Elf on the Shelf + Letölthető karácsonyi manó levél

Két évvel ezelőtt, az egyik barátnőm egy kirándulás alkalmával beavatott a "karácsonyi manó" rejtélyébe, ami nyugaton az "Elf on the Shelf" néven fut. Elmesélte, hogy a télapót megkérték, hogy küldjön hozzájuk is egy manót. Ennek a manónak pedig az a küldetése, hogy egész decemberben figyelje a gyerekeket. Viszont ahhoz, hogy varázsereje legyen, amivel vissza tud esténként repülni az Északi sarkra, nevet kell neki adni. Természetesen nekünk is azonnal kellett egy manó. :)
Idén már harmadjára jön hozzánk Lili manó, és mondhatom, hogy igazi családtaggá vált. Ráadásul tavaly megduplázódtak és lett egy Gergő manónk is. A gyerekek imádják minden reggel felkutatni, hogy mit csinálhatott aznap a manójuk? Ráadásul nagyon vicces csíntalanságokat szokott művelni éjszakánként. :)

Hogy nálunk tavaly miket csínykedett, az alábbi mini galériában megtekinthető:

Tavaly is már sok ismerősöm részt vett ebben a játékban, ami úgy tűnik idénre egy megállíthatatlan hullámmá változott és még facebook csoport is létrejött a rajongók és manótartók részére. Ha te is szeretnél inspirálódni és manót tartani, akkor  ITT TALÁLOD A CSOPORTOT.

Mivel nekem már harmadik éve jön a manó, ezért volt tavalyról egy levelem. Ezt a levelet pedig idénre aktualizáltam, hogy azok akik újonnan csatlakoznak a manótartók táborába, egyszerűen csak kinyomtathassák. A képre kattintva elérheted kitöltött és üres formában is, valamint két címmel. Kezdődjön a karácsonyi szezon... :)

#mikorleszmárkarácsony ?

Gyerekként onnan tudtam, hogy közeledik a szülinapom, hogy suliba menet ropogott a deres fű a lábam alatt. Még most is furcsa érzés, ha arra gondolok, milyen izgatottságot váltott ki bennem, ahogy ropogott reggel a lábam alatt a fű.
Anyaként viszont, a november már nem a szülinapom eljövetelét jelenti. Ami azt illeti, évek óta előszeretettel feledkezem meg róla. A november számomra már a Karácsony közeledtét jelenti. - Bár idén a Szívek szállodája új évadát is, de ez nem reprezentatív! :) - Ilyentájt már bőven tervezem a karácsonyi teendőket. Dekorációkat. Listákat...stb.
Óriási karácsony rajongó vagyok, ezen nincs mit vitatkozni. A rajongásom pedig nem kevés dekorációs vacak felhalmozásában nyilvánult meg az évek során. Tavaly azonban megvilágosodtam és újra gondoltam a karácsonyi "díszítést". Egyrészt mert Steph nem kultiválja a karácsonyi "bizbaszokat". Másrészt pedig azért, mert élhetőbb, átláthatóbb, praktikusabb és hangulatosabb dekorációt eszeltem ki.


Egyenlőre nem mondok többe. Csak néhány párnát hoztam, amik valahogy már kivándoroltak a kanapéra... Ez meg hogy történhetett? ;) 

Csokít, vagy csalunk!

Bevallom őszintén, nekem mindig is tetszett a Halloween. A gyerekeknek egy újabb alkalom, hogy beöltözzenek, és a "csokit, vagy csalunk" is kifejezetten tetszik. Közösségépítőnek tartom, ahogy az emberek együtt készülnek, tulajdonképpen egy "utca játékra".
Kár, hogy itt Magyarországon nagyon kevesen abszolválják a Halloweent. Pedig szerintem, az ember ragadjon meg minden alkalmat arra, hogy "mókázzon", ha tud. Ami azt illeti, mi meg is ragadtuk és kihasználva a lehetőségeinket, egy baráti Halloween partyt tartottunk. Nagyon szerencsések vagyunk, mert nagyon sokan eljöttek, és így kerekedhetett egy igazán szuper buli.

A sláger egyértelműen a vámpír és a mexikói "sugar skull" jelmez volt. Mi is ilyet választottunk Milával... Bár Mila egy fantázia lény lett. Egyik felében hercegnő, másik felében szörnyeteg. De volt banya, Joker, krokodil, tigris...stb. Szerencsére sokan beöltöztek. Akik meg idén nem, azok majd jövőre biztosan! ;)

A "csokit vagy csalunk" játékot pedig, úgy oldottuk meg, hogy a családoknak kellett vetélkedni az édességért. Így nem csak a gyerekek, de mi is jól mulattunk! :)

Káprázatos Ősz

Az elmúlt években sokszor az volt a tapasztalatom, hogy az Ősz, mint olyan szinte eltűnt. A nyár vége után, nagyon gyorsan jöttek a fagyok és elmaradtak az őszi színek, meg az avar dömping... Idén viszont, ez bőségesen megvolt. Heteken keresztül gyönyörködtem a színes levelekben és az avar takarókban. Suli és ovi után, de még az edzés előtt, nem is volt jobb, mint egy kicsit játszani az avarban. Hülyülni. Beleheveredni. Dobálni. Röhögni...stb.
Végre kihasználtuk. Végre volt igazi ősz! ♥︎ Gyönyörű ősz ♥︎

Amikor a hóhért akasztják... :)

Campfellow 2016

Idén megrendezésre került a Scrapfellow első tábora, a festői környezetben elterülő Walden Hotelban. Igényes és érdekes workshopok, kedves, jókedvű csajok, szuper készlet és sok-sok extra várt a résztvevőkre. Az első este csak beszélgettünk és koktéloztunk. Zsuzsi férje, valami szuper menő, meleg koktélt kreált, ami kb. rögtön fejre is állította, azt aki megkóstolta. Így a hangulat azonnal megalapozódott! Veka szétszekált egy közös fotó miatt... Ennek az lett az eredménye, hogy megszületett Zoolanderné és Karate Kölyök anyjának fotója! Ami a legcikibb kép talán életemben, de akkor is imádom, mert feledhetetlen röhögéseket eredményezett.Veka pedig megscrappelte másnap. ;) Aztán rögtön első este (kissé ittasan), egy jót biliárdoztunk is, Anitával kiegészülve, akit nagyon megkedveltem a tábor ideje alatt.

Másnap kezdődött a "habzsidőzsi"! Először is ott volt a fantasztikus fotófal, ami előtt azt hiszem mindenki legalább egy fotót elkészített. De inkább többet! :) Imádtam a Nyomasd pultot és Rita rugalmasságát. Lenyűgözött Knapp Mónika precizitása és a Fuse-os tapasztalatai. Szilvi lazasága, ahogy a pentart termékekről regélt. Na meg a csodás albuma. A sok gép, ami a szolgálatunkba lett állítva (Silhouette, Minc). A pentartos és dekorellás pult roskadozó gazdagsága. És a megannyi apró extra, ami a csomagokba lett elrejtve (Panyi Zsuzsi fülbevalók, SoadyArt, SophieBello, Fabric csoki)...

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy nem csak résztvevő, hanem mint előadó is részt vehettem az alkalmon. Legújabb szívszerelmem, a fotózás szellemében és az új profilom, az Életképek - Lifeimages alatt. A Workshop témáját a tábor "szavához" illesztettem, és a ragyogást, mint fényt elemeztem a fotózásban. A koncepcióm, a közérthetőségen túl, az volt, hogy a tanácsaim könnyű sikert hordozzanak a résztvevőknek. Az egyik ilyen tanácsomat, az aranyórát, rögtön délután a naplemente előtt ki is próbáltuk egy fotóséta keretein belül. Természetesen az itt készült képek lettek az én kamerámon keresztül is a legszebbek. :)

"Kis" fotós csapatom, akik kijöttek velem a gyakorlatba ültetni a hallottakat. Többekkel sikerült jobban megismerkednünk, aminek nagyon örülök! :)

(bocs Iza, de ez az egyik kedvenc képem a hétvégéről :))

A tábor résztvevőinek terveztem egy kis füzetet a "Jobb fotókat akarok!" cikk sorozatomból, ami itt a blogon is olvasható. Csak egy szebb köntösbe öltöztettem. Illetve szerettem volna, mert sajnos nem úgy sült el, ahogy terveztem. A nyomdás bácsival meggyűlt a bajom... Önkényesen rendezkedett egy kicsit a nyomtatványban. Így a kész anyag több sebből is vérzett... Ugyanakkor bízom benne, hogy a tartalmi tanácsok és javaslatok, feledtetik az olvasóval ezt az óriáis  bakit.

További képek, a teljesség igénye nélkül, itt tekinthetőek meg: Campfellow 2016
Viszont a fényképes beszámolóba nem fér bele minden, ezért egy kis hangulat videót is készítettem a felvételekből. :)

CAMPfellow 2016 from Scrapfellow on Vimeo.

Veszprémi Állatkert 2016

A veszprémi Állatkert, a leglátogatottabb állatkert, ami a Mounier famíliát illeti. Ez van a legközelebb, és a férjem is ezt szereti, mert sokkal "vadvilágibb", mint a "társai". Bár én a "társaiból" is csak egyet ismerek: a Fővárosit. Tekintve, hogy ott éltem 24 évig. Szóval nálam, nem nagy a verseny. :)
Az Állatkert a gyerekek nagy kedvence. Az örök sláger. Ráadásul, idén Dinó parkkal bővült a veszprémi, úgyhogy már nagyon várták. Azt hittük, hogy szép napsütéses időnk lesz, de kicsit hamarabb jöttek a felhők, mint ahogy számítottunk rájuk. Tulajdonképpen már korán reggel. Ez van. Ám, egy család jókedvét, ilyen apróság nem befolyásolja, ha az Állatkertbe megy. Pláne, ha a barátaik is velük tartanak.

Azt bírom a gyerekekbe, hogy már az elején, az első 100 méteren lefutják a maratont. Mintha nem tudnák, hogy még nagyon-nagyon sok állat (és km!) van hátra... Minden állat "szenzáció"! Egyszeri, és soha nem látott lényként lebeg előttük. Úgy rohangáltak fel, s alá, mint a kergebirkák... Majdnem kértem nekik is egy ketrecet. Még támogattam is volna az Állatkertet, mint örökbefogadó szülő. :) Na jó, semmiért se adnám őket. ...Csak kölcsönbe. ;) 
A másik amit nem értek ilyenkor a gyerekeimbe, hogy bár az Állatkertben vagyunk, mégis a játszótér látványa és lehetősége úgy felcsigázza őket, mintha csak ketrecben tartott vadak lennének itthon és végre kiszabadulhattak. A tigris, az elefánt, vagy a zebra mit sem ér, ha nincs egy jó rugós krokodil, vagy mászóka a közelébe... ez van!
Körülbelül a felénél kezdtek egy kicsit lenyugodni (zsarolás hatására... :P )
Sajnos nem sikerült annyit fotóznom, mint szoktam, mert azt az iramot most nem bírtam, amit a gyerekek diktáltak... Viszont így is sikerült elcsípnem néhány emlékezetes életképet.

Az összes képet tükörreflexes géppel készítettem, kivéve az utolsót, amit a férjem telefonjával lőttem.

CAMPfellow 2016

Évekkel ezelőtt már beszéltünk róla, de idén jött el a pillanat, hogy megvalósuljon... ♥︎
Egy tábor, ahol a scrapfellow csapata, scrapfellow termékekkel, scrapfellow igényességgel és stílussal, hasonszőrű nőkkel/lányokkal, szuper workshopokkal, nőcis hangulatban, egy teljes hétvégén át együtt alkothat. Ennek a mondatnak már a fele is, hatalmas izgatottsággal töltene el, de szerencsére ez egy sokkal hosszabb mondat volt. :) 

 CAMPfellow 2016

Ráadásul a helyszínről még nem is beszéltem. Pedig... Elképesztően hangulatos az is! Tíz napja volt szerencsém elkísérni Ágit és Zsuzsit a helyszínre, ezért személyesen is megtapasztalhattam. És azt kell, hogy mondjam még az eső és a köd dacára is hihetetlen hangulatos volt. Úgyhogy, szemernyi kétségem sincs afelől, hogy amikor megtöltjük a résztvevőkkel, kreativitással és a dekorációval a hotelt, akkor sziporkázni fog a levegő!

Amíg ott voltunk, készítettem néhány felvételt, hogy milyen a hely. Nézzétek meg:


CAMPfellow 2016 from Scrapfellow on Vimeo.

Ugye tudjátok, hogy a Lifeimages profilommal, én is tartok majd egy workshopot a fotózásról?! Remélem sok olvasómmal sikerült majd találkoznom ♥︎

Már csak néhány hely van (még) szabadon! Úgyhogy aki gondolkodik rajta, azt javaslom csapjon le a maradandó helyekre!!!

CAMPfellow 2016

Textil tökök

 
Az elmúlt pár napban, dekorációs textil tököket gyártottam az iskolai vásárra. Mert vallom, hogy minden szülő ott segítsen az iskolának ahol tud. Sütni nem tudok, úgyhogy marad a kreatívkodás.
Kinéztem magamnak ezeket a textil tököket, amik azért tetszenek, mert nem romlanak meg, mint az igaziak, így minden évben szépen dekorálhatjuk velük az otthonunkat. Eredetileg itthonra akartam ezeket gyártani. De annyira könnyű elkészíteni, hogy végül ez lett a vásárfia is, amivel támogatni szerettem volna az iskolát. Nem csak végtelenül egyszerű elkészíteni, hanem nagyon olcsó is, ha ügyesek vagyunk!

Mi kell hozzá:

• őszi textilek
• faágak
• spárga
• varrógép
• zsákvarrótű
• tömőanyag

TIPP: A textileket én a HÁDA kilós turiban vettem, amikor már csak 500 Ft / kg volt az ára. Így tetemes mennyiségű anyagot sikerült vásárolnom, nagyon olcsón. Ezeket kimostam és száradás után szabdaltam fel.

Szabásminta nincs. Ugyanis egyetlen téglalapot kell kiszabni. Ezt kell ketté hajtani és az oldalán bevarrni (én ezt géppel varrtam). Az alját tűző öltéssel varrtam végig (kézzel). A tűző öltés: "egy lent, egy fent" típusú, legegyszerűbb varrási technika. Ha végig öltöttük az alját, akkor meghúzzuk és elvarrjuk. Kifordítjuk az eddig kapott kis "batyut" és megtömjük a választott tömőanyagunkkal. Én, szivacs forgácsot használtam. Ha alaposan megtömtük, akkor ugyanolyan tűző öltéssel a tetejét is bevarrjuk és a végén meghúzzuk. Tulajdonképpen kapunk egy "labdát". Ezt a labdát kell kb. 6 barázdára nyomorgatnunk, erős cérna/fonal/spárga és egy zsákvarrótű segítségével. Arra kell figyelni, hogy jó alaposan húzzuk meg fonalunkat amikor formázzuk ezeket a barázdákat, mert különben nem rajzolódik ki a tök jellege. Végül fogunk egy botot, aminek az alját én háztartási spárgával betekertem, hogy kicsit még ősziesebb hangulata legyen és forró ragasztópisztollyal belenyomtam a közepébe.

Az eredeti tutorial linkje ITT található.

Ess, eső ess!

Az az igazság, hogy alapvetően nem szeretem az esőt. Ha nem egy meleg takaró alatt vagyok és nem egy hangulatos filmet nézek közben... Akkor semmi létjogosultsága nincsen nálam. Csak hát nagyon nem érdekli az esőt, hogy én örülök-e neki. Egyszerűen jön és van.

De mit is szoktak mondani? Ha citrommal kínálnak, csinálj limonádét! ;)

Pár hete, vettem egy új esernyőt, mert az előző tönkre ment. És direkt (igen, ilyen galád vagyok!) átlátszó esernyőt vettem, mert egy alkalommal belefutottam a neten, hogy milyen szuper képeket lehet velük készíteni. Arról nem is beszélve, hogy végre nem megyek majd mindennek neki az esernyővel a kezemben, mert látok alóla is! Szóval dupla profit!

Tegnap el is jött az első teszt ideje. A gyerekek nem akartak bejönni a kertből, mert olyan nagyon nem esett. Meg amúgy is gumicsizmában voltak, úgyhogy mit nekik eső?! Fogtam, és a kezükbe nyomtam az új esernyőmet, hogy akkor én is had élvezzem azt, amit amúgy soha: az esőt.
Ebből születtek ezek a képek. Ezek miatt bizony lehet szeretni az esőt is  ♥︎