Búcsúajándék az Óvónéninek

Eljött ez az idő is, amikor is az első "csemetém" kijárta az ovit. Egy új mérföldkő, amit magunk mögött hagyunk és egy új, amit elkezdünk.

Bár nem ebben az ovis csoportban kezdte Mila az óvodát, amiben most végzett. Azért így is három évet járt ide (nagy csoportból duplázott) és ennek, szerencsére a tizede is elég volt, hogy megkedveljük az óvónéniket és a dadust. Minden évben készítettünk egy kis képeslapot az év végén, önszorgalomból. De most természetesen, egy közös, impozánsabb búcsú ajándék járt nekik. Ahogy illik. Gondolkodtunk, és ez a virágos ötlet volt az ami végül mindenkinek tetszett. Olcsóbb, tartósabb és sokkal különlegesebb is, mint a vágott virág. :) A kivitelezését pedig én vállaltam magamra. Mutatom is, lépésről-lépésre:

Nem túl bonyolult. Inkább, időigényes az elkészítése. Viszont megéri a bíbelődést, mert nagyon szép lesz a végeredmény. :)

Hozzávalók: 

• Színes kartonok
• kaspó
• tűzőhab/száraz oázis(virágosoknál, hobbi boltokban)
• vékony fém drótok (én a kikk-ben vettem, de virágosoknál is lehet kapni)
• fotók 
• a tűzőhabra valami fedő réteg
• körlyukasztó
• olló
• ragasztó

• Színes kartonból virágformákat kell vágni (itt ügyeljünk, hogy a gyerekek fotóihoz megfelelő méretű virágokat vágjunk).
• A gyerekek fotóit kör alakúra vágjuk és a virágokra ragasztjuk. 
• A virágokat bármilyen ragasztós módszerrel (cellux, matrica...stb.) a drótra erősítjük. 
• A kaspónkba vágjuk bele a száraz oázist, hogy bele tudjuk tűzni a virágokat. 
• Az oázist el kell fedni valamilyen dekor anyaggal. Én egy száraz natúr (fogalmam sincs, hogy hívják) kócot használtam.
• A virágok szirmait kicsit keltsük életre. Egy ceruza segítségével hajlítgassuk be egyenként.
• Valamint a drótokat eltérő méretűre kell vágni, hogy ne fedjék a kaspóban egymást, hanem egy szép kerek csokrot alkossanak és minden csemete fotója látszódjon. 

Figyelem a leeső drót darabokat tegyük félre, mert ezek kellenek a levelekhez később!

 

• Zöld papírokból (ez lehet sima origami papír is) mandula formákat vágunk. Teljesen szabálytalanul.
• Valamilyen ragaszóval a közepébe erősítjük a kis drótot (én kétoldalú, erős ragasztócsíkot használtam)
• Majd az ujjunkkal összecsippentjük, hogy egy szép levélformát adjon ki. Tetszés szerint tovább díszítjük a levelekkel a kaspót.

Mila 4 éves lett

Hihetetlen... A 4, már olyan nagy számnak tűnik. :)
A szülinapon rendhagyó módon nem volt zsúr. Csak a család.
Rosszul is indult az egész... Mila megint kezdett lebetegedni. Már-már felsejlett bennem a szörnyű karácsonyi ajándékbontás élménye... Mikoris Mila 39,6-os lázzal bontott kb. két ajándékot, vágott rá egy grimaszt és lefeküdt az ajándékok közé... Szörnyű élmény volt...
De hála Istennek nem lett rossz vége a szülinapnak. Sőt! Kifejezetten jól sikerült, ami a mosolyok számát illeti. :)

A hercegnők váltották ki ezeket az örömpofákat... :)

A torta isteni lett... Nyamm... :)

A nap képe... (sikerült mégis ellensúlyoznia a szülinapot... :P)

A torta házi készítésű összmunka volt. Anyósom a piskótát sütötte, jómagam pedig a többit tettem hozzá...  A dekorációt pedig kb. fél órába telt elkészíteni (aznap délelőtt csináltam az egészet). A lelke a Cameo volt, mellyel kivágtam a formákat, valamint a "boldog szülinapot" feliratot... 

A teljes dekorációról még több képet a Scrapfellow inspirációs oldalán találsz.

»»  felhasználtam / product  ««

InLinkz.com

Egy sokatmondó album...

Történt ugyebár egy szép nyári napon, hogy találkozott a Scrapbook.hu Kreatív Csapata. Előző bejegyzésemben már utaltam rá, hogy mennyire emlékezetes is számomra ez a nap. Ugyanis a KCS tagjai készítettek Nekem (...igen Nekem! Még most se hiszem el! :)) egy Albumot, annak örömére, hogy ismételten édesanyává avanzsáltam. Mostanra két gyermekes édesanyává. Ó, igen! :)
Ez az életesemény önmagában is csodálatos a számomra. Természetesen. De hogy egy ilyen "koronát" kapott az életemben. Hogy egy ilyen ajándékkal leptek meg engem és a kisfiamat. Az valami elképesztő magasságokba emeli!

De a történek úgy kerek, hogy elmeséljem...
Felálltak a jelenlevők, egy bejelentésre készülve. Videózni kezdtem, hogy "na felveszem a nagy eseményt"... Fel se tűnt, hogy mindenki felém fordulva "hallgatja" a bejelentést. A felvezető szövegben hallottam én, hogy egy "új KCS gyerekről" beszélnek, de nekem meggyőződésem volt, hogy valamilyen fiatalkorú (esetleg egyikünk tehetséges gyermeke) vált újdonsült csapattaggá. Aztán szülésről beszélt Gigi... És ekkor leesett.

Rólam van szó...
Valahogy úgy emlékszem ekkor leengedtem a kezem, amiben a kamerát tartottam és döbbenten figyeltem tovább... Teljesen váratlanul ért a dolog.
Végül odalépett hozzám Gigi és adott egy kis dobozt, amiben két albumkarikát találtam (ekkor azt gondoltam, hogy ez aranyos ösztökélés, hogy készítsek egy babaalbumot! :)), de Gigi folytatta, és elővezette, hogy most minden csapattag fog adni nekem egy oldalt... Az elsőt Ő adta oda... Én pedig eltorzult arccal (értsd: bőgtem) fogadtam az oldalakat...

Ha belegondolok, hogy milyen fontos is lesz majd a fiam számára ez az album, hogy ilyen gyönyörű albummal köszöntötték őt az életben. Hát még most is lúdbőrös leszek tőle és csak hálálkodni tudok az alkotóknak. Köszönöm Nekik!!!!! 

Most komolyan! Gondoljatok bele... Vannak alkotók, egy közösség, akik időt szánnak arra... Vagyis még előbb kezdődik a történet. Vannak emberek, egy közösségben, akik EGYÜTT örülnek Velem. Akik magukénak is érzik az én örömömet. És ettől vezérelve, időt fordítanak Rám és az újszülött gyermekemre, hogy ezt az együttérzésüket kifejezzék! HÁT NEM CSODÁLATOS??!!!! MÉG JÓ, HOGY AZ! Pláne a mai világban...

Csodálatos közösségünk van a scrapbook.hu-n!!! ♥♥♥

Valószínűleg hamarosan az alkotók, maguk is feltöltik az oldalaik képét a Scrapbook.hu galériájába a saját nevük alatt. De készítettem egy kis videót is (picit felgyorsítva), hogy még részletgazdagabb képet kaphassanak azok is az albumomról, akik nem láthatták élőben.



Hiányzik még Timcso oldala, aki sajnos nem tudott részt venni a találkozón. Így tőle még (én hibámból, mert nem küldtem még a címemet) várom az oldalt az albumba...

egy kis csomag...

   Pár napja megkeresett Vera, hogy az ékszerkészítés és a scrapbook ötvözeteként, készített néhány Scrap(p)Elek-es csecsebecsét. Mert tetszik neki és murisnak találja Eleket.
Ez önmagában is szuper.
De a legszuperebb benne az, hogy az egyik gyűrűt nekem ajánlotta, mint megálmodónak. Sőt "márkának" nevezte. Na ettől padlót fogtam. - hebegtem-habogtam neki zavaromban Bár felvetette, hogy ha nem tetszik akkor elajándékozza/kisorsolja... Ám amikor megláttam a csodálatosan igényes kidolgozását és a szííííínét, akkor máris imádtam és viszketni kezdett a helye az ujjamon. :D Eszembe sem jutott lemondani róla... Tudom nagyvonalú gesztus lett volna, de ÖNZŐMÓD magaménak kívántam. És nem bántam meg :D

Tegnap csöngetett a postás...
Azóta hordom is! A valóságban is csodaszép (ha nem szebb??)! :)

Imádom Vera!!! NAGY RESPEKT Neked! KÖSZÖNÖM!!!! ♥♥♥

A mai Állatkertes szerelésemet is ehhez illően választottam meg. ;)

Zoya baba

Tegnap beszélgettem egy kedves barátommal és hiányolta a bejegyzéseimet a blogon (scrapbook munkáimat tekintve). Megnyugtattam, hogy készítek most is scrapbookokat, csak nincs épp kedvem, kapacitásom publikálni. Idővel ez is eljön. :)
Rengeteg minden történt és történik még most is velem a magán életemben. De nem akarok róla beszélni. Ezért vannak személytelenebb bejegyzéseim. Viszont a "kritika" :P hatására úgy döntöttem, hogy megosztom veletek amit a hétvégén készítettünk Milával ajándékba, Zoya babának, aki kedves ismerőseinknek a "pici" lányuk. :)
A neve érdekesnek tűnhet... Nos szerintem nem hogy szép, de nagyon kreatív is, mivel az apukája találta ki neki a szülei nevéből (Zoltán és Orsolya). :)
Készítettünk nekik egy scrapbookot, amivel könnyű dolgom volt, mivel egy tünemény ez a kép!!! Nem?? :) Készítettünk egy képet (ilyen Milának is van) a születési dátumáról. Varrtam egy kis nyuszit, gondolva majd a fogzás kényelmetlen viszketésére... (elég béna lett, mi? :D Mentségemre legyen szólva, hogy ez volt az első :)) és egy pólót festettünk neki Mila kézlenyomatával.
Benyomásom szerint a scrapbook és a póló tetszett anyukának a legjobban (aki amúgy maga is scrapbookozik ;)).

Hozzuk be a lemaradást ... :)

Zajlik az élet egy ilyen picivel... :) Ezért is maradtam el a bejegyzéseket tekintve... Ráadásul sokat dolgozom, de ez még maradjon titok, hogy mit és miért... ;)

Június 18-án volt az 5 éves évfordulónk Stephhel és egy kis apróságot készítettem neki. Az alap ötletet itt találtam. Azért gondoltam, hogy klassz lesz nekünk, mert nálunk sokáig gond volt (az én részemről :pirulósszmájli:), hogy leköltözzek Székesfehérvárra, ugyanis Budapest FAN vagyok... Ott születtem és ott éltem az életem, ott vannak az emlékeim és tegyük azt is hozzá, hogy soha sem alszik, nem lehet unatkozni, minden egy helyen van, gyönyörű és fantasztikus!!! :)
Nehezen szerettem meg Fehérvárt, de ma már szeretem a kis bájaival együtt. Steph, Marseille-ben született és még most is a szíve csücske, pedig ritkán jára arra és lakni sem sokat lakott ott, mégis becses helyet tölt ki a szívében. Mila pedig ugye már itt, Fehérváron született, ahol most is élünk... Belőlünk. Így teljes a kis történetünk :)
(a kis szívecskék fölé halványan a város neve fel van írva, kivétel Székefehérvárnál, mert ott feltűnően a szív csücskén van, - ez már alapból a térképen volt - alá pedig, szintén halványan: Én, Te, Mi... feliratot írtam, összegezve a látottakat ;))

Közben zajlik az élet a scrapbook.hu-n is. Épp egy 21 napos kihívásban veszek rész sokad magammal! Ha érdekelnek a részletek itt elolvashatod!

Az én album borítóm ilyen lett:

Egy egyszerű 10x15-ös fényképalbum, melynek vászon borítása van, középen egy kép kivágással. A borító mögött egy karton volt, amelyre a képet kellett volna ragasztani. A karton oldalára és a "kukucskáló" mögé varrtam csipkét. Overlay keretet használtam fölé és erre írtam a feliratot. Gombokkal és szalagokkal díszítettem tovább...

Ma kezdődött élesben a kihívás. Én komplexen azzá a nővé kívánok válni, mint amilyen mindig is lenni vágytam (vagy lélekben már vagyok is???). Sok mindenből áll ez össze. Gyakorlatilag a fórumon említett hiányosságok összességéből. :D No de a részleteket majd szépen lassan. A mai idézetet a borítóm mögé írtam és az első oldalam ez lett:

Számomra Jessica az első számú inspiráció! Mindig gyönyörű, ami tudom, hogy a stylist-oknak köszönhető, de amikor rá nézek azt mondom magamnak, hogy húúúúúúú anyám!!!! Jó lenne ha magamra is tudnám ezt mondani :D

-bomba alak
-szép haj
-szép bőr
-jó stílus
-szép mosoly
és a kislánya mellett is ultra sikkes ;)

Könyv szeretet

Mila, szülinapjára kapott, az egyik barátunktól, egy könyvet. Ekkor kezdődött a szerelem! :) Imádja! Elmondogattuk és mutogattuk neki, minden oldalon, az állatokat, mire egy idő után, ő is kezdte mutogatni és hozzá fűzni a saját hablaty szövegét. Annyira édes, ahogy mondja, hogy "pityipipá, hapatyapá". :D Ezért, húsvétra is könyveket kapott. Nagyon örülök, hogy szereti őket, mert az egyik barátnőm mesélte, hogy az 5 éves fia, nem szereti, és mikor megkérdezte, hogy miért nem? Akkor, azt válaszolta, hogy "mert nem látom". Sajnos, ilyen világban élünk, hogy a videó és a mese, lenyomja a könyveket. A képzeletük, ezért nem szárnyal már annyira, mint kéne. Na de, mondom, ezért örülök, hogy tetszik neki, mert remélem hogy így könyebb lesz fentartani az érdeklődését a könyvek iránt. :)

Új év, új blog...

Új év! Új blog, új frizura, új kezdet? Talán. Sok újdonságot terveztem el az idei évre, pedig nem szoktam. Pl. szeretném jobban kézben tartani a házimunkát, vagy (hogy ha megtaláljuk végre) szépen berendezni az otthonunk. Egy-egy napot magammal foglalkozni, és újra kozmetikázni magam (eléggé elhanyagoltam...), venni az idén egy új fényképezőgépet... de még sorolhatnám! Ezért is fogok Franci kihívásán, mindenképp részt venni. Ezeket az elhatározásokat jó lesz együtt látni :)

Te is jelentkezhetsz a játékra itt. Írd meg 2010-es vágyaid, álmaid, terveid, vagy azt, hogy miért nem teszed? Itt.

Nem titkolt vágyam, hogy ezt a blogot amerikai blogok mintájára kezdjem vezetni. Nagyon tetszik pl. az a szokásuk, hogy a scrap oldalaikból először egy kis ízelítőt adnak, amolyan a "következő rész tartalmából"! Vagy pl. hogy nem csak a scrapbook-kal kapcsolatos bejegyzéseket írnak, hanem valóban blognak (naplónak) is használják. Gondoltam ezt úgy tudom legkönnyebben bevezetni, ha újra kezdem egy másik blogon, másik rendszerben. Bár hogy sikerül e az majd kiderül :) Mindenesetre próbálom majd belakni ezt a kis helyet és gondozni ahogy időm engedi.

Végül pedig a karácsonyunkról egy kicsit. Ez volt, Mila első karácsonya és teljesen más volt ez által az egész családnak! Mert körülötte forgott az egész :) Volt szuper kis szerkója is hozzá, amit Papám testvére küldött amerikából Neki. A hajpántját pedig én varrtam hozzá, gyertyadíszből. :)

Számomra, két gyönyörű pillanat volt. Az egyik, amikor az anyukám, a másik, amikor a húgom megkapta az ajándékát tőlem. Anyukámnak egy takarót varrtam (Bea segítségével, amit ezúton is köszönök Neki), amin az egész családja ott díszeleg. A felső részébe pedig belehímeztem, hogy "Szeretünk, melengetünk...". Az ötlet onnan jött, hogy vasárnaponként nagyon szeret szundikálni a nappaliban és gondoltam ez amolyan "szunditakaró" lesz. :)

(a zöld mintás anyagot az IKEA-ban vettem, a fotókat 

pólónyomtatással foglalkozó boltban nyomattam)

A húgomnak pedig egy szitát készíttettem (I love Sissy, felirattal) a kutyusunkról aki már 16 éves lesz. Húgom IMÁDJA!!! Gyakorlatilag 4 éves volt amikor megkaptuk, tehát Neki, olyan mint a testvére (együtt alszanak...stb.). Ezt a szitát pedig 4 pólóra nyomattam. A szívecskéket pedig plüss anyagból rávarrtam (egész büszke voltam rá, mert szép lett :)). Nagyon-nagyon örültek Nekik! Mindketten meghatódtak és megkönnyezték az ajándékot. :)

A mi karácsonyunk képekben:

Mila és a keresztanyukája

Mila és a dédimamája

Séta, Székesfehérváron