Jobb fotókat akarok! - Eszközök és tapasztalat

  

 
A képalkotás alapjait már nagyjából átvettük az előző cikkekben. Tudjuk, hogy a perspektíva, a kompozíció miként segíti a jobb képalkotást, és azt is boncolgattuk, hogy miként alakíthatjuk az egyéni stílusunkat a fotózás során. Ugyanakkor a fényképezőgép (eszköz!) is nagyon fontos, hiszen meg kell tanulni, ki kell tapasztalni, hogy mire képes.

Tudomásom szerint, alapvetően négyféle fényképezőgépet (eszközt) különböztetünk meg:

1. Tükörreflexes fényképezőgép (DSLR)
2. Bridge (félúton, a profi és a kompakt fényképezőgép között)
3. Kompakt fényképezőgép
4. Telefon (abból is az okos :))

Mindegyik gépnek megvan a maga előnye és hátránya. De mielőtt még taglalnám, hogy szerintem melyik miért előnyös, avagy hátrányos... Egy kis kitérő...

Kezdetben mikor elkezdett érdekelni a fotózás (2009), akkor egy kompakt kis fényképezőgépem volt, és mint már többször említettem "vakon lövöldöztem" vele. Esetenként több száz képet is, hogy a nagy számok törvénye alapján legyen egy (jó esetben kettő) ami tetszik. Igen ám, de soha nem fog egy kompakt fotó úgy kinézni, mintha profi lenne. Erre többek között az a válasz, hogy a profi gépeknek például sokkal látványosabb a mélységélessége (vagyis homályosítja a hátteret). Csakhogy ha valaki annyira "akaratos", mint én, az kifundálja, hogy miként lehet hátteret homályosítani képszerkesztő programokkal. Mert ha én valamit a fejembe veszek...

A képeket Sony Cyber shot, kompakt fényképezővel fotóztam.

Ebben az időben (bár nem csak emiatt, hanem a digitális scrapbook miatt is) alaposan sikerült elmélyednem a képszerkesztő programban. Mivel ez volt az egyetlen módja, hogy valamiképpen hasonlítsanak a képeim azokra a képekre, amiket én szerettem volna.  Szóval sokat bütyköltem az utómunkákon (mindenféle szakmai hozzáértés nélkül), és kezdetben elégedett voltam a végeredménnyel. Ma már kiábrándítónak találom, hiszen egy jó fotó nem ilyen. :/ De így se bánkódok. Mert, bár sajátságos módon, görbe utakon és a hátsóajtón jutottam ideáig, ahol most vagyok. De sok-sok tapasztalatot szereztem ez idő alatt, ami egyáltalán nem baj. Sőt!
Na de vissza...
Később lett egy Bridge gépünk, amivel szintén sokat fotóztam. MÉG MINDIG AUTOMATÁN! Szóval semmivel se voltam előrébb. Maximum egy picit... de semmiképp se látványosan. Egyáltalán nem volt, még ekkor sem TUDATOS, technikai képalkotás. Csak vaktában lövöldözés.
Végül, 2011 közepén végre sikerült vennem egy tükörreflexes fényképezőgépet. És, bár azt hihetné mindenki, hogy ettől kezdve beleástam magam a masina tesztelésébe. De nem. Ennél jóval lustábban álltam neki és ismét AUTOMATA módban használtam. :( Egészen egy évvel ezelőttig. Amikoris bizony, ugrásszerűen megnőtt a sikerélmény. Ahogy a saját kezembe vettem a beállításokat, azonnal jobb képeket sikerült készíteni. Mindez 3-4 év után, ha nem számolom a DSLR előtti időszakot.

Kiábrándító a mesém, igaz? Na, hát azért meséltem el, hogy ha van egy jó géped, amin VAN manuális lehetőség, akkor Te ne így csináld! Vedd a fáradságot és tanuld meg, mit tud az a gép a kezedben! Mit lehet belőle kihozni. Nincs jobb és egyszerűbb módszer! Tapasztalatot kell szerezni. Ne kövesd el te is azt a hibát amit én! Feltéve, ha tényleg jobb fotókra vágysz.
Autót se úgy vásárol az ember, hogy nincs jogsija. Először legyen jogsid a fotózáshoz is.  
Ha kiismerted MAGAD és tudod, hogy miként szeretnéd láttatni a dolgokat. Akkor már tudni fogod, hogy milyen tulajdonságú felszerelés, objektív, vaku...stb. illik a te egyéniségedhez. Ugyanis, szerintem a DSLR fényképezőgépek beállításait az egyéniségünk szabja meg (jó, meg a pénztárcánk! De ezt most tegyük félre :)). Pont mint az autóknál, vagy akár egy lakásnál. Törekszünk a legjobbra. De összefésüljük a szempontokat, a lehetőségeinkkel és az egyéniségünkre szabjuk a végén a választást. Az értékrendünk és fontossági sorrendünk szerint választjuk ki a legmegfelelőbbet. A fényképezőgépeknél is így van ez. Például lehet, hogy engem nem zavar, ha kicsit zajos a kép, de a barátnőm meg a falnak megy tőle, ha meglát pár apró pöttyöt. Vagy a lencse deformitás. Van akit kifejezetten zavar, van akit nem. Ez mindig egyéni mérlegelést igényel! Legyen a stílusodnak megfelelő.

Mutatom is a két említett példát. A csillagos képet a nyáron készítettem egy kit objektívvel (a kit objektív egy olcsónak mondható szériatartozék). Hosszúra állítottam a zársebességet, magasra toltam az ISO-t és bár bemozdultunk és zajos is a kép. Én ettől még szeretem. Lehetne jobb? Ó, de még mennyire. És? Nekem így is megfelel itthonra. Sőt! Örültem, hogy képes voltam létrehozni. Pont. 

A képet DSLR fényképezőgéppel készítettem, állványról, 18-55mm kit objektívvel (a kép utómunkát is tartalmaz)

Az alábbi képet a nyaralásunk alatt készítettem egy extrém nagylátószögű kamerával. Lehet látni, ahogy a horizontot begörbíti kétoldalt a kamera. Zavar-e? Nem. De lehet hogy van, akit igen.

A képet GoPro kamerával készítettem (a kép utómunkát is tartalmaz)

Nincs olyan, hogy jó döntés, vagy rossz döntés. Csak adott szemszögből, adott személy értékrendje és egyénisége szerint lehet jó, vagy rossz döntés. Pont ezért én nem fogok ajánlani semmilyen eszközt. Arra bátorítalak, hogy Te tapasztald ki, neked mire van szükséged ahhoz, hogy azt láttasd, amit szeretnél. Mi az ami belefér számodra, és mi az amiben nem ismersz kompromisszumot! Ez is ahhoz az úthoz tartozik, amit úgy hívunk: FOTÓSSÁ válni a gép mögött.
Szeretném viszont hangsúlyozni, hogy ez nem vonatkozik a hivatásos, profi fotósokra. Az én cikksorozatom az olyan hétköznapi személyekre fókuszál, akik szeretnék, ha az életük fotói élvezhetőbb formát öltenének. Ők hozhatnak kompromisszumot! A hivatásos nem igazán..!

Ha szeretnéd a DSLR géped lehetőségeit alaposabban megismerni. Akkor szeretném figyelmedbe ajánlani az egyik legjobb, és legszemléletesebb hazai weboldalt, ahol alaposan átjárják felhasználói szinten (és még azon felül is!) a témaköröket. Itt kipróbálhatod a beállításokat és az összefüggéseket. Szívből ajánlom:

         ›››  Fotóbetyár - INTERAKTÍV ANYAGOK

DSLR gépek

A DSLR gépeket nem kell túlragozzam, hogy miért olyan jók. Ők állnak a lista élén. Csak a pénztárcánk szabhat határt az elképzeléseinknek. A DSLR gépekkel bármit képesek lehetünk lefotózni. De röviden...

Előnyei: Tiszta, szép, éles képek. Nagy felbontás. Gyönyörű színek És ami szerintem a legjobb, hogy gyors zársebességet lehet beállítani (gyerekesek biztosan értik, hogy miért mondom ezt! :)) Valamint van még ezer érv ami mellette szól.
Hátrányai: Drága. Drága. Drága. És ha az időjárástól függetlenül is szeretnénk szép képeket készíteni, akkor még drágább. Körülményesen használható, mert nagy. Spontán fotózáshoz egyáltalán nem alkalmas. ... ééés tényleges TUDÁST igényel, ha jót akarunk. Nagy hátrány! :)

Viszont megéri. Fantasztikus képeket tudunk vele fotózni, amit mással esélyünk se lenne!

De mire volt még jó a fenti mesém? Arra, hogy lásd, ha nincs még profi géped, akkor sincs veszve az ügy. Akármilyen eszköz áll rendelkezésedre, addig is tudod gyakorolni a kompozíciót, a perspektívát, és ezzel folyamatosan dolgozol a saját stílusodon. Ha képszerkesztő programokkal próbálsz javítani a fotóidon, akkor sokat tanulhatsz az utómunkákról. Ne hidd, hogy ha DSLR géped lesz akkor nem fogsz használni "utómunkát". Minden jó fotós használ. Ez nem szégyen, ez tény. Azt gondolod, hogy lennének közel ilyen képeim, ha nem előzte volna meg a gyakorlás más gépeken? Aligha. Tehát akármilyen helyzetben vagy is most, van lehetőséged igényes célokat kitűzni a témában. Az mindegy, hogy most mit gondolsz az én képeimről, vagy az én utómunkáimról. Te nem "én" vagy. Neked még ennél is jobb lehet. Csak kezdj neki. :) 
Rögtön itt a telefonos lehetőség. Ez már szinte mindennapos a jelen társadalomban. Tehát nagy valószínűséggel neked is van.


Telefonok

Nem titkolom, én nagy rajongója vagyok a telefonos fotóknak. Sokkal hamarabb volt fotós sikerélményem a segítségével, mint a nagy géppel. Oké, nem lehet vele tökéletes és nagy képeket készíteni. Meg egy tucat hátránya van még. De vannak előnyei is. Mint pl. hogy könnyű előkapni, mert kicsi és mindig kéznél van. A mai telefonok nagyon jó kis kompakt fotózási lehetőségekkel bírnak. Például én imádom, hogy félhomályban is jól kompenzálnak. Persze zajosak lesznek a képek, de legalább lesznek. Ez sokszor örömhír. Hiszen a színházban, nem kaphatod elő csak úgy a nagy gépedet, hogy készíts pár emléket. De a telefonodat minden további nélkül. 

A képet az Iphone telefonommal készítettem, színházi előadás közben.

Ugyanakkor nagyon vidám, izgalmas, éles és szép színvilágú képeket is lehet vele készíteni, ha megfelelőek a fényviszonyok. Nem tökéletesek persze, de élvezhetőek. Egyáltalán nem kell a telefonos fotókat leírni. Én bízom benne, hogy a cikksorozat eddigi részeiben is hoztam bőven olyan képeket amikkel ezt igazoltam, de alább is mutatok párat. Sőt, én ezeket a fotókat elő is hívattam és állítom, megfelelnek az elvárásoknak.

Mindhárom fotót az Iphone telefonommal fotóztam.

Összehasonlítás

De vessük őket össze egy "ünnepi" tesztben... Az egyik képet a telefonommal készítettem a karácsonyi vásárban. A másikat a nagy gépemmel készítettem, itthon a karácsonyfánknál. Mindkettő nehéz fényviszonyok mellett készült, tehát remek példa, szerintem. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy közel sincs mindent kielégítő objektív parkom itthon, amivel a legszebb képeket lehetne készíteni. És a tudásom se kifogástalan a DSLR gépek terén. De abból főzünk ami van...

Iphone telefonommal készített fotó

Canon EF-S 24mm f/2.8 objektív

Nem fogom fennhangon elemezni és véleményezni a két fotót (mindkettő sok szempontból kifogásolható). Alapigazság, hogy míg az egyik korlátolt lehetőségekkel bír, a másik tágítható. De én mindkét lehetőségben látom a fantáziát. Nekem, nem a tökéletes a cél (bár törekszem rá és igyekszem fejlődni!), hanem, hogy élvezhetőbb családi képeink legyenek. Hogy képes legyek megragadni a családi pillanatokat. Ezért mindkettőt használni fogom továbbra is. Neked mi a cél?


Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

Jobb fotókat akarok! - Saját stílus

A "Jobb fotókat akarok" cikk sorozatomat azért indítottam, mert meggyőződésem, hogy: 

a jó fotóst nem a jó gép teszi, hanem a fotós a gép mögött! Fotóssá pedig lehet válni.

Ahhoz pedig hogy a "fotós" kialakuljon, összeírtam az első bejegyzésemben 5 pontot, ami szerintem elősegíti ezt. Az előző cikkekben már boncolgattam felhasználói szinten, a Kompozíció és a Perspektíva kérdéseit. Valamint tanácsokat is adtam, hogy miként tudjuk a gyakorlatban alkalmazni őket.

Most viszont a saját, egyéni stílus megtalálásához próbálok segítséget adni.
Nagyon nehéz ez a kérdés, mert nem konkrétan behatárolhatóak itt a fogalmak... Talán én se tudnám megfogalmazni, hogy pl. a saját stílusom, vagy látásmódom milyen? Van-e egyáltalán? De sokaknak van és nekem is célom, hogy a fotóimon érezhető legyen a saját stílusom.

Kezdjük azzal, hogy feltesszük magunknak a kérdést, hogy nekem mi tetszik egy képen? Mert azok amik tetszenek nekem (mások fotóira gondolok itt kezdetben), azok valamiért tetszenek... Miért tetszenek? Sok minden tetszhet...

Tetszhet :

• A téma.
  
• A hangulat (ez akár az utómunka hatása is lehet! Erről majd az "utómunka" c bejegyzésben fogok írni.)
• A fotó megkomponálása (vagyis a kompozíció).
• A nézőpont (perspektíva).
• és legvégül tetszhet a fotós érzelmi töltete...  Mit jelent ez? Az a "látásmód" ahogy láttatja a dolgokat. Ez többnyire felöleli az előző felsorolást egyszerre. Mert a megfelelő témát, megfelelő hangulati elemekkel, jó effektekkel, megfelelő kompozícióba és helyes perspektívából lövi. Ezek együttese adja a saját stílusát.  Így szinte érezni lehet a képeiből, hogy milyen érzésekkel készíti a azokat. Szinte hallani a gondolatait a fotósnak...

Mondanék egy példát, amit már az előző (perspektíva) cikkemben is felhoztam. Vegyünk egy egyszerű, hétköznapi pillanatot. A gyerek olvas a szobájában... Feltesszük a kérdést, hogy mit állítok? A gyerek olvas. Vagyis az olvasást kell megjeleníteni mint témát, de milyen szemszögből? Az egyik fotós anyuka számára fontos lesz a könyvcím és közelről próbálja majd lekapni, hogy látszódjon a könyv maga. A másiknak a tekintet lesz fontos, ahogy olvassa a gyerek és azt fogja fókuszba állítani. A harmadik messziről fogja az ajtó mögül fotózni, hogy a saját "leselkedős" hangulatát jelenítse meg a fotóján. Aztán, mindhárom anyuka, külön színvilágot fog a képekhez adni. Az egyik fekete-fehér kontrasztos képet fog készíteni a képből, a másik elhalványuló sejtelmeset, míg a harmadik kicsit élénkít a színeken, hogy vidámabb hatású legyen. Mindegyik egy "saját érzelmi töltet"! Mert próbálja a fotóba tölteni a saját érzéseit.

Nekünk az a célunk, hogy kialakuljon illetve megelevenedjen a saját érzelmi töltetünk a fotóinkon! Az érzések már ott vannak bennünk amikor az életünket éljük. Csak még nincs kiforrott stílusunk a fotózásban.

Adódik a kérdés, hogy miként tudja valaki kialakítani a saját stílusát? 
Nem akarok senkit illúziókba ringatni, ez mindenkinél egyéni utat igényel. A saját utamat tudom ebben a tekintetben elmesélni. Nem mintha, nekem kiforrott fotós stílusom lenne... De én is haladok ezen az úton, mert a célom az, hogy legyen.

...Három évvel ezelőtt, szülinapomra vettem meg az első "okos telefonomat" és ekkor kezdődött, hogy belelendültem a napi szintű fotózásba.

Említettem az első bejegyzésemben, hogy volt szerencsém fotós szakon tanulni még kamaszként. De hiába a "múlt",  tudást nem tudtam felmutatni...  Vagyis egész egyszerűen, nem sok "értékelhető" fotót készítettem... De gyakoroltam. Rendíthetetlen célom volt, hogy a mi fotóalbumunk is "élménykatarzis" legyen. Erről már írtam. Viszont amíg bénáztam...  Szépen feliratkoztam olyan fotós (leginkább Instagrammos) profilokra, ahol olyan képeket láttam amik megfogtak. Olyan anyukákra, akiknek az egyéni stílusa nekem valamiért tetszett. Ezekből mind-mind inspirációt nyertem.Vagy témában, vagy hangulatban, vagy kompozícióban... de ötleteket adtak.

Körülbelül fél év elteltével sikerültek előbújni tőlem is olyan fotók, amik szerintem már értékelhetőek voltak, de még mindig nem mindegyik fotóm volt ilyen. (Sőt! Most sem tökéletesek...) Volt ahol a hangulat, volt ahol az effekt, vagy a perspektíva nem volt az igazi... De minden nap mikor kattintottam, és minden egyes inspiratív fotó, melyet láttam és később ötletet adott, hozzásegített azokhoz a képekhez, amiket most készítek. A mostaniak pedig ahhoz segítenek, hogy még jobb legyek jövőre.

Az én Instagrammos profilomat megnézheted a képre kattintva.

Még egyszer megemlítem (sőt az én Instagrammomon végig is lehet szemmel követni!), hogy 3 év telt el az első és az utolsó fotóm között ezidáig. Ez nem kevés idő! Szóval ezzel számolni kell, hogy akár ilyen sokáig is tarthat a folyamat... De lehet ennél sokkal rövidebb is. Mindegy mennyi, mert megéri! Hiszen a saját életed értékes pillanatait elcsípni, egy örökké tartó kincs lesz.
Minél hamarabb kezdesz neki, annál hamarabb jutsz közelebb a célodig...

"A terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, a kilenc-emeletes torony egy kupac földből emelődik, az ezer-mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik."

Lao-ce

Ez idő alatt próbálgattam a perspektívákat, a kompozíciókat, az effekteket, a témákat...stb. Megtapasztaltam, hogy milyen az "inspirációul szolgáló elem" a saját kezeim között. Többször kipróbáltam és végül kiszűrtem, majd elhagytam azokat az elemeket, amik úgy éreztem, hogy bár tetszenek, de nem képezik részét a saját stílusomnak. Ez ösztönösen működött, nem tudatosan.
Ki kellett derítenem, hogy milyen színvilág tükröz engem...? Milyen témák mozgatnak (mert rengeteg téma ötletet is kaptam, amiket másoknál láttam és eszembe se jutott, hogy az adott témát ilyen kreatívan is meg lehet jeleníteni.)...stb.  Ma már tudom például, hogy az egyszerű, tiszta, élénk, vidám fotókat kedvelem. Illetve szeretem, ha egy kis művészi felhang is megjelenik rajtuk és nagyon fontos számomra a dinamikus kompozíció. A három év azt mutatja, hogy ezek jellemeznek engem.

--------------

Most megmutatom a teljesség igénye nélkül azokat az Instagrammos profilokat (a képekre kattintva azonnal a profiljukra navigálhatod magad) akik számomra inspirációk voltak az eddigi utam alatt. Mindegyik hölgynek sajátos színhasználatai, perspektívái, témái vannak. Amik összességében meghatározzák az egyéni stílusukat, vagyis azt az érzelmi töltetet ami szerint készítik a fotóikat.

Ha nem találtál olyat aki tetszene, akkor csak böngéssz a neten és gyűjtsd össze a számodra inspirációul szolgáló képeket. És próbáld ki azt róla, ami tetszik...

Remélem megint sikerült egy kicsit segítenem abban, hogy még eredményesebb képeket készíts.

Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

Jobb fotókat akarok! - Kompozíció

 

"Hogyan lehet egyszerre kifejezni fényképen azt, 

amit az ember érez és lát?"

Lucien Hervé

A "Jobb fotókat akarok!" cikk sorozat, bevezetőjében azt mondtam, hogy véleményem szerint 4 +1 pont elég a "jobb képekhez",  gépcsere nélkül. Most az első pontot, a kompozíciót fogom kicsit boncolgatni...

A kompozíció az egyik legfontosabb eleme a képalkotásnak. Akár naponta száz olyan pillanatot tudnánk lefotózni, ami a szívünknek kedves. Hol egy hangulatot, hol egy grimaszt... De hiába van ennyi pillanat, ha nincs formába öntve. A kompozíció az ami megadhatja egy pillanatnak az "öntött formáját". Ettől lesz a kép túlmutató és mások számára is tetszetős. A kompozícióval tulajdonképpen közölni tudjuk a világgal, hogy mi miként láttuk a képen szereplő pillanatot. Mert a pillanat mindig ott van... Akkor is ha nem fotóztad le. Viszont mi el akarjuk csípni őket. Ugye?

Mi a kompozíció?

A kompozíció az, amikor a teret berendezzük. Na igen, de nem akárhogy. A kompozíció akkor jó, ha izgalmasan töltjük ki a teret. A mi dolgunk, hogy a képen csak az szerepeljen, amit tényleg közölni akarunk. Fent kell tartanunk a figyelmet. Erre pedig vannak alapvető szabályok amelyek kezdetben nagyon is segítenek a képalkotásban.

Vizuális súlypont / fókuszpont

Véleményem szerint ez a kulcspontja a képalkotásnak. Kell, hogy legyen egy hangsúlyos vizuális pont, ami elsődlegesen megragadja a figyelmünket. Ez elengedhetetlen, ha azt szeretnénk, hogy a képünk "beszéljen". Nekünk kell megmondanunk, mint alkotónak, hogy mi a lényeg a képen. Nem véletlenül szoktuk mondani, hogy fókuszált figyelem.

Előfordul, hogy a képen egy másodlagos pont is van, amely kiegyensúlyozza az elsőt. Ezek olyan megállók a néző tekintetében, amelyek nem csak felkeltik, hanem izgalmassá, élvezetessé teszik számukra a képet. Hiszen van mit bebarangolni a szemnek. De a másodlagos pontnak is be kell épülnie a kompozícióba. Nem lehet zavaró. A vizuális súlypontokat úgy helyezzük el, hogy a kép egésze egyensúlyban maradjon. Mint a cirkuszi zsonglőr. :)

A legfontosabb, hogy a jelentéktelen, hovatovább zavaró részleteket hagyjuk ki a képből! Nem fog működni se a súlypont, se a többi tanácsom, ha zavaró részleteket hagyunk a háttérben amik kaotikussá teszik a kompozíciónkat, mert elvonják a figyelmünket a lényegről (lásd lentebb a fagyis képet).

Abban a "szerencsés" helyzetben vagyok, hogy a férjem is szokta fotózni a gyerekeinket. Mily meglepő, nem igaz?  Viszont jelen helyzetben ez kapóra jön, hiszen tudom szemléltetni is, hogy mi a különbség egy kompozícióval rendelkező és egy "csak úgy" lőtt fotó között. Ugyanabban a térben és időben készült mindkét kép... mégis...

Mindkét kép ugyanakkor készült, és mindkettő telefonos fotó.

Távol áll tőlem, hogy most magasztalni kezdjem a saját képeimet, mert nálam ezerszer jobbak vannak. De azt azért mindketten tudjuk (a férjem is és én is), hogy az én képeim élvezhetőbbek és többet mondanak a pillanatról. A kompozíció miatt. Mert a tér be van rendezve és ráadásul kivártam a kellő pillanatot, hogy igazán jó legyen a kép. Hangsúlyt adtam a lényegnek. Időt szántam rá és "megkomponáltam". Tudtam, hogy hova helyezzem a vizuális súlypontomat. A férjemnek nem igazán van értékelhető súlypontja... max a mérlegen. ;D
Honnan tudjuk, hogy hova érdemes tenni a súlypontokat?

Aranymetszés / Hármas tagolás - Asszimmetria

A legnépszerűbb módszer, az aranymetszés. Ez tartjuk a legharmonikusabb arányosságnak. Ennek az egyszerűsített változata, a hármas tagolás. Biztos sokan hallottatok már róla és rém egyszerű is. A lényeg, hogy a terünket (vagyis a képünket) gondolatban, három egyenlő részre osszuk vízszintesen és függőlegesen is. Ezeknek a vonalaknak, négy találkozási pontjuk lesz. Ezek a metszéspontok az úgynevezett aranypontok.
A közízlés szereti a harmadokra helyezett témát. Vagyis bátran helyezzük a vonalakhoz és a pontokhoz közel a vizuális súlypontunkat. Illetve, ha van a képünkben egy vízszintes, vagy függőleges vonal (esetleg horizont) akkor jobb, ha valamelyik harmadoló vonalon, vagy avval párhuzamosan húzódik, mert azzal nem tévedhetünk.

Vagyis a kompozíció az, mikor kisöpörjük a képből a lényegtelen és zavaró részleteket, és a lényeget hagyjuk meg, sőt (!) kiemeljük! Ettől egy olyan formát ölt, ami a külső szemlélő számára is élvezhető és értelmezhető. A néző rögtön tudja, hogy mi a téma, mert az alkotó irányítja rá a figyelmet. Erre tehát az első lehetőség ez, az asszimmetrián alapuló módszer.

Szimmetria

De nem csak az aszimmetrikus képalkotás létezik, hanem a szimmetrián alapuló is.
A legegyszerűbb a tengelyes szimmetria, ami a kép közepén húzódó tengelytől (mindegy, hogy vízszintesen, átlósan vagy függőlegesen) egyenlő részben tölti ki a teret. Persze ez nem azt jelenti, hogy "tükrözünk" hanem azt, hogy egyforma felekre bontjuk a képet.

Tengelyes szimmetrián alapuló kompozíciók.
Mindkét kép telefonnal készült.

Ezek voltak az elsődleges kompozíciós elvek, de ezek csak az alapok. Ennél jóval mélyebben is bele lehetne mélyedni a különböző kompozíciós elrendezésekbe, de szerintem "a jobb családi fotókhoz" elég ez a két módszer.
Viszont nagyon fontos, hogy pár mondatban vázoljam a vonalak és irányok jelentőségét is a képeken. Hiszen ezek a vonalak nagyban befolyásolják a képen pásztázó tekinteteket.

Vonalak, melyek vezetik a szemet... 

Ezek a vonalak nem feltétlen konkrét vonalakat takarnak, hanem olyan vonalakat, amelyek mozgásra ösztönzik a szemet. Mik lehetnek ezek?

• Tekintet - Általában személyeket szoktunk fotózni (illetve az én cikk sorozatom elsősorban a családi pillanatok jobb fotózására fókuszál), éppen ezért a tekintet az ami elsőként megfog minket egy fotón. Nézzük, hogy az alany mit mond a szemével? Hová néz? Mi történt? Ez tehát az első amire figyeljünk a fotózás során.

A képet a telefonommal készítettem.

• Test vonalai - A képen szereplő személyeknek a testük, illetve végtagjaik sok vonalat/irányt hordoznak. Amit számításba kell vennünk. Tehát vagy elkerülnünk kell a zavaró vonalakat, vagy kihasználni. Például a legelső fenti képnél, a fiam kéztartása, ahogy a szájában turkál. Az kifejezetten kihangsúlyozza a fókuszpontomat. Egyenesen ráirányítja a figyelmet. Vagy az alábbi képnél, a lányom testtartása teljes mértékben meghatározó. Tehát középpontba tettem, mert így érvényesült.

A képet a telefonommal fotóztam.

• A környezet és tárgyak vonalai - A pillanat mindig valamilyen térben történik. Tehát a környezet is kulcs fontosságú a képalkotáskor. Vagy ki kell hagyni belőle, vagy ki kell emelni. Az alábbi képeknél is ugyanabban a térben, valamint időben fotóztunk a férjemmel. Ő megint nem figyelt a kompozíciós szabályokra. Hagyta, hogy a háttérben bezavarjanak azok a fatörzsek és a téma sincs fókuszba helyezve. A magam részéről, kivágtam a hátteret és hagytam, hogy a téma (a fagylalt) vonalai uralkodjanak. Nem mellékesen megint vártam a megfelelő pillanatra.

Mindkét kép telefonnal készült.

• Van viszont mikor a környezeti vonalak elkerülhetetlenek, ekkor bele kell építenünk a kompozíciónkba azokat.  Az alábbi képen a kislányom a Bazilika előtt kergette a buborékokat. A téren húzódó vonalakat egyszerűen nem hagyhattam ki a képből, éppen ezért inkább beépítettem. Megvártam amíg mozgás közben egy vonalat alkot a keze a téren húzódó csatornaráccsal. Így a képnek nem a zavaró része, hanem a kiegészítő része lett.

A képet a telefonommal fotóztam.

Tehát mikor kompozíciót tervezünk, akkor a kompozíciós módszereken túl, figyeljünk az alanyunk illetve a környezetének az esetleges vonalaira. Ezekkel tudjuk még inkább erősíteni, vagy szűrni a képünk témáját.

Tipp: Nem feltétlen kell azonnal "kész kompozíciót" fotózni, - bár idővel majd már rutinból jön. Elég ha a végén okosan vágjuk meg a kép széleit. Az utómunkával is tudunk elérni szuper kompozíciót. Csak észre kell vennünk a lehetséges fókuszpontot és ügyesen helyre kell igazítani. A nem kívánt részleteket pedig levágni.

Legvégül pedig, ha nem lennének ma már százával a telefonjaink tele szűrőkkel, akkor mondanám, hogy a kompozíciós eszközökhöz még hozzá tartozik a kontraszt és a színharmónia. De mivel ezt már könnyedén tudjuk befolyásolni a különböző applikációkkal. Ezért ebbe most nem mennék bele.

"A fényképen mindig két ember van. A fényképész és a néző."

Ansel Adams

Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!

Jobb fotókat akarok! - Bevezető

 

 

„Az első 10 000 képed a legrosszabb.”

Henri Cartier-Bresson

... és én teljesen egyetértek vele.  Úgy gondolom, hogy a képalkotást meg kell tanulni. Nem tartom magam fotósnak egyáltalán. Pláne azért, mert volt szerencsém olyan Középiskolában, olyan osztályban, olyan tanulók között (Fotográfia szakon), autentikus művészeti környezetben tanulni, akiknek végül tényleg ez lett a szakmája... Az egyetlen amivel büszkélkedhetem, hogy egyáltalán felvettek a szakra. De nem végeztem el. Ellentétben velük. Tehát a fotós, mint művész, vagy mint szakember, számomra ott kezdődik, ahol ők vannak. Hol vagyok én attól? Sehol. 

Ugyanakkor a fotóimra reagáló visszajelzések miatt úgy gondoltam, hogy leírom a saját tapasztalataimat és gondolataimat. Hátha másoknak is segít, vagy erőt ad...

Mindaddig míg meg nem született Mila, nem igazán érdekeltek a "profi képek". Mi sem bizonyítja jobban, mint amit fentebb említettem. Nem végeztem el a fotó szakot. :)  Viszont mikor anyuka lettem, hajtott a vágy, hogy minél több képet fotózzak a kis csemetémről. Egy kompakt kis géppel igyekeztem minél többet "lőni", mert a véletlenre bíztam, hogy lesz-e jó kép?! Nagyon sok jó képet akartam!!!! De dacára annak, hogy százával kattintottam, alig maradt olyan kép amivel kezdeni is tudtam valamit. Mert ugye azt nem kell ragozzam, hogy scrapbook oldalakat akartam gyártani belőlük. :) 

Felső kép: Sony kompakt fényképezőgép
Alsó kép: Canon 550D fényképezőgép

Persze az emlék akkor is emlék ha nem profik a képek, és a véletlenek folytán születtek azért jók is. Viszont ennél mindig többet akartam... Néztem a külföldi anyukákat, hogy milyen szuper élménydús, és élvezhető fotó repertoárt készítenek a gyerekeikről és én is olyanra vágytam. Azt akartam, hogy élménykatarzis legyen a mi családi fotóalbumunk is... A saját gyerekeimet is látni akartam csodaszép fotókon. De azt is tudtam, hogy nem beállított profi fotókra vágyom, hanem igazi életképekre! Pillanatokra, amik csak a miénk! Amit csak az avatott anyai szem képes látni. A felhőtlen mosolyokat, a bensőséges pillanatokat.

Ma már sok ismerősöm szokta dicsérni a fotóimat. Ami nagyon jó érzés, és büszkeséggel tölt el. Főleg, ha a család, vagy a gyerekek örülnek nekik. De azt is tudom, hogy mennyi elrontott kép áll mögötte. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy bőven 6 nullás számokról beszélhetünk. :)

Pont a saját példám miatt, azt gondolom, hogy a fotózás tanulható. Lehet, hogy valakinek több készsége van hozzá. Esetleg ösztönszerű a kompozíciós érzéke, vagy elve jól ért a gépekhez és így hamar megtanulja a beállításokat. Mindegy, hogy milyen alapvető képességekkel bír a kezdő fotós. A lényeg, hogy fotózzon! A több száz elrontott képpel a jövőbeli sikeres képalkotást szolgálja mindenki. Sőt! Azt se állítom, hogy az életlen képek nem jók! Mert nekem sok mai fotóm közül is van olyan életlen kép ami a kedvencem.

Mindkét képet az Iphone telefonommal fotóztam

Nem gondolom, hogy a drágább masina a kulcsa a jobb képeknek, ahogy mindenki gondolja (lásd a képet!). Bár kétségtelenül jobb képeket lehet vele készíteni. De a gép csak egy eszköz, attól még nem lesznek igazán jók a képek. Ahhoz, hogy igazán jó képek legyenek. Kell mögé a FOTÓS!  
Véleményem szerint, ezt a pár dolgot kell megtanulni/kitapasztalni a fotósnak, hogy gépcsere nélkül is klasszisokkal jobb fotót tudjon készíteni:

• kompozíció
• perspektíva (melyik eseményt, milyen perspektívából érdekes fotózni)
• saját érzelmi töltet "megismerése" és beleadása
• fényképező eszköz (!) kitapasztalása
• +1 - utómunka 

Szeretnék további bejegyzéseket szánni a témának és kisebb témakörökben boncolgatni az utat, ami a jobb fotókat szolgálja. Mesélek arról, hogy én milyen fázisokon mentem keresztül. Milyen tapasztalatokat szereztem. Kik inspiráltak? ...stb. Azt remélem, hogy segíteni tudok azoknak az olvasóimnak, akik szintén jobb fotókat akarnak. :)

"To be a photographer, one must photograph. No amount of book learning, no checklist of seminars attended, can substitute for the simple act of making pictures. Experience is the best teacher of all..."

Harry Callahan fotós 

Ha hasznosnak találtad ezt a cikkem, illetve a "Jobb fotókat akarok" cikksorozatom, akkor köszönöm az ajánlásodat, és a megosztásodat!