerint lehet jó, vagy rossz döntés. Pont ezért én nem fogok ajánlani semmilyen eszközt. Arra bátorítalak, hogy Te tapasztald ki, neked mire van szükséged ahhoz, hogy azt láttasd, amit szeretnél. Mi az ami belefér számodra, és mi az amiben nem ismersz kompromisszumot! Ez is ahhoz az úthoz tartozik, amit úgy hívunk: FOTÓSSÁ válni a gép mögött.
Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy ez nem vonatkozik a hivatásos, profi fotósokra. Az én cikksorozatom az olyan hétköznapi személyekre fókuszál, akik szeretnék, ha az életük fotói élvezhetőbb formát öltenének. Ők hozhatnak kompromisszumot! A hivatásos nem igazán..!

Ha szeretnéd a DSLR géped lehetőségeit alaposabban megismerni. Akkor szeretném figyelmedbe ajánlani az egyik legjobb, és legszemléletesebb hazai weboldalt, ahol alaposan átjárják felhasználói szinten (és még azon felül is!) a témaköröket. Itt kipróbálhatod a beállításokat és az összefüggéseket. Szívből ajánlom:

         ›››  Fotóbetyár - INTERAKTÍV ANYAGOK

DSLR gépek

A DSLR gépeket nem kell túlragozzam, hogy miért olyan jók. Ők állnak a lista élén. Csak a pénztárcánk szabhat határt az elképzeléseinknek. A DSLR gépekkel bármit képesek lehetünk lefotózni. De röviden...

Előnyei: Tiszta, szép, éles képek. Nagy felbontás. Gyönyörű színek És ami szerintem a legjobb, hogy gyors zársebességet lehet beállítani (gyerekesek biztosan értik, hogy miért mondom ezt! :)) Valamint van még ezer érv ami mellette szól.
Hátrányai: Drága. Drága. Drága. És ha az időjárástól függetlenül is szeretnénk szép képeket készíteni, akkor még drágább. Körülményesen használható, mert nagy. Spontán fotózáshoz egyáltalán nem alkalmas. ... ééés tényleges TUDÁST igényel, ha jót akarunk. Nagy hátrány! :)

Viszont megéri. Fantasztikus képeket tudunk vele fotózni, amit mással esélyünk se lenne!

De mire volt még jó a fenti mesém? Arra, hogy lásd, ha nincs még profi géped, akkor sincs veszve az ügy. Akármilyen eszköz áll rendelkezésedre, addig is tudod gyakorolni a kompozíciót, a perspektívát, és ezzel folyamatosan dolgozol a saját stílusodon. Ha képszerkesztő programokkal próbálsz javítani a fotóidon, akkor sokat tanulhatsz az utómunkákról. Ne hidd, hogy ha DSLR géped lesz akkor nem fogsz használni "utómunkát". Minden jó fotós használ. Ez nem szégyen, ez tény. Azt gondolod, hogy lennének közel ilyen képeim, ha nem előzte volna meg a gyakorlás más gépeken? Aligha. Tehát akármilyen helyzetben vagy is most, van lehetőséged igényes célokat kitűzni a témában. Az mindegy, hogy most mit gondolsz az én képeimről, vagy az én utómunkáimról. Te nem "én" vagy. Neked még ennél is jobb lehet. Csak kezdj neki. :) 
Rögtön itt a telefonos lehetőség. Ez már szinte mindennapos a jelen társadalomban. Tehát nagy valószínűséggel neked is van.


Telefonok

Nem titkolom, én nagy rajongója vagyok a telefonos fotóknak. Sokkal hamarabb volt fotós sikerélményem a segítségével, mint a nagy géppel. Oké, nem lehet vele tökéletes és nagy képeket készíteni. Meg egy tucat hátránya van még. De vannak előnyei is. Mint pl. hogy könnyű előkapni, mert kicsi és mindig kéznél van. A mai telefonok nagyon jó kis kompakt fotózási lehetőségekkel bírnak. Például én imádom, hogy félhomályban is jól kompenzálnak. Persze zajosak lesznek a képek, de legalább lesznek. Ez sokszor örömhír. Hiszen a színházban, nem kaphatod elő csak úgy a nagy gépedet, hogy készíts pár emléket. De a telefonodat minden további nélkül. 

A képet az Iphone telefonommal készítettem, színházi előadás közben.

Ugyanakkor nagyon vidám, izgalmas, éles és szép színvilágú képeket is lehet vele készíteni, ha megfelelőek a fényviszonyok. Nem tökéletesek persze, de élvezhetőek. Egyáltalán nem kell a telefonos fotókat leírni. Én bízom benne, hogy a cikksorozat eddigi részeiben is hoztam bőven olyan képeket amikkel ezt igazoltam, de alább is mutatok párat. Sőt, én ezeket a fotókat elő is hívattam és állítom, megfelelnek az elvárásoknak.

Mindhárom fotót az Iphone telefonommal fotóztam.

Összehasonlítás

De vessük őket össze egy "ünnepi" tesztben... Az egyik képet a telefonommal készítettem a karácsonyi vásárban. A másikat a nagy gépemmel készítettem, itthon a karácsonyfánknál. Mindkettő nehéz fényviszonyok mellett készült, tehát remek példa, szerintem. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy közel sincs mindent kielégítő objektív parkom itthon, amivel a legszebb képeket lehetne készíteni. És a tudásom se kifogástalan a DSLR gépek terén. De abból főzünk ami van...

Iphone telefonommal készített fotó

Canon EF-S 24mm f/2.8 objektív

Nem fogom fennhangon elemezni és véleményezni a két fotót (mindkettő sok szempontból kifogásolható). Alapigazság, hogy míg az egyik korlátolt lehetőségekkel bír, a másik tágítható. De én mindkét lehetőségben látom a fantáziát. Nekem, nem a tökéletes a cél (bár törekszem rá és igyekszem fejlődni!), hanem, hogy élvezhetőbb családi képeink legyenek. Hogy képes legyek megragadni a családi pillanatokat. Ezért mindkettőt használni fogom továbbra is. Neked mi a cél?


Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

December napjai II. (2015)

Az idei évben próbáltam szimultán készíteni a December Napjai albumomat az aktuális történésekkel. Ez 6-áig még ment is valamennyire. De utána, bevallom egyrészt nem sok minden történt velünk, másrészt bedaráltak a hétköznapok. Viszont addig, volt hogy több oldal is készült egy-egy naphoz. Úgyhogy már eddig is elég vaskos az albumom.. :)

Az új oldalaim többi részét és részletét, megnézhetitek a Scrapfellow Galériájában.
Az albumomat természetesen Ali Edwards inspirálta.

Mivel tényleg nem sok minden történt velünk, egyedül Lili (és a később betársult Gergő) történetei voltak fixek. Ezeket nyomon követhettétek a facebook oldalamon egy albumban. Ezért a folytatásban olyan témák is helyet fognak kapni, amik közvetve, vagy a jövőre mutatóan érintik a Karácsonyt. Mint pl. hogy a teljes karácsonyi dekorációs kelléktáramat jövőre lecserélem és aktualizálom. Párnákat szeretnék varrni, díszeket készíteni a gyerekekkel, illetve grafikákat készíteni. De a legfontosabb mind közül, hogy jövőre az összes képet lecserélem az ünnepek alatt. Helyükre pedig aktuálisabb, karácsonyi fotókat fogok kitenni. Emlékeket a régebbi karácsonyokról. Hiszen a karácsonyi giccseknél (amit már idén se nagyon tettem ki) jóval személyesebb és szebb, ha a családi emlékek díszelegnek a falon. Nem utolsó sorban pedig remek dekorációs elemek, szerintem. Ezért idén sok időt töltöttem az összes karácsonyi fotónk szortírozásával, valamint új fotók készítésével. Olyanokkal amiket jövőre már a falon szeretnék nézni decemberben.
(a végeredményt itt nézheted meg)

NYERTES

Rengetegen játszottatok a csomagért! Köszönöm Nektek!

Hajnalban sorsoltam, és a szerencsés nyertes Dani Xénia lett.

A facebook oldalamon már reggel közzétettem a nyertest és szerencsére már jelentkezett is.  

De szerettem volna nyilvánosan is megköszönni MINDENKINEK a részvételt. 

Játékkészítő 2.0 és ++++

Tudjátok, tavaly nyertem egy páros jegyet a Játékkészítő produkcióra, amihez egy könyvet is készítettem Milával közösen. Idén a produkció újra elhívott minket, hogy a könyvünket aláírattathassuk. "Kaptam" egy hihetetlen kedves "kapcsolattartót", aki telefonon és e-mailben is folyamatosan konzultált velem. Elmesélte, hogy a könyv nagyon tetszett mindenkinek, még a producernek is, Illés Gabriellának, aki tulajdonképpen engedélyezte nekünk az újbóli részvételt.
Mivel ez még októberben volt, bőven volt időnk, hogy az új szereplőknek is készítsünk oldalakat. Négy új oldal készült. Az új Játékkészítőnek - Sthol András, az új Babszem Jankó(k)nak - Vastag Csaba és Tamás (akiknek sikerült felcserélnem a nevüket... siettem... :/ ),  Keptén Kapitánynak - Kamarás Iván, és Gergőnek, aki valahogy tavaly kimaradt...
Kicsit megújítottam a designt ezeknél. Egyrészt azért, mert az interneten, idén nem volt megosztva "rajz" a jelmezekről. Másrészt meg amiatt, mert ez a nagyobb, jellegzetesebb díszítés karakteresebb és szerintem sokkal szebb.

December 23-ára hívtak be minket, ami a főpróba volt. Ekkor találkoztam először Robival (akivel addigra többször is beszéltünk, hol e-mailben, hol telefonon és akinek a személyében egy felettébb figyelmes személyre leltem.). Végtelenül kedves volt személyesen is, úgyhogy nem csalódtam. Olyannyira, hogy erre a főpróbára nem csak kettőnket, hanem mind a négyünket beengedett :)
A főpróbán, a 3D mapping még nem volt felfestve (képeken láthatjátok). Úgyhogy, itt még nem a teljes pompájában szemlélhettük a darabot. Viszont a látványos jelmezvilág és a nagyon klassz dalok így is belakták a színpadot. Nem unatkoztunk. :) A történet más. Az egész mese menete megújult. Bevallom, van amiben az első, és van amiben a második verzió tetszett jobban. Nem tudnék dönteni. Szerintem szuper volt mindkettő.
Be kell valljam továbbá, hogy az idén teljesen elkényeztetett minket a produkció. Komolyan. Szinte már zavarba ejtő volt, hogy mennyire figyelmes(ek). Főleg Robi ♥︎ De nem akarok előre szaladni...

A két felvonás közötti szünetben volt lehetőségünk a legtöbb szereplővel találkozni és aláírattatni a könyvet. Kérdeztem Milát, hogy szeretne-e fotót a szereplőkkel? De zavarban volt, úgyhogy nem. Egyedül az Oroszlán Szojával sikerült rávenni egy képre, azt is unszolásra leginkább. Pedig nagyon szereti a dalát és a figuráját a darabban! Még a Gigivel se sikerült rávennem, pedig ő a színdarabtól függetlenül is nagy kedvence. Na persze egyet stikába azért lőttem, mikor a Radics Gigi aláírta neki a fotóját. Király Linda, Herrer Sára (Aranyka) és Szonja nagyon kedvesen méltatták a könyvet mikor aláírták. :)

Sajnos a szünet után mi eljöttünk, hiszen Szenteste előtt még akadt pár dolgunk. Így is 6 körül értünk haza és hajnali háromkor feküdtünk le, mire mindennel kész lettünk... ehhh...

A 24-e fantasztikusan jó volt, zsibongott a ház, úsztunk a csomagolópapírban... Már-már kezdtünk fogyatkozni és a hangulat is ülepedett, amikor csörög a telefonom. Látom, hogy a Robi az... Meglepődök, felveszem, majd elképedek... Szeretnének két jegyet felajánlani, hogy teljes pompájában, elejétől a végéig láthassuk. El tudunk-e menni? Rendkívül meghatott... Nem. Nem az, hogy elmehettünk (persze ennek is örültünk), hanem, hogy Szenteste van és Ő személyesen vette a fáradtságot azért, hogy ezzel felhívjon. A mai világban szerintem ez nagyon-nagyon figyelmes dolog és meglehetősen ÉRTÉKES! Majd másnap is felhívott, hogy sikerült-e döntenünk, melyikre tudunk elmenni? Nonszensz. Nem elég, hogy kapunk jegyet, hanem még választhatunk is... 

Éppen ezért, meg az ezt megelőző sok apró, emberközeli figyelmességeikért, úgy döntöttem, hogy meglepem őket (last minute). A koncepció annyi volt, hogy emlék legyen a számukra. Nem rólunk emlék, hanem a produkcióról emlék. Hogy ŐK, ezért/itt/ebben a produkcióban dolgoztak. Hiszen hihetetlen, hogy tényleg mennyit melóztak rajta a háttérben (nem volt nekik igazi pihenős karácsony, meg békés ünnepek... meló volt kőkeményen!).  Éppen ezért nekik is kell egy "mese szerep" hiszen fontos részesei a darabnak.

Adott volt egy vászonkép, némi gesso, a fotójuk és egy "mesekarakter", amivel én ruháztam fel őket. A karakter adta a dekorációs ötleteket. Mindkét vászonképre csempésztem a mi könyvünkből is egy kicsit. A Gabriellánál a pillangók, Robinál pedig a körök képezték részét a könyvünknek. Értsd: kitéptem néhány lapot a könyvünk hátuljából, majd ebből vágtam ki ezeket a kiegészítőket és applikáltam a képükre. Ezzel egy kicsit a könyvünket/magunkat is belecsempésztem. Hátha szívesen emlékeznek ránk.

Gabriella a Tündérkeresztanya, aki megálmodta és "csiribí-csiribá.. BUMM" megvalósította ezt a produkciót. Természetesen varázspálcát is kapott a képen... Robi pedig a Szuperhős, aki a mai világban a kedvességével, a figyelmességével és emberközpontúságával, tű a szénakazalban. Szóval joggal nevezhető szuperhősnek.

Nem életem műve, összesen egyetlen napom volt rá, hogy elkészítsem. De szeretettel készültek. Némi "karácsonyi ajándékként", hálánk jeléül...

... és itt még korán sincs vége a történetnek. Pedig eddig se semmi... :)

Eljött az előadás ideje. Robi a műsor előtt még egy e-mailben arra kért, hogy ha lehet egy órával hamarabb érkezzünk, mert szeretné "megkoronázni" az élményt számunkra... Mi volt az? Nos, részt vehettünk a közvetlen előadás előtti Backstage túrán. Ahol a színpadra is felmehettünk, az alagútba is bemehettünk (ahol játékokká váltunk ;)), majd a legvégén egy fotót készítettek Miláról. Ezzel a fotóval pedig egy hivatalos plakátra varázsolták, névvel együtt. Mint egy kis sztár. Mila meg is kérdezte, hogy "Anya, akkor én most híres lettem?". Aha! Az én szívem egyetlen hercegnője! ♥︎
Nagyon jó erre a kis személyes emléktárgyra nézni, ami ott készült. Hamarosan pedig örök emlékként fog a gyerekszoba falán csüngni... :)

Ó, és még tovább kell fokozzam... Robi még egyszer megkérdezte, hogy sikerült-e mindenkivel fotózkodnunk? Gyanítom még ebben is közbenjárt volna, ha nem mondom neki, hogy Mila zavarban volt a múltkor is, és akkor sem akart fotózkodni. Úgyhogy köszönjük, de nem kell. Ezzel azonban még nem engedte el a kezünket... tartogatott még egy kis figyelmességet... Egy "Hajasbaba" posztert, amin Gigi aláírása díszelgett... ♥︎ Természetesen tudta, hogy Mila, Gigit szereti... :)

Hihetetlenül hálás vagyok elsősorban Robinak, de Gabriellának is. Örülök, hogy megismerhettem Őket! Rettentő figyelmesen álltak hozzánk. Amennyire csak tudtak elkényeztettek minket. Köszönjük. :) 

... rá egy nappal ismét hívott Robi, hogy még egyszer megköszönje a képet amit kapott... Jól esett!  ;)

Tavaly, mikor készítettük ezt a könyvet. Két célom volt. Az egyik, hogy Mila időben megismerje a szereplőket és így még közelibb legyen számára az előadáson a sztori, meg a színészek. A másik pedig, hogy megszeresse a színházat. Mert ez volt az első élőszereplős színházi élménye. És mivel én szeretem a színházat, szerettem volna, ha az első, számára is pozitív élményként marad meg. Azt hiszem mostanra gigászira duzzadt ez az élmény és ennél pozitívabb nem lehet. :) 

♥︎

Ugorj Velünk az új évbe!

...Tavaly ilyenkor egy új korszak kezdetére készülődtünk és már izgatottan folytak az előkészületek a Scrapfellow Kit Klub háza táján. Hihetetlenül boldogok voltunk (és vagyunk), hogy ekkora népszerűséget ért el. Személy szerint nekem, különösen a szívem csücske a Kit Klub, hiszen tervezője voltam, közel egy évig. Valamint a legnagyobb rajongója is egyben! :) Elképesztő magyar teljesítménynek tartom, hogy hazai tervezésű, nyomda minőségű scrapbook papírok és papír alapú kiegészítők vannak immár a magyar palettán. Az év folyamán pedig, olyan kuriózumok termékek születtek, mint a mintás chipboard, az akril elemek, vagy a textilgombok.
De a Scrapfellow nem csak a hazai tervezésű, és gyártású termékekben bővelkedett. Hanem egy Galériát is létrehozott, hogy a felhasználóknak legyen egy felülete, melyen keresztül inspirálódhatnak, beszélgethetnek, játszhatnak...stb. Ma Magyarországon jelenleg ez az egyetlen ilyen galéria (ha jól tudom). ♥︎

Most pedig eljött az év vége, és Ági (a Scrapfellow anyja ♥︎) újabb ötleteket, terveket és célokat szeretne megvalósítani. Új területek, új klubok, új koncepció... Ugye te is várod már?! Én nagyon! :)

Viszont mielőtt még megkezdenénk az új évet, az új tervekkel és izgalmakkal. Hoztunk nektek egy játékot. A Scrapfellow Kreatív Csapata, összegyűjtött egy-egy kis csomagot, amit mindenki a saját portáján ajánl fel játékra. A játékban résztvevő blogok és oldalak listáját megtalálod ITT.

Az én felajánlásomban találsz:  
8 mintás papírt, 1 csomag Project Life kártya csomagot (február), 1 vegyes chipboard csomag, 4 db dekorgomb (mini), 3 db kisméretű betűkivágót és 1 vegyes akril kiegészítő csomagot. A készlet tartalma 100% Scrapfellow!

A játék 2015 december 27-től, 2016 január 3-ig tart. A nyertest másnap kisorsolom és a nevét a facebook oldalamon fogom közzétenni. A nyereményt január 4-e után postázom (kizárólag Magyaroszágon belül!).

A játékban való részvétel feltételei a következők:

• Lájkold a Mounier Noémi facebook oldalát (kötelező feltétel!)
• Hagyj ennél a bejegyzésnél egy kommentet (nem kötelező, de növeled az esélyeid)
• Kövess az Instagramon (nem kötelező, de növeled az esélyeid)

JÓ játékot, és sok szerencsét!

♥︎ 

Kérlek használd az alábbi motor alapú Rafflecopter felületet, ahol automatikusan regisztrál a rendszer és azonnal a kalapban vagy, ahogy teljesítetted a feltételeket. Köszönöm.

a Rafflecopter giveaway

(Jelentkezz be a facebook felhasználói profiloddal és légy követője a facebook oldalamnak. Ha már az vagy akkor a rendszer ezt látja és elég csak a gombra kattintani, azonnal játékban vagy! A további lehetőségekkel pedig az esélyedet növelheted a nyerésre.) 

A Blog hop következő állomásai: 

Scrapfellow-Ági
Noémi (itt vagy most)
Timi 

Izzie
Andi
Kriszti
Bori
Szilvi (scrap(p)elek csoportban)

Kalligráfia workshop

Már nagyon rég terveztem, hogy kicsit képzem magam a kalligráfia területén is. Olyan gyönyörű feliratokat lehet ezzel a technikával készíteni... Kár lenne a scrapbookban ezt nélkülözni.
A hétvégén pedig sikerült végre eljutnom egy igazi kalligráfia workshopra. Nagyon izgultam, mert bevallom nem gyakran járok közösségekbe. Amióta gyerekeim vannak azóta valahogy így alakult... Na szóval, izgultam, de kiderült nem volt miért. Mindenki nagyon kedves volt. Mimi, a szervező, végtelenül kedvesen fogadott minket. Bogi pedig, aki a tanfolyamot tartotta (The Fanatic Calligrapher) nagyon szórakoztató, remek humorral megáldott, tehetséges fiatal nő, aki mellett teljesen fel lehetett oldódni. Szóval tényleg nem volt miért izgulni.

Kezdetben nagyon nehezen állt rá a kezem erre a tollra. Gyártottam vagy 20 lapot, mire sikerült. Viszont végül egészen megkedveltem. Kaptunk egy kis stóc ajándékcímkét, úgyhogy idén biztosan így lesznek megcímkézve az ajándékok a fa alatt! :) A négy órás tanfolyam, olyan gyorsan elszállt a gyakorlással, hogy szinte észre se vettem... Útravaló meglepetésként pedig egy kis pohár virágot kaptunk (bevallom nem tudom milyen virág, talán jácint?) ami nagyon kedves ajándékként ért. Ki is tettem a többi kis palántám közé az ablakba... ♥︎

Nagyon későn értem haza, de azonnal folytattam a gyakorlást... Talán sose hagyom abba! ;)

 

A képek már itthon készültek.

December napjai 2015

A december napjai projekt az egyik legnagyobb falat egy scrapbookos életében. Nehéz azért is, mert összemosódik a projekt küldetése, a mindennapokkal. (Nem tudod, mii a december napjai? Írtam egy vendégposztot a Fotózz Klikkben blogra. Szeretettel ajánlom.) Egyéni mérlegelést igényel, hogy mit teszünk bele. A reggelinket, a mosást...stb.? Azokat a hétköznapi rutinokat, amiket akár egy "Day in the Life", vagy "Week in the Life" projektbe tennénk? Vagy a december napjainak másról kell szólnia? Hogyan szortírozzunk? Nehéz.

Bevallom, nekünk december ide - december oda, nem történik annyi "ünnepi" pillanat az életünkben, egészen karácsonyig, vagy egy-egy momentumig, ami érdemes lenne arra, hogy lefotózzam.

Kivéve Lililt, a karácsonyi manónkat, aki december elsejével érkezik és minden nap valami huncutságot követ el nálunk. Lili huncutságait már ismerheted, ha követsz a facebookon, ahol külön kis mappába mutatom napról-napra az ő "huncutsági kalendáriumát". :) 

Hétköznapi pillanataink persze vannak, de puritán pillanatok. Semmi ünnepi körítés vagy ilyesmi. Van dekorációnk is a házban, de amolyan emberi léptékben. Amerikában például már a hónap elején felállítják a karácsonyfát és kidíszítik az egész házat. Az utcák is karácsonyi lázban égnek. Náluk ez durvább, mint a Disneyland. :) Vagy is hétköznapi képeket is tudnak úgy fotózni, hogy ünnepi háttér vegye körül. Az egész ünnepi téma, minden sarkon ott hever.
Nálunk ez azért elég gyerekcipőben jár. Minden napra nem jut ilyen fotó. Ha van annak örülök és örömmel építem bele az albumomba, de ha nincs akkor úgy döntöttem, hogy érzéseket fogok beletenni. Érzéseket, amiket a fények, az illatok, a látvány, a filmek okoznak bennünk. Vagyis maga az album is egy ráhangolódás számomra, nem pedig görcs, hogy "Állj oda szívem a fény elé... Meg a mézeskalácsot is emeld fel...stb.".
Lili persze minden napon szerepelni fog. ;)

Az eddig elkészült album oldalaimat már megnézhetitek a Scrapfellow Galériájában. 

Még több oldal és részletfotó a Scrapfellow Galériájában

Újrahasznostíott csomagolás

Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de amikor csomagot kapok és látom, hogy a kitöltő anyag, egy natúr papírív (ilyet használ például a Scrapfellow is a csomagoknál), akkor mindig szépen kisimogatom a kezemmel, szépen összehajtogatom és elteszem. Miért? Mert legrosszabb esetben egy nagy rajzlap lesz a gyerekeknek, de jobb esetben akár csomagolópapírként is funkcionálhat. Most is az utóbbit választottam.

Ezért egy olyan ötletet hoztam nektek, amiben megmutatom, hogy a "melléktermékként" csatolt, töltelék papírt is lehet esztétikusan használni a csomagoláshoz. Nem használtam mást, csak a képen szereplő hozzávalókat. Még az arany anyag is egy maradvány, egy régi jelmezből. A folyamat nagyon bonyolult, úgyhogy kérlek koncentráljatok: Ünnepi bélyegzőkkel és választott tintapárnával, ízlés szerint végig pecsételjük a felületet. Kész. :)
(na jó a másik csomagolásához használtam még egyéb - főként műanyag - kiegészítőket, de azokat is úgy rögzítettem ragasztópisztollyal, hogy újra felhasználható legyen.)

Egyszer azt olvastam, hogy karácsonykor a csomagolópapír mennyiség eléggé megterheli a környezetünket. Hiszen feleslegesen (1 napra!!!) csomagolunk be tárgyakat. Fejenként többet is. Lássuk be ez tényleg nem fenntartható egy ilyen világünnep fényében. Nem mondom, hogy soha nem veszek csomagolópapírt, de ha veszek akkor is újrahasznosított natúr csomagolópapírt veszek. Mert fontosnak tartom a környezetvédelmet. De egy ilyen csomagoló papírral teljesen minimálisra csökkenthető ez a mérték családonként. :)

Ünnepi ötletek a gyerekekkel

A december tényleg az egyik legszebb időszak az évben. A gyerekes anyukáknak pedig különösképpen. Én bevallom évek óta azon kapom magam, hogy a gyerekeknek teljes megszállottsággal állítom össze az ajándéklistát, a programokat, a meséket/filmeket... De csak az utolsó héten döbbenek rá, hogy másokat is meg kell ajándékoznom. :) Aztán kapkodok, hogy a felnőttek mit kapjanak... Nincs mentségem, egyszerűen a karácsony nekem már kizárólag a gyerekekről szól. Arról, hogy megteremtsem számukra a csodát... ❤

Most hoztam nektek 9 végtelenül egyszerű ötletet a pinterestről, amit a gyerekekkel együtt tudtok megcsinálni. Könnyű sikert hordoz magában, de mégis ízléses lesz a végeredmény.

1. Mézeskalácsház készítés, kartonból és színes gombokból, matricákból...stb.
2. Képeslap készítés fehér "pacából" és néhány pöttyből, meg vonalból. ;)
3. Képeslap készítés fehér tenyérlenyomatból. Az idősebbek már maguk, a kisebbeknek a szüleik rajzolják meg a hóemberek ruháit.
4. Mikulás készítés tobozokból. Nekünk pl. maradt még az őszi gyűjtésből pár tobozunk, úgyhogy csak fa golyókat, fehér anyagot és vattát kell beszereznünk.
5. Csillagos narancshéj "potpourri". A narancs és mandarin héját régóta gyűjtjük és használjuk ilyentájt illatosításra. De hogy a kinézet is dekoratív legyen, használjuk a sütiszaggatót (formát ízlés szerint válasszunk) és így "tálaljuk". Bár nem tudom, hogy egy gyerek is át tudja-e nyomni a narancshéjat, de szerintem szórakoztató, hasznos és dekoratív ötlet.
6. Készítsetek "névre szóló" tányért a Télapónak! Mi tavaly is készítettünk ki kekszet és tejet, amiből szívesen csemegézett a télapó. Úgyhogy idén is marad ez a kis kedvesség, csak most egy fehér tányérra, porcelánfilccel rá is fogjuk írni, hogy kinek és miért szánjuk. :)
7. Tobozangyal. Ugyanaz kell hozzá, mint a 4-es mikuláshoz. Csak más színű anyagból készítjük. Szerintem a mikulást inkább fiúk, az angyalt inkább lányok készítik szívesen.
8. Hóember bögre. Ha már beszereztük a porcelánfilcet, akkor készíthetünk családi hóemberes bögre családot, névre szólóan.
9. Kézlenyomat szív formában. Ez teljesen átlagos öltet, valószínű hasonló már van mindenkinek otthon (oviból, vagy saját felindulásból elkövetve), de vajon van-e mindenkinek a családban? Ha nincs, akkor csináljátok meg. :)

Remélem tudtam pár ötletet adni. Igyekeztem olyanokat válogatni, amik tényleg nem igényelnek túl sok hozzávalót és időt se sokat.


Szép hétvégét és békés adventezést kívánok mindenkinek!